2013. november 2., szombat

Világok találkozása - Fekete Flóra



Világok találkozása

Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz, benyitott.
- Fent vagy? – kérdezte. Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
- Fent vagy? – kérdezte újra. Ekkor a nő megfordult, de Beckett arca helyett egy zombi nézett vissza rá. Castle először elordította magát, majd elájult.

- Castle, Castle, ébredj! – rázogatta Kate vőlegényét.
- Mi? Hol vagyok? Mi történt? – riadt fel a férfi.
- Semmi baj, biztos vagyok benne, hogy csak rosszat álmodtál.
- Igen, téged láttalak, de mégsem téged. Egy zombi voltál. Nagyon megijedtem. De örülök, hogy már elmúlt, és nem egy zombit kell majd feleségül vennem.
- Látod, ennek én is örülök. De most próbáljunk meg visszaaludni, mert nemsokára reggel lesz – javasolta Beckett. Amint ezt kimondta, máris megcsörrent a telefonja. Amint ránézett, minden álom kiröppent a szeméből.
- Beckett. Értem. Máris indulunk. – Castle, örülj, egyelőre nem kell visszatérned a zombi énemhez. Öltözz, van egy hullánk.
- Igenis, főnökasszony! – szalutált a férfi, mire Kate elnevette magát.

A holttestet a Central Parkban találták meg a tó mellett.
- Szia Lanie. Mit találtál? – kérdezte Beckett, amikor odaértek.
- Sziasztok. Még nem sokat. Egy futó jelentette a holttestet a kora hajnali órákban.  A halál oka a mellkasát ért lövés. Egy 38-assal lőtték le. A halál idejét 11 és 1 közé tenném. Többet majd csak az után tudok mondani, hogy alaposabban megvizsgáltam a testet.
- Köszi Lanie. Esposito, te találtál valamit?
- Semmi nem volt nála, csak ez a papír – adja oda felettesének Esposito a cetlit. Ez volt rárajzolva: 

- Hát ez meg mi? – kérdezte Beckett.
- Nem tudom, nem láttam még ilyet.
- Én már igen. Alexis a múltkor ilyeneket mutatott nekem. Valami könyvet olvasott, amiben ezek voltak. Majd megkérem, hogy mondja el, mi ez.
- Rendben. Viszont ha most nincs más, akkor menjünk az őrsre – javasolta a nyomozónő.
- Ti menjetek csak, én addig hazamegyek és majd Alexissel együtt bemegyünk mi is.
- Rendben, Castle, bent találkozunk.

Mikor Castle bekopogott lánya lakásának ajtaján, reménykedett, hogy nem a fiúja fogja kinyitni. Ez a remény rögtön szertefoszlott, amikor meghallotta az idegesítő hangot.
- Hey, Mr. C! Hogy van mostanában?
- Köszönöm, Pi, jól. Alexis itthon van? – dörmögte kedvenc krimi írónk az orra alatt. A lánya előtt próbálta azt mutatni, hogy kedveli a fiút. Vagy legalább azt, hogy nem utálja. De valójában még mindig nem tudta bevenni a gyomra ezt a gyümölcsevő tökfilkót.
- Igen, éppen reggelizünk. Nem csatlakozik hozzánk? Mangós papayás gyümölcssalátát csináltam.
- Köszönöm, már ettem – füllentette Castle.
- Szia, apa, hogyhogy ilyen korán itt? – csodálkozott Alexis, amikor meglátta az apját.
- Van egy ügyünk. A férfinál nem találtak mást, csak egy rajzot, ami hasonlított egy olyan rajzra, amit te mutattál nekem. Egy könyvet olvastál, és abban voltak ezek benne. Mit is mondtál, mi a nevük? Talán rúna.
- Igen, tudom már. A Csontváros.
- Igen, biztos. Be tudnál jönni, hátha meg tudod mondani, milyen jel ez.
- Persze apa, nagyon szívesen segítek. Mindjárt hozom a könyveket és indulhatunk is.

Mikor beértek a kapitányságra, a fehér tábla már ki volt töltve információkkal.
- Jó, hogy itt vagy, Castle. Szia, Alexis – üdvözölte őket Beckett.
- Szia Kate. Apa mesélte, hogy van egy jeletek, ami hasonlít a könyvben lévőhöz. Elhoztam a könyveket is. Mutasd a jelet.
- Ez itt – mutatott a táblára Beckett. Alexis közelebb lépett, alaposan megnézte, majd kikereste a könyvekből a megfelelő rúnát, végül így szólt:
- Igen, ez tényleg ebből a könyvből van. A szeretet rúnája. A nephilimek, más néven árnyvadászok szokták egymásra rajzolni, ezzel is bizonyítva szerelmüket. Rúnákat csak árnyvadászok rajzolhatnak.
 Ekkor Beckettnek megcsörrent a telefonja.
- Beckett. Köszönöm, mindjárt ott vagyok. Ne haragudj Alexis, el kell mennem. Van egy kis probléma. Castle, jössz?
- Persze. Köszi Alexis, hogy bejöttél és segítettél. Majd este beszélünk. Most rohannom kell.
- Rendben, sziasztok.

Mikor odaértek a parkba, azon a helyen, ahol pár órával előtte megtalálták a holttestet, most egy félőrült nő ült a földön.
- Ki ő? Mi van vele? – érdeklődött a nyomozó.
- Nem tudjuk, kicsoda és honnan jött. Nem hajlandó velünk szóba állni se – mondta az ott dolgozó egyik rendőr.
- Jó napot, Beckett nyomozó vagyok, NYPD. Maga mit csinál itt?
- Nem én tettem. Én nem vagyok gyilkos. Nem én tettem. – hajtogatta a nő.
- Mit nem maga tett? – kérdezte óvatosan Beckett. – Ismerte az áldozatot?
- Mondom, hogy nem én tettem! – ezzel előrántott egy pisztolyt a kabátja alól.
- Fegyver van nála! Castle, menj hátrébb! – utasította Beckett. – Maga meg dobja el a fegyvert!
- De hiszen nem én tettem. Nem én öltem meg. – hajtogatta továbbra is a nő.
- Dobja el a fegyvert! – ismételte Beckett. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik. Egy nő és egy férfi jelent meg Beckett-tel szemben. Ekkor a férfi megszólalt.
- Nyugalom, Diane. Tegye el a fegyvert. Senki nem fogja bántani. Mi már találkoztunk, emlékszik?
- De nem én tettem. – mondta Diane.
- Senki nem gondolja, hogy maga tette. Csak kérem, tegye le a fegyvert. – a nő ekkor letette a fegyvert a földre. Beckett óvatosan odament és elvette. Majd megkérdezte a férfit.
- Maguk meg kicsodák? És honnan ismerik ezt a nőt?
-  Dr. Temperance 'Bones' Brennan és Seeley Booth különleges ügynök az FBI-tól. Ez a nő, Diane Smith, pedig az egyik ügyünkhöz kapcsolódott, és most szökött meg a pszichiátriáról.
- Rendben, de akkor mit keres itt, a mi tetthelyünkön? – kérdezte Beckett.
- A férjét itt találták meg 2 éve. A nőt vádolták a gyilkossággal. Először minden nyom hozzá vezetett, csak később derült ki, hogy a férj mostohatestvére követte el a gyilkosságot, csak rá akarta kenni erre a nőre. Eddigre azonban szerencsétlen már megőrült.
- És hogy került hozzá a pisztoly?
- Azt nem tudjuk. Próbálja meg megkérdezni tőle, hátha érti a kérdést – javasolta Booth ügynök.
- Diane, hol találta a pisztolyt?
- Nem én tettem. Nem én lőttem le. – hajtogatta a nő.
- Elhiszem, Diane, hogy nem ön tette. De honnan szerezte a fegyvert?
Ekkor a nő ránézett Beckettre és ezt válaszolta – Egy férfi adta. Nem ismerem. – Beckett látott a nő szemében megcsillanni valamit, egy kis értelmet, de az a következő pillanatban már a múlté volt. Utána megint elkezdte mondani: - Nem én tettem.
- Többre nem hinném, hogy megyünk vele. Akkor vigyék vissza a pszichiátriára. És ha mondana még valamit, kérem, jelezzék nekem, hátha segít valamit.
- Ez csak természetes. Ha ad egy elérhetőséget, azonnal tudatni fogom. – mondta Bones.
- Beckett nyomozó vagyok és itt a névjegyem. Köszönöm. –  Booth és Bones felsegítette a nőt, elvitték a kocsihoz és már ott se voltak.
- Gyere Castle, itt már nincs több dolgunk. Menjünk vissza a kapitányságra.

Estig nem derült ki sok információ a férfiről, ezért Castle és Beckett is úgy döntött, hogy hazamennek.
- Ma átjössz? – kérdezte Castle.
- Neked nem kell haladnod a legújabb könyveddel? – érdeklődött Beckett.
- Kéne, de tudod, hogy szeretek halogatni.
- Menjél csak haza, írjál, mert Gina megint mérges lesz, és aztán meg engem fog hívogatni, hogy rugdossalak. Azt meg tudod, hogy nem szeretem.
- Rendben. Holnap találkozunk. – váltottak egy gyors csókot az épület előtt, majd mindketten az ellenkező irányba indultak el.

- Apa ébredj! Megjöttünk!
- Mit? – nyitotta ki a szemét a férfi.
- Mondom megjöttünk!
- Mi történt? – nézett körül a férfi egy pillanatra.
- Gondolom megint elaludtál. Mindig ezt csinálod, ha nem akarsz írni, inkább elkalandozol, majd a végén valami teljesen más dolgot csinálsz. És természetesen elfelejtetted a beígért vacsorát is.
- Ne haragudj, csak ez az ügy annyira furcsa. Semmit nem tudunk a fickóról, még a nevét sem. Én csak próbálok rájönni bármire, ami segíthet. Elfelejtettem a vacsorát is. De elviszlek titeket egy étterembe, rendben? – szabadkozott a férfi. Ám ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Beckett hívta.
- Castle. Rendben, mindjárt ott leszek. – Ne haragudj Alexis, úgy tűnik, van egy nyomunk. Nem halaszthatjuk el ezt a vacsorát?
- De, persze. Csak gondoltam, jó lenne, ha te és Pi végre jól kijönnétek. Pi tényleg igyekszik, de te már csak azért se akarod elfogadni őt. De mindegy, menj csak…
- Majd igyekszem, rendben? Ezt később megbeszéljük. Most mennem kell. Szeretlek – mondta bűnbánóan a férfi.
- Jól van, szia.

- Mit találtatok? – kérdezte Castle, amint odaért Beckett mellé. Ő éppen egy bár mellett várakozott.
- Betelefonált az áldozat felesége, hogy tegnap nem ért haza a férje, és elérni sem tudja. A neve Oliver Prince. Ebben a bárban dolgozott. A felesége, Ashley otthon volt a férfi eltűnésének éjszakáján, a férfi pedig dolgozott. Most bemegyünk a bárba, hátha a kollegái tudnak valamit az eltűnéséről. – tájékoztatta Beckett az írót.
A bárban nem voltak sokan. Annak ellenére, hogy szombat este volt, csak 1-2 párocska tartózkodott a helyiségben. Kedvenc nyomozópárosunk odament a pulthoz.
- Sziasztok. Mit adhatok? – kérdezte a pultos. Már első látásra is látszott, hogy valami nem tökéletes a srácon. Amint megszólalt, azonnal hallani lehetett, hogy homoszexuális.
- Egy whisky-t, tisztán. Nem, inkább mégsem. Add azt, ami a specialitásotok – tétovázott Castle.
Mikor a pultos elkészült, egy vérvörös italt tett le a férfi elé.
- Ez mi?
- A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog. – A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz.
- Kérsz? – kínálta Beckettet. A nő nem bírta tovább, elnevette magát.
- Kiszórakoztad magad? – kérdezte, miután sikerült abbahagyni a nevetést. A férfi bólogatott.
- Tulajdonképpen hivatalos ügyben jöttünk. Kate Beckett nyomozó vagyok az NYPD-től. Az egyik kollegája iránt érdeklődnék. Itt dolgozik Oliver Prince? – kérdezte a nyomozónő, amikor visszatért a csapos.
- Igen, de ma szabadnapos. Miért, történt vele valami?
- Ami azt illeti, igen. Meggyilkolták. Tegnap dolgozott?
- Igen, itt volt. 11-ig voltunk nyitva, akkor én bezártam, elköszöntünk egymástól és utána már nem láttam.
- Nem vett észre rajta valami furcsát mostanában?
- Nem igazán. Vagyis de. Volt neki egy csinos kis barátnője. A neve Anna. Anna Lee. Itt lakik a bárral szemben.
- Köszönöm. Gyere Castle, elnézünk Annához.
- Finom volt az ital, cicamaci?
- Ööö… Én másik csapatban játszom – válaszolta gyorsan Castle.
- Hmm, nagy kár.

Anna az első kopogásra ajtót nyitott.
- Igen?
- Jó napot. Kate Beckett, NYPD, ő pedig Richard Castle. Maga Anna Lee? – kérdezte Beckett.
- Igen, én vagyok. Valami baj van?
- A barátját, Oliver Prince-t meggyilkolták tegnap éjjel.
- Istenem…
- Ön hol volt a múlt éjjel? – kérdezte a nyomozó.
- Egy barátommal találkoztam a közeli Starbucksban.
- Tud valamit arról, hogy ki tehette ezt Mr. Prince-szel?
- A felesége. A múlt héten tudomást szerzett a kapcsolatunkról. Eljött ide, és megfenyegetett, hogy hagyjam békén Olivert és vele együtt a házasságát is. Azt mondta, hogyha nem teszem, akkor valami értékest el fog venni tőlem. És elvette Olivert. Istenem… - a nő zokogásban tört ki.
- Köszönöm a segítségét, Ms. Lee. Viszontlátásra.

Beckett telefonált Espositonak és Ryannek, hogy nézzenek el Ashleyhez és kérdezzék ki. Egy órán belül visszaszóltak, hogy a nő bevallotta a gyilkosságot, és megtalálták nála a gyilkos fegyvert is.
- És mi van a papírral? – kérdezte Beckett.
- A kedvenc könyve ez a Csontváros, és az volt a célja a jellel, hogy a túlvilágon is csak őt szeresse. Kissé bolond a nő – felelte a telefonban Ryan.
- Rendben, köszi fiúk. Jók voltatok.
- Most, hogy lezártuk ezt az ügyet is, volna kedved egy családi vacsorához? – kérdezte Castle, mikor Kate letette a telefont. – Alexisnek megígértem, de tegnap elfelejtettem. Jó lenne, ha te is ott lennél. Egyedül nem fogom kibírni Pi-t. Ma este én leszek a szakács. És semmi gyümölcs. Majd Pi kap egy mangót, azzal ő jól lakik.
- Persze Castle, nagyon szívesen.  De ne legyél gonosz. Alexis őt választotta. Próbáld meg elfogadni. Ő is elfogadott engem. Lehet, nem fog sokáig tartani. De neki szüksége van arra, hogy támogasd. Ő az első komolyabb barátja. Próbáld meg elfogadni.
- De ha képtelen vagyok rá?
- Akkor ne utáld nyíltan. Ebből úgyis csak családi vita lesz. És ha a lányodnak választania kell közted és a szerelem között, hidd el, nem téged fog választani. Ne kényszerítsd bele egy ilyen helyzetbe, mert ebből csak te jössz ki rosszul.
- Mindig is tudtam, hogy okos nő vagy Katherine Beckett. Köszönöm, hogy itt vagy mellettem – mondta a férfi és megcsókolta a menyasszonyát. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – mondta Kate, miközben visszacsókolta a férfit.


Írta: Fekete Flóra

2013. november 1., péntek

Elmaradt esküvő - Raina



Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz benyitott.
- Fent vagy? – kérdezte
Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
- Fent vagy? – kérdezte újra.
A nő lassan megfordult, és csak résnyire nyitotta ki a szemét.
- Castle! Mit keresel itt? Aludnod kéne! – Kate hangja erőtlen volt, de igazán szerette volna, ha ezt most dühösen tudná mondani.
- Nem tudok aludni. Félek! – nyögte Rick. – Nem aludhatnék veled?
- Nézd! Nem tudom mitől félsz, de én álmos vagyok, szóval, ha nem baj, folytatnám az álmomat, amit oly kedvesen félbeszakítottál.
- Félek, a holnaptól – erre a mondatra, már Kate szeme is jobban kinyílt. Most már teljesen Rick felé fordult, és várta a folytatást.
- Nem tudom, mi van velem. Eddig az összes olyan könnyen ment.
- Ugyan Rick! Csak egy igenre van szükségem, és ennyi. Nincs ebben semmi bonyolult.
- De mi van, ha elrontom? – Kate látta, hogy szerelme nem viccel. Tényleg fél attól, hogy elront valamit.
- Egy igenen nem sok mindent lehet elrontani – nyögte oda. Fáradtsága jelen pillanatban nagyobb volt, mint együttérzése.
- Nem konkrétan az igenre célzok. Hanem a házasságunkra. Eddig két házasságom is válással végződött. Mi van, ha a mi házasságunkat is elrontom? – erre most már Kate szeme is kinyílt, és az elméje is ide irányította a figyelmét.
- Nézd Rick! Én nem Meredith vagyok, vagy Gina. Én, szeretlek, és nem foglak elhagyni. Ha pedig valamit elrontasz, kapsz két bilincset a csukódra, és a következő mondatodon fog eldőlni, hogy az ágyba, vagy a sittre viszlek – Rick arán egy kóbor, ám annál szexisebb mosoly suhant át. Kate tudta, hogy eloszlatta a férfi kétségeit.
- Nem maradhatnék mégis itt? – kérdezte Rick, úgy hogy Kate egész teste beleremegett, de tudta, hogy a vőlegény nem lehet együtt a menyasszonnyal az esküvő előtt. Fájó szívvel, de vissza kellett utasítania.
- Tudod, hogy nem lehet.
- De olyan rossz nélküled aludni. Kérlek, nem érek hozzád, csak had feküdjek melléd. Kérlek! – Rick elővette azt a mosolyt, és azokat a nagyra nyitott szemeket, amiknek Beckett, ha akart volna sem tudott volna ellenállni, de a legszebb az egészben az, hogy nem is akart. Felhajtotta a takarót, és engedte, hogy a férfi bebújjon mellé. Rick keze, óvatosan menyasszonya fenekére vándorolt, amit persze Kate nem is tűrt szó nélkül.
- Rick, esküszöm, ha bepróbálkozol, én nem megyek hozzád – amint ezt kimondta, Rick már a fülét csókolgatta, aminek persze már Kate sem tudott ellenállni.
- Rick – lehelte halkan, mivel már csak ennyire tudott magán uralkodni. A férfi teljesen elveszi az eszét, minden alkalommal. Kate behunyta a szemét, és élvezte a kényeztetést. Már teljesen ellazult, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy szerelme most vele van, és nemsokára a férje lesz. Valami furcsa hangot hallott. Nem tudta beazonosítani mi az.
- Kate! Kate! – Rick már nem tudta, mi baja van a nőnek, hogy nem veszi fel a telefonját.
- Igen? – kérdezett vissza bódult állapotban Kate.
- Csöng a telefonod – Kate felült, majd az éjjeliszekrényről levette a telefonját. Megnézte, és látta, hogy a kapitányságról hívják. Gyorsan visszarendezte elméjét, a normális állapotába, majd felvette.
- Tessék, Beckett! –szólt bele úgy, mintha nem is aludt volna, vagy nem éppen másba kezdett volna bele.
- Beckett, itt Gates. Új ügye van! – Kate teljes megrökönyödéssel fogadta a hírt. Nem értette, hogy mi ez az egész.
- De Kapitány, holnap van az esküvőm. És még csak nem is vagyok New York-ban.
- Tudom nyomozó, és sajnálom, hogy meg kell zavarnom a Hampton-i esküvőjét, de szükségem van magára – Kate sóhajtott, majd belement a dologba. Hiszen nem tehetett mást. A gyilkosok nem lesznek tekintettel az ő esküvőjére.
- Rendben Kapitány, egy óra múlva ott leszek – Kate kijelentésére, Rick felhúzta a szemöldökét, és magyarázat híján, kérdezni kezdett.
- Vissza kell menned New York-ba? – kérdezte.
- Igen! – Kate hangja mérges, és dühös volt. Elkezdett összepakolni, és mikor végzett, Rickkel együtt beszállt a kocsiba, és elindultak vissza New York city-be. Röpke 6 óra múlva, meg is érkeztek Rick lakására. Kicsomagolnak, majd elindulnak a kapitányság felé.
- Nagyon fáradt vagyok – szólalt meg Rick.
- Tudom, én is fáradt vagyok – mondta Kate és próbált minél jobban a vezetésre koncentrálni. Megérkeznek a kapitányságra, ahol Espoék már várnak rájuk.
- Mit kerestek itt? – kérdezi Espo.
- Gates visszarángatott minket. Hihetetlenül fáradtak vagyunk, és Castle nagyjából hasznavehetetlen – Rick egy csókot nyomott szerelme homlokára, hogy megköszönje a bókot, majd leült a megszokott barna fotelbe. Egyikük sem értette, hogy mit is keresnek itt. Gates sehol, a fiúk sem tudnak semmit. Valami új ügyről volt szó, de itt se közel, se távol nincsen semmi. A kapitányság nagyjából teljesen üres, és kihalt.
Egy hangos ajtócsapódás után, a Kapitány viharzik be az őrsre.
- Asszonyom! – Kate próbált megszólalni, de a Kapitány csendre intette, amitől Kate meg is rökönyödött.
- Ma meglátogattak az FBI-tól. A mi segítségünket kérik, egy ügyükhöz. Ideküldik az egyik ügynöküket, és a társát – nem sokkal azután, hogy ezt Gates kimondta, egy férfi, és egy nő robogott be a kapitányságra. Kate-nek feltűnt, hogy egy ideig fogták egymás kezét, de elengedték, mire közelebb értek hozzájuk.
- Jó reggelt, Booth ügynök vagyok, az FBI-tól. Ő a társam, Dr. Temperance Brannan, törvényszéki antropológus.
- Kate Beckett gyilkossági nyomozó vagyok, ő Esposito nyomozó, Ryan nyomozó, és Castle.
- Khmm az író! – tette hozzá Rick. Miután megtörténtek a kézfogások, Booth ügynök elkezdte felvázolni az ügy részleteit.
- Történt egy gyilkosság. Egy női holttestet találtunk, egy raktáráruházban. A holttestet felgyújtották. Nem sok nyomot találtunk.
- És hol jövünk mi a képbe? – kérdezte Kate.
- Ott, hogy feltételezhetően, a maguk egyik régi gyanúsítottja az elkövető – Rick és Kate összenézett. Az elmúlt 6 év alatt, rengeteg gyilkost rács mögé juttattak. A többiek is homlokráncolva néztek az ügynökre.
- Úgy tudom, a férfi egy bizonyos Jerry Tyson – a név hallatán mindenki szava elakadt.
- 3XK – suttogta Rick. – Amikor utoljára láttam, éppen egy folyó felé zuhant. Azt hittük meghalt.
- Minden bizonyíték, amire rábukkantunk, arra utal, hogy ez a bizonyos Tyson volt.
- És mi mit tehetünk az ügy érdekében? – kérdezte Rick.
- Nem! Mi, nem teszünk semmit. Nem sodorlak veszélybe újra. Az az elmebeteg téged akar, és még most sem tudom, miért.
- Várjunk egy percet! Hogy érti azt, hogy őt akarja? – kérdezte Booth.
- Nem is olyan rég, ez a férfi elérte, hogy egy gyilkossági ügynek, Rick legyen a fő gyanúsítottja. Meghamisította a kamera felvételeket, a számlákat, mindent elkövetett, hogy Castle börtönbe kerüljön. És majdnem sikerült is neki. A végén meg akart ölni mindkettőnket. De lelőttem, és a folyóba zuhant. Mind azt hittük, hogy végre vége van. De úgy néz ki, tévedtünk.
- Sajnálom, hogy újra fel kell szakítani a régi sebeket, de, talán ha összefogunk, egyszer s mind elintézhetjük, hogy ez a gyilkos rács mögött élje további életét – Booth ügynök szavai reményt nyújtott Castle és Beckett számára, hogy véget vessenek ennek az ügynek.
- Rendben! Miben segíthetünk? – kérdezte Beckett.
- Van egy tervünk, ami talán hatásos lehet. És előnyünkre szolgál Mr. Castle kapcsolata Jerry Tyasonnal – Booth ügynök ismertette a tervet, és mindenki úgy gondolta, hogy ha ez a terv beválik, akkor 3XK végre börtönben végzi.
- Most az lesz a legjobb, ha mindenki hazamegy, és kipiheni magát. Holnap sok dolgunk lesz – Gates szavait mindenki egyetértéssel nyugtázta.
Castle háza:
Kate az ágyszélén ült, és azon gondolkozott, hogy miért éppen most jött közbe valami. Holnap a gyönyörű ruhájában oltár elé kéne állnia azzal a férfival, aki mellett meg akar öregedni. Ehelyett, holnap egy hülye ügyön kell dolgoznia, amiről azt hitte, már réges-régen lezáródott. A fürdőszoba ajtó nyílik, és Rick lép ki rajta. A derekára egy törölköző van csavarva. A férfi azonnal észrevette, hogy kedvesének nyomja valami a lelkét. Leül mellé az ágyra, és kezét, az ő kezére teszi.
- Mi a baj Kate? – kérdezi óvatosan, de nagyon is jól tudja, hogy menyasszonyának a szívét mi is nyomja valójában.
- Holnap gyönyörű sminkben, szépen felkontyozott hajjal, egy csodálatos fehér ruhában kéne az oltár elé sétálnom, ahol te, egy csodás fekete öltönyben, sugárzó tekintettel vársz rám. És nagyjából 150 olyan ember vesz körül, akiket még csak nem is ismerek. Ehelyett, holnap az egész napot a kapitányságon töltjük, egy olyan ügyre megoldást keresve, amiről azt hittük, hogy már rég lezárult.
- Oh Kate! Feleségül foglak venni, ebben biztos lehetsz. Semmi sem állíthat meg abban, hogy a feleségem légy, és három gyerekünk legyen – az utolsó mondatra Kate felkapta a fejét.
- Három gyerek? El vagy te tévedve Richard Castle – Kate végre elmosolyodott, és Rick tudta, hogy már minden rendben van. És amit alkalma lesz rá, elveszi szerelmét feleségül.
- Aludjunk szerelmem, mert holnap hosszú napunk lesz – Rick felhúzott egy pizsama nadrágot, és befekszik az ágyba. Csak fekszenek némán egymás mellett, plafont bámulva. Rick az ügyön gondolkodott, és azon, hogy vajon Tyason hogy jutott ki a vízből, és hogy élte túl Kate lövéseit. Beckett viszont egészen más felé kalandozott. Úgy gondolta, hogy mivel holnap nem lesz esküvő, így erre az éjszakára nem vonatkozik az, hogy nem lehetnek együtt. Kate már vágyott arra, hogy Rick érintését érezze a testén. Az oldalára fordult, és elkezdte cirógatni Rick mellkasát.
- Beckett, mit csinálsz? – kérdezte bizonytalanul Rick, akit ez a váratlan simogatás kirántott az ügyről szóló gondolataiból.
- Hát gondoltam, ha holnap nem házasodunk össze, akkor talán…
- Mi? Várj, te most arra gondolsz, hogy…
- Igen arra! – Rick a könyökére támaszkodott, és Kate fölé hajolt. Lassan közelebb hajolt, és megcsókolta szerelmét. A csók kezdett egyre hevesebbé válni, és már nem tudták kontroll alatt tartani a vágyaikat. Sok ideig szerették egymást. Majd, elmerültek álmaik lágy hullámain.
Kate reggel valami halk zajra ébredt meg. A hálószoba ajtaja nyílik, és Alexis jelenik meg az ajtóban.
- Apa ébredj! Megjöttünk!
- Mit? – nyitotta ki a szemét a férfi.
- Mondom megjöttünk!
- Mi történt? – nézett körül a férfi egy pillanatra
, és meglepődéssel nyugtázta, hogy a lánya, és szerelme állnak az ajtóban.
- Pi és én hazajöttünk. A nagyi mesélte, hogy elmarad az esküvő. Mi történt? – Castle feltápászkodott, és körülnézett. Végre kezdett magához térni.
- A mi szeretett kapitányunk, keresztbe húzta a számításokat. Meg kell oldani egy ügyet, az FBI-al közösen – Alexis nem értette a dolgot, de az évek alatt megtanulta, hogy nem szabad beleszólnia az apja és a rendőrség ügyeibe. És úgy óvhatja meg legkönnyebben a saját maga és a szerettei életét, ha nem is kérdez semmit.
- Értem. Remélem gyorsan végeztek, mert már kiválasztottam a ruhám – Kate elmosolyodik a hallottakon.
- Nyugodj meg kicsim, az esküvő előbb lesz, mint bárki hinné. A lehető leghamarabb – a telefon csörögni kezdett, és Kate gyorsan fel is vette.
- Jó reggelt Beckett nyomozó, itt Booth ügynök. Remélem nem keltettem fel.
- Nem dehogy, már ébren voltam.
- Ennek örülök. Találkoznunk kellene. Van egy új holttest, ami feltételezhetően Jerry Tyson műve. Jó lenne, ha ide tudnának jönni a Catskill nemzeti parkhoz.
- Rendben, húsz perc és ott vagyunk. Viszlát.
- Viszlát – Kate letette a telefont, és kimászott az ágyból.
- Castle, öltözz, hullánk van – a hír hallatán Rick is kipattant az ágyból, és már mind a ketten öltöztek. Nem sokkal később el is indultak a helyszínre. Az autóban egy ideig csendben voltak, majd Kate törte meg a csendet.
- Biztos vagyok benne, hogy az FBI-os pasas, és a társa együtt vannak- jelentette ki magabiztosan Kate.
- Ezt honnan veszed?
- Mikor megérkeztek a kapitányságra, fogták egymás kezét. Majd elengedték – egy pillanatig csend telepedett az autóra.
- Biztos csak… Erre nincs megfelelő magyarázatom – Kate szemei fennakadtak.
- A nagy Richard Castle kifogyott a magyarázatból? Hol maradnak az ufók, a ninják, és a többi. Mi a baj Rick?
- Nem csak téged zavar, hogy nem tudlak ma feleségül venni – Rick lehajtotta a fejét, mintha szégyellné a dolgot.
- Komolyan ez a baj? Ugyan, tudod, hogy nem futok el. A feleséged leszek akkor is, ha csak jövő héten veszel el – Kate elmosolyodik, és kezét Rick térdére teszi. Nem sokkal később megérkeznek a helyszínre. Kiszállnak a kocsiból, majd gyorsan Booth ügynökhöz sétálnak. A látvány igencsak meglepi őket. Egy elszenesedett csontvázat találnak, a cserjék között. Kate valami mozgásra lesz figyelmes.
- Sss… - Kate felemelte a kezét, és elővette a fegyverét. Booth ugyan így tett, és Kate-et követte. A nő ment elől. Booth előre tartotta a fegyverét, és szinte megdermedt, mikor az előtte, óvatosan sétáló nő, leengedte a kezét, és összeesett. Booth most még óvatosabb volt. Valami mozgást látott.
- Fegyvert eldobni, itt az FBI – kiáltott Booth. Erős fájdalmat érzett a tarkóján, majd térdre rogyott.
- Dobja el a fegyvert! – ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik. Menekülni próbálnak. Hallja a többiek kiabálását, de nem tud jelezni nekik. Elterül a földön, és elnyeli a sötétség.
- Booth… Booth… - Bones kereste párját. Közvetlenül utána Rick is kereste szerelmét. Már percek óta bolyongtak a magas fűben, és a fák, bokrok között, de még senkit sem találtak.
- Váljunk szét – javasolta Rick. Bones bólintott, majd tovább haladt előre. Pár lépés után, Rick kezdett kétségbeesni. Nem tudta, merre lehet Beckett, sőt abban sem lehetett biztos, hogy még életben van.
- Megvannak – Rick felkapta a fejét, és Brannan hangja irányába kezdett futni. A nő Booth mellett térdelt, és fejét simogatta. Rick körülnézett, és meglátta Beckett-et pár méterrel arrébb, eszméletlenül.
- Beckett! Beckett! Kate! Valaki hívjon mentőt – Rick az ölébe veszi Kate-et, és szerencsére pár percen belül a mentő megérkezik. Kate-et beteszik a mentőbe, és Rick vele megy. A korházban, Castle sok, hosszú percet tölt a váróteremben. Aggódik, hiszen szerelme bajban van.
- Castle! – egy férfi hangja töri meg a nyomasztó csendet. Booth ügynök robog a férfi felé, Dr. Bannan-el a háta mögött.
- Hogy van a nyomozó? – érdeklődik kedvesen? Úgy látszik, ez alatt a kevés idő alatt, nagyon is megkedvelte a New York-i párost.
- Még nem tudok semmit – válaszol Rick.
- Apa… - Alexis fut apja felé – Hogy van Beckett?
- Még semmit sem tudok – Rick megpróbál higgadtan viselkedni, de igazából nagyon fél. Pár perccel később, egy orvos jelenik meg az ajtóban. Mindenkiben megakad a levegő. Nem mer megszólalni senki.
- Ki Kate Beckett legközelebbi hozzátartozója? – kérdezi az orvos. Egy pillanat múlva, Rick kapcsol, hogy ő a vőlegénye.
- Én doktor úr. A vőlegénye vagyok – Booth és Brannan arcára kiült a döbbenet. Nem is sejtették, hogy Castle és Beckett, egyáltalán együtt vannak, nemhogy esküvőre készülnek.
- Velem tudna jönni, kérem – az orvos hangja, nem túl sok jót ígért. Rick kiment vele a folyosóra.
- Mi baja a menyasszonyomnak doktor úr? – kérdezte Rick.
- A hölgy szervezetébe, túl sok szén-monoxid gáz került, ettől ájult el. De a babának szerencsére semmi baja – Rick elképedve hallgatta a Doki szavait. Nem hitt a fülének. Vajon Kate tudja, hogy terhes? Vagy ő sem sejt ebből az egészből semmit?  
- Köszönöm Doktor úr. Bemehetek hozzá? – az orvos bólintott, és Rick visszalépett a váróba, hogy tájékoztassa a többieket Kate állapotáról. Persze a babáról nem szólt semmit.
- Folytatnunk kell a nyomozást – jelentette ki Booth ügynök.
- Igaza van – állt mellé Rick is – De nem szívesen hagyom itt őt egyedül.
- Menjetek csak, majd én maradok – Brannan szívesen maradt, hogy vigyázzon Kate-re, amíg fel nem ébred. A fiúk bólintottak, és gyorsan útnak is indultak. Brannan bement a szobába, ahol Kate csendesen aludt. Leült mellé a székre, és csendben várta, hogy a nő felébredjen. Brannan elgondolkodott azon, hogy talán nekik is össze kéne házasodniuk. Igazából, ez minden tudása, és ösztöne ellen volt, hiszen ő nem volt hívő, és az, hogy templomban megesküdjön, egy láthatatlan erőnek, hogy örökké szeretni fogja Booth-t, eléggé távol állt tőle. Most mégis valami belső erőtől indítatva, azt érezte, hogy neki is szüksége van arra, hogy szerelme gyűrűt húzzon az ujjára. Brannan túlságosan is belemerült ezekbe a gondolatokba.
- Castle! – szólt egy halk, erőtlen hang.
- Nyugalom nyomozó. Mr. Castle elment Booth-al. Megpróbálják kideríteni, hogy kik voltak a helyszínen.
- Tyson! – jelentette ki Kate. Biztos volt benne, hogy Jerry Tyson-t látta a tetthelyen.
- Ő volt? Biztos ebben? – Kate bólintott, és Brannan telefont ragadott. Már tárcsázta is Booth számát.
- Mondott magának valamit?
- Csak azt, hogy… ismeri a tervünket. Tud mindent.
- Akkor a fiúk nagyon nagy bajban vannak. Ugyanis beindították a tervet. Elindultak a raktárhoz.
- Tessék? – Kate rögtön élénkebb lett – Ezt nem hagyhatom. Utánuk kell mennünk.
- Nem, magának még pihennie kell – Brannan próbálta visszatartani Beckett-et, de nem járt túlzottan nagy sikerrel. Kate kiszállt az ágyból, és nekiállt öltözni.
- Induljunk – jelentette ki, mikor felöltözött. Brannan nem tehetett mást, mivel magára hagyni nem akarta, nem tehetett mást, vele kellett tartania. Beszálltak a kocsiba, és a tervet követve, a raktárhoz indultak.
- Jó, akkor tisztázzuk csak, hogy mi is a terv? – kérdezte Brannan.
- A fiúk a raktárba mentek, ahol Tyson búvóhelye van. Az eredeti terv az volt, hogy ott várjuk meg, amíg Tyson felbukkan. De ő már előre tud arról, hogy a fiúk mennek. Egyszóval csapdába sétálnak. Meg kell akadályoznunk, hogy bemenjenek – a mondat végén Kate rálépett a gázra, hogy gyorsan odaérjenek. Kate kezdett egyre idegesebb lenni. Bízott Booth ügynökben, de azt is tudta, hogy Tyson-t sem szabad lebecsülni, és bármennyire is fáj ezt mondani, de Ricknek semmi hasznát nem veszi ebben az ügyben. Ha bemennek oda, egyikük meg fog halni. A két nő az elkövetkező fél órában, nem szólt egymáshoz. Mindkettejük eszében, csak a férfi járt, akit szeretnek. Ahogy közeledtek, Kate kezdett egyre idegesebb lenni. A raktártól nem messze parkoltak le. Kate a kocsi kesztyűtartójából kivette a fegyverét.
- Maradjon itt!
- Tessék? Nem maradok! Mi van, ha valakinek baja esik – Brannan erősködött, és nagy nehezen elérte a célját. Kapott egy golyóálló mellényt a csomagtartóból, és elindultak befelé. A raktár túl sötét. Semmit sem látnak. Kate a háta mögött tartja Brannant. Óvatosan haladnak előre.
- Jobb, ha eldobja a fegyverét nyomozó – egy mély, férfihang hallatszik a sötétből. Kate körülnézett, de senkit sem látott. Egy hatalmas lámpa, ami a mennyezetről függött, felgyulladt. A lámpa fénye először vakító volt. Mikor Kate szeme megszokta a fényt, látta, hogy szerelme egy székhez kötözve ül. Kate oda akart rohanni, hogy eloldozza, de a hang ismét megszólal.
- Nem, nem nyomozó. Ne siessen annyira – egy másik lámpa is kigyullad, és a másik széken, Booth ül. Brannan is előre akar menni, de Kate a karjával megállította.
- Mit akar? – kiabál Kate.
- Elégtételt! – Rick mögött, megjelenik Tyson. Egy kés van a kezében.
- Várjunk! Várjunk! – Kate felemelte a kezét, és elkezdte letenni a fegyverét.
- Azt akarom, hogy mindenki hagyja el a raktárt. Amint kimentek, kiküldöm az FBI-os pasast.
- És mi lesz Castle-el? – kérdezi Beckett.
- Ő velem marad. Lejátsszuk azt a régi sérelmet.
- Szó sem lehet róla – Kate egyre idegesebb lett.
- Beckett! Hallgass rá. Menjetek. Kérlek, menj! – Rick-nek semmi ötlete nem volt. Nem tudta, hogy is győzhetne Tyson felett. Nincs fegyvere, nincsen semmije. Még a mellénye sincs rajta, ami legalább a golyót felfoghatná.
- A fenébe Kate, menj már! Húzz innen! Ki fogok jutni, csak azt akarom, hogy te legyél biztonságban – Kate könnyei folyni kezdtek. Minden idegszála harcolt az ellen, hogy otthagyja szerelmét. Minden porcikája tiltakozott. Menteni kéne magát, Dr. Brannant, és Booth ügynököt.
- Nem akarlak itt hagyni.
- Ugyan Beckett nyomozó. Vívunk egy kis kardpárbajt, és aki életben marad, az jól jár.
- Alkut ajánlok! Én itt maradok, ha Booth ügynököt, és Dr. Brannant elengedi. Kérem.
- Végig akarja nézni, ahogy megölöm a vőlegényét, Beckett nyomozó? – Kate nem válaszolt. Nem is tudja, hogy mi jár a fejében. Biztos benne, hogy Rick életben marad. Életben kell maradnia.
- Rendben van nyomozó. Elengedem őket! – Tyson Booth mögé lép, és eloldozza, de gyorsan vissza is megy Rick mögé, nehogy az FBI-os valami hülyeséget csináljon. Booth feláll, és Brannant kézen fogva, ki sietnek a raktárból. Tyson eloldozta Rick-et, majd egy hosszú kardot nyújtott át neki.
- Szóval nem tréfált. Tényleg kardpárbajt fogunk vívni.
- Nem szoktam tréfálni – jegyezte meg mogorván Tyson. A férfi egy suhintással megvágta Castle-t. Rick észbe kapott, és visszatámadott. Nem nagyon tudtak egymás fölé kerekedni. Egyszer Rick okozott sérülést, egyszer Tyson. Kezdtek mind a ketten elfáradni. Castle észrevette, hogy Tyson gyengül. Arra gondolt, hogy már csak egy kicsit kell kitartania. Még pár jó szúrás, és győzni fog. Nem adhatja fel. Kate szó nélkül, lélegzetvisszafojtva nézte a történteket. Be kellett látnia, hogy Rick ügyes. Biztos volt benne, hogy nem veszíthet.  De, mivel Castle olyan jól leköti Tyson figyelmét, Kate óvatosan felvette a fegyverét, ha bármi balul ütne ki. Rick, egy valójában szabálytalan mozdulattal földre taszította Tyson-t. A férfi nyakának szegezte a kardját. Keze izzadt, térde remegett. Győzött. El sem hiszi, hogy sikerült.
- Győztél Castle! Ölj meg! – Rick először elgondolkodott rajta, hogy így végre örökre véget vethetne ennek a problémának.
- Én nem vagyok gyilkos, mint te! Beckett! – Kate oda is szaladt, és fegyvert fogott Tysonra.
- Forduljon hasra! – Tyson kénytelen engedelmeskedni – Jerry Tyson, letartóztatom gyilkosság megalapozott gyanújával. Jogában áll hallgatni... szóval kussoljon – Kate megbilincselte a férfit. Felállt, és szorosan megölelte Rick-et. Megcsókolta, és csak arra tudott gondolni, hogy végre vége van ennek az egésznek.
Old Hunt
- Ez mi? – kérdezte Booth
- A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog. – A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz.
- Érdekesen hangzik! – jegyezte meg Brannan. Elmosolyodott, mikor látta, hogy Rick és Kate lépnek be a bárba. Közelebb sétálnak, és leülnek melléjük.
- Hogy van Castle? – kérdezte érdeklődve Bones.
- Már sokkal jobban, köszönöm – Kate telefonja zavarja meg a nyugalmat.
- Beckett! – szól bele a megszokott módon.
- Itt Espo! Új ügyünk van. Gyertek a Lexington sarkán lévő templomhoz. Hozd az FBI-t is – Kate nem hitt a fülének. Szóval az esküvőjét még messzebbre kellett halasztania.
- Új ügyünk van. Indulnunk kell. Maguknak is jönni kell – jegyezte meg Kate. Booth bólintott, és a párosok kocsiba szálltak, és elindultak a megadott helyszín felé. Mikor odaértek, a templom ajtaja nyitva volt. Gyanúsan nagy volt a csend. Kate fegyvert rántott, majd előre ment a templomhoz. Nagy meglepetésére, az apja bukkant fel az ajtóban.
- Apa! Mit keresel te itt? – kérdezte a nő, megdöbbenve.
- Azért jöttem, hogy oltár elé kísérjem a lányomat – Jim mosolygott. Rick is odaért, hogy magyarázatot adjon a történtekre.
- Nézd Kate! Sosem lesz olyan nap, vagy hét, mikor ne lenne munkánk. Én viszont nem tudok tovább várni. Azt akarom, hogy légy a feleségem. És ha lesz rá időnk, megtartjuk nagy, fehér ruhában, szép konttyal, és 150 emberrel. Rendben? – kérdezte Rick, abban a reményben, hogy kedvese igent mond. Kate nem mondott semmit, csak megcsókolta Rick-et. A férfi ezt igennek vette, és besietett, hogy az oltár előtt várhassa kedvesét. Kate kifújta a levegőt, és belekarolt apjába. Elindultak befelé. Ekkor Kate rájött, hogy neki nem kell nagy fehér ruha, vagy sok ember. Csak az a férfi kell neki, aki ott áll, néhány méterre előtte, és azt várja, hogy leélhesse vele az egész életét. Úgy gondolta, nincs szükség szavakra, hiszen amit érez szavakkal nem kifejezhető. Vagy talán mégis? Ha jellemezni kéne az érzéseit, egyetlen szóval, azt mondaná:
- Igen, elfogadom!