Egy jobb élet küszöbén - Krisz&Raina

A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és átkarolja. Belecsókol a nyakába és ő szemét behunyva élvezi a pillanatot.
- Élveztem a hétnek minden egyes pillanatát – mondta a férfi és a nő elmosolyodott. Szerette volna kimondani az sz betűs szót, de még nem volt képes rá. Kapcsolatuk még nagyon friss, de abban teljesen biztos volt, hogy nem dönthetett volna jobban azon az éjszakán mikor teljesen vizesen megjelent a férfinál.
- Nem bántam meg, hogy eljöttem – fordult meg a karjaiban és elmosolyodott. Rick szíve ilyenkor mindig kihagyott néhány dobbantást. Imádta a nő minden egyes mosolyát és mozdulatát.
- Ennek nagyon örülök Kate. Van még egy kis időnk, mit szólnál, ha elütnénk – hajolt rá a nő szájára és szenvedélyesen csókolni kezdte. Katenek nem volt ellenére, de tudta, ha most enged Rick-nek, akkor biztosan lekésik a repülőt. Egy kicsit még csókolta, de mikor érezte a férfi meleg tenyerét felfelé csúszni a hátán, megállította.
- Mi a baj? – lepődött meg Rick.
- Ha ezt most folytatjuk, lekéssük a gépet – nézett komolyan.
- Rendben. Fejezzük be a pakolást – sóhajtott egyet az író és Kate egy szemforgatás kíséretében visszasétált a szobába. Alaposan átnézett mindent, nehogy valamit ott hagyjanak, közben pedig ez elmúlt hét pillanati jutottak eszébe. Szívesen maradt volna még, de nem akarta, hogy munkatársai gyanút fogjanak. Egyelőre úgy egyeztek meg, amíg nem állnak szilárd talajon, titokban tartják azt, ami kettejük közt kialakult.
- Itt a taxi, készen vagy? – térítette magához Katet a férfi hangja.
- Persze, mehetünk – még felkapta a táskáját és a kabátját és a bőröndöket cipelő férfi után indult. Beültek a taxiba és máris a repülőtér irányába tartottak. És nem kellett sok idő az első osztály nyugalmát élvezhették. Kate fáradtan Rick vállára hajtotta a fejét és lassan álomba merült. Rick finoman átkarolta és egy gyengéd csókot lehelt a nő feje búbjára. Pár óra múlva Rick óvatosan ébresztgetni kezdete szerelmét.
- Kate. Édesem. Megérkezünk. – Kate álmosan pislogott Rick-re. A nő felemeli a fejét és rámosolyog szerelmére. A repülő landol. Kate és Rick örömmel térnek vissza a hőn szeretett New Yorkba. Fogtak egy taxit és rögtön Rick lakására mentek. Útközben Kate észrevette, hogy nem arra mennek, amerre ő lakik, de nem szólt semmit, hiszen nem volt ellenére, hogy a férfihoz menjen. A taxi megérkezik Rick lakásához. Rick kipattant és lovagiasan kinyitotta Kate-nek az ajtót. Kate kiszáll, majd a csomagokat is kiveszik a kocsi hátuljából. Bemennek és beszállnak a liftbe. Felmennek Rick lakásához és a férfi előkotorja a kulcsait. Mikor megtalálja megpróbálkozik az ajtó kinyitásával.
- Nem megy. – szólal meg öt perc sikertelenség után Castle.
- Engedj oda! – szólal meg Kate, mikor megunja Rick bénázását.
- Mindjárt meglesz! Várj!
- Ez így nem fog működni. – szólal meg ismét a nyomozó. Kezd kicsit ideges lenni.
- Dehogynem! Figyelj! – csitítja tovább Rick kedvesét.
- Látod, mondtam! – Kate kikapja Rick kezéből a kulcsot, és félre állítja szerelmét.  Kate egy szempillantás alatt kinyitja az ajtót, és diadalittasan néz Castle-re. Bemennek a lakásba, majd lepakolják a cuccaikat. Kate egyből a hűtőhöz megy, és valami ehetőt keres. Egyszer egy kéz csúszik a pólója alá. Most nem állítja meg a férfit. Rick Kate nyakát kezdi csókolni és Kate megfordul a férfi ölelésébe. Castle a hálószoba felé húzza kedvesét. Kate csendben engedelmeskedik és követi szerelmét. Rick felkapja a nőt és óvatosan teszi le az ágyra. Kate megállítja Rick kezét, mikor az felfelé csúszik a blúza alatt.
-  Félek. – suttogja Kate.Rick megáll, és nem szólal meg egy ideig. Majd mikor megtalálja a hangját, csak egyetlen kérdés jön ki a száján.
-  Tőlem?kérdezi Rick.
- Nem, csak az érzéseimtől. – mondja halkan Kate és közben lehajtja a fejét. Fél kedvese szemébe nézni. Rick óvatosan Kate álla alá nyúl, és megemeli a fejét. Tekintetük mélyen egymáséba fúródik. Egyikük sem képes levenni a szemét a másikról. Rick lassan, nyugodtan lélegzik, míg Kate gyorsan, és zihálva.
- Ne félj. Én szeretlek. Tudok várni, ha ezt szeretnéd. Örökké várok rád Kate Beckett. – jelenti ki Rick és gyöngéden megközelíti Kate ajkait. Szó nélkül kér engedélyt a csókra. Vár, majd végül megteszi. Kate nem ellenkezik. Hevesen csókol vissza. Már egyikük sem gondolkodik. A nő nem ellenkezik. Nem tétovázik. Nem habozik. Vakon követi a férfit. Az ajtó becsukódik, és átadják magukat a másiknak. 
- Megjöttem. – kiált Alexis, mikor belép az ajtón. A lány körülnéz, de senkit sem lát. Apja hálószobája felé megy.
- Apa… Apa itt vagy? – kezdi el szólongatni Lexi az apját. Benyit a szobába és látja, hogy apja éppen az üres szekrényhez beszél.
- Apa, mit csinálsz? – kérdezi Lex és Rick hirtelen megfordul.
- Mi? Hogy én? Semmit. Én csak éppen… izé… én csak… Hogy, hogy haza jöttél ilyen hamar? – próbál terelni Rick. Kate a szekrényből figyeli az eseményeket. A nő kezd dühös lenni. „Vajon miért rejteget? Miért nem akar felvállalni?” ezek a gondolatok bombázták Kate fejét.
- Hamarabb haza jöttem, mivel az egyetemen valami nyílt napot tartanak. Az első éveseket haza engedték előbb. Baj? – néz  Alexis az apjára.
- Dehogy. Örülök, hogy itthon vagy. Beszélgethetnénk miután felöltöztem? – kérdezi Rick és közben az ajtó felé int a kezével.
- Rendben. Csinálok valami ennivalót. – mondja Alexis és a konyhába indul. Rick nagy levegőt vesz, majd nagyobbra nyitja a szekrény ajtaját. Kate mérgesen lép ki.
- Ezt már egyszer eljátszottuk Rick. Emlékszel? Nem akarok többé titkolózni és a szekrényedben bujkálni. Elegem van érted? – Rick nem tudott megszólalni. Kate felvette a ruháit és felkapta a holmiját. Rick Csak némán nézett a távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani, pedig akart, nagyon is akart. Kate-et már nem érdekelte, hogy a konyhában Alexis megláthatja. A nő kirohant a szobából.
- Kate? Te mit…? – a lány már nem bírta befejezni a kérdést, mert Kate bevágta az ajtót. Alexis értetlenül állt az előbb történtek előtt. Rick lehajtott fejjel jött ki a szobából.
- Apa mi történt? – kérdezi meglepetten Alexis.
- Kate elment. – emeli meg a fejét Rick.
- Mi a fene folyik itt? Együtt vagytok? Apa válaszolj kérlek. Segíteni szeretnék. – Rick közelebb sétál lányához és nem szól semmit, csak megöleli a lányt.
- Szeretem Kate-et .  Most megbántottam és elment. Mi…Mi együtt vagyunk Alexis. – mondja a férfi és kibontakozik lánya öleléséből. Alexis nem igazán érti a dolgot.
- Mit jelent az, hogy együtt? – értetlenkedik a lány. – Mióta?
- Már egy hónapja. – mondja Rick és közben figyeli lánya reakcióját.  Alexis nagyon meglepődik. Az apja együtt van valakivel és neki nem szólt? Alexis a döbbenetből feleszmélve tekintetét apjára emelte.
- Mit ácsorogsz még itthon? – Rick értetlenül néz lányára. – Azt mondtad, hogy szereted. Menj utána. Annyi ideig vártál és vágytál rá, hogy mikor a kezedben van a lehetőség, hagynád kicsúszni? Na indulj. Kérj bocsánatot. Tudom, hogy ő is szeret téged. Nagyon. – Rick lányára mosolyog és már fogja is a kocsi kulcsokat. Kifordul az ajtón, de előtte még visszaszól.
- Köszönöm kicsim. – Alexis bólint és Rick már úton is van. A kocsiban ülve azon gondolkodik, hogy mit mondjon szerelmének. Sok minden jut eszébe, de egyiket sem találja megfelelőnek. Mindegyik olyan sablonos. Ezeket csak az ex-nejeinek mondaná.  Kate ennél sokkal többet jelent a számára. Rick elhajt egy virágárus mellett. Hirtelen satuféket nyom, és még jó, hogy senki sem jön a háta mögött, mert akkor Kate jöhetne hozzá helyszínelni. Visszatolat és leparkol a virágárusnál. Kiszáll az autóból és közelebb megy.
- Jó napot. – köszön a virágárus hölgy.
- Jó napot. – köszön Rick is. – Van egy kis problémám. Megbántottam életem szerelmét, és nagyon szeretném ha megbocsátana nekem. – a virágárus elmosolyodik.
- Sok ilyet láttam már. Ha nem lennék virágárus, ennyi tapasztalat után, elmehetnék szerelmi tanácsadónak. – a hangja kicsit gúnyos. Nem hiszi, hogy Rick komolyan gondolja a bocsánatkérést.
- Nézze asszonyom. Kate nekem a világ közepét jelenti. 4 éven át harcoltam érte és most végre az enyém. Ha elveszteném, nem tudom, hogy mi lenne. Nem mondom, hogy belehalnék, mert a halál semmi ahhoz a szenvedéshez képest, amit a hiánya okozna. – a nő szája tátva maradt. Sok szerelmes férfival találkozott már, de még egyiken sem látta azt, amit most Rick arcán vélt felfedezni. A nő rájött, hogy Rick tényleg él-hal a nőért, akit szeret.
- A vörös rózsát ajánlom. – mosolyodik el az eladó. – Az mindig beválik.
- Rendben akkor azt kérek.  50 szálat. – a virágárus szeme nagyra nyílik.
- De az nem lesz olcsó.
- Engem a pénz nem érdekel, csak Kate. – pár perc múlva Rick meg is kapta a virágot és visszaült az autójába és Kate lakására ment. Viszonylag gyorsan odaért, de mielőtt bekopogott volna kihúzott egy szál rózsát a csokorból és letette az ajtó elé. Bekopogott. Gyorsan az ajtó mellé ált, pont úgy, hogy ha Kate kinyitja az ajtót, akkor nem fogja őt látni. Kate ajtót nyit és azonnal a földön heverő vörös rózsaszálra esik a tekintete. Lehajol és felveszi. Az orrához emeli és mélyen beleszippant. Rögtön Rick jut eszébe és a dühe már el is szállt. Rick előbújik rejtekhelyéről és maga elé veszi a nála lévő 49 szál vörös rózsát. Kate nem hisz a szemének. Rick átnyújtja a virágcsokrot.
- Annyira sajnálom Kate. Szeretlek. – suttogja Rick és Kate átveszi a virágokat, majd beljebb hívja szerelmét. Becsukja az ajtót.
- Ezek gyönyörűek Rick. – néz a csokorra Kate.
- Neked mindent. Bármit megtennék azért, hogy megbocsáss. – mondja Rick és közelebb lép a nőhöz, majd megcsókolja.
- Szégyellsz engem Rick? – kérdezi Kate és a férfi nagyon meglepődik.
- Nem. Dehogy is. A legjobb dolog vagy az életemben. Sosem rejtegetnélek, csak a te érzéseidet védem. Azért tettem, mert nem tudtam, hogy készen állsz-e felvállalni azt, ami köztünk van.
- Hogy érted ezt? Ha nem akarnám felvállalni, akkor nem tenném azt, amit teszek. Szeretlek Rick. Nem akarlak elveszíteni. Fontos vagy nekem. Azt hittem, hogy látod rajtam, hogy fel vagyok készülve. Én már nem félek. Tudom, hogy mit érzek és tudom, hogy ezen nem változtathat semmi. Azt akarom, hogy mindenki tudja meg, hogy szeretem Rihard Castle-t. – Rick nem hisz a fülének. Kate kétszer is kimondta az SZ betűs szót. Készen áll. Tényleg készen van arra, hogy felvállalják ezt az egészet. Rick felkapja Kate-et és forogni kezd vele.
- Nagyon boldog vagyok. – jelentette ki Rick és Kate hirtelen megcsókolta. Rick szenvedéllyel fűtve csókolt vissza.
- Én is boldog vagyok Rick. Veled. Mindig. – újra forró csókban forrtak össze ajkaik.

 Pihegve feküdtek egymás mellett. Kate fejét szerelme csupasz mellkasán nyugtatta és hallgatta párja csillapodó szívverését. Négy év kellett, hogy közel engedje magához a férfit és több legyen közöttük munkakapcsolatnál és most már egyáltalán nem értette, miért nem lépett előbb. Mondjuk akkor, mikor azon a napon felébredt a korházban. Hazugság helyett az igazat kellett volna mondania és azt, hogy ő is szereti.
- Kate – simít végig Rick a nő vállán. Már vagy harmadszorra szólítja meg, de mint aki nem is hallja, hogy szólnak neki.
- Hm – néz a férfi arcára és már el is szállnak a gondolatai. Mosolyogva feljebb tornázza magát és megcsókolja Castle-t.
- Mondtam már, hogy szeretlek? – nézett Kate szemébe szerelmesen és mind a ketten elmosolyodtak.
- Nem is tudom Rick Castle. szeretném még sokáig hallani.
A következő órákban csak is egymással foglalkoztak. Egyikkőjüket sem érdekelte, a munka vagy éppen az, hogy mit is kéne csinálniuk. Próbálták bepótolni az elvesztegetett időt, bár mind a ketten érezték, egy egész életük van rá. Órákkal később a romantikázást egy telefon csörgése zavarta meg.
- Muszáj felvenned? – nyögte a férfi szájába a nyomozó miközben Rick óvatosan legördült a nőről és sóhajtva felvette a csörömpölő készüléket.
- Richard Castle – szólt bele, hisz a hívó ismeretlen volt. Az arca pillanatok alatt lett a vidámból borús és aggódó. Katenek azonnal leesett, hogy valami baj lehet. A férfi mellé ült és átölelte, ahogy tudta.
- Dr. Morgan vagyok és értesíteném, hogy a lányát, most hozták be a sürgősségire.
- Mi történt?
- Autóbaleset.
- Azonnal indulok – Rick már le is csapta a telefont és öltözni kezdett. Kate nem kérdezett semmit, ő is öltözni kezdett és mielőtt kiléptek volna az ajtón egy apró csókot adott a férfinak, amely annyit ígért, veled vagyok, bármi is történt.
- Csak egy kicsit lassíts – szólalt meg Kate a kocsiban. Castle gyorsan vezetett, de még mindig nem mondta el mi is történt.
- Alexisnek autóbalesete volt – szólalt meg, de még mindig nem lassított. Kate a kezét a férfi kezére tette, ami a sebváltón pihent. Szinte őrült tempóban parkoltak le a kórház előtt és máris befelé szaladtak mind a ketten. A nővérpultnál kezdtek el érdeklődni, de egy orvos meghallotta és már oda is ment hozzájuk.
- DR. Morgan vagyok én kerestem magát – nyújtott kezet az orvos – a lány szülei?
- Igen – Rick gondolkodás nélkül vágta rá és Kate meglepődött rajta. – Hogy van a lányom?
- Egy részeg autós beléhajtott. Kimozdult a csípője, amit éppen most, altatásban raknak vissza.
- Lesz valami maradandó sérülése? – kérdezte Kate és közben érezte, hogy Rick erősebben szorítja a kezét.
- Nem valószínű. Lehet majd néha fájni fog neki, de teljes életet élhet. Egyelőre tolókocsit fog kapni, és ha a rehabilitációs orvosa úgy érzi, akkor kaphat majd mankót és egy idő után azt is elhagyhatja majd. Keressenek fel, ha kérdésük van. Az irodám a folyosó végén van, és nemsokára végeznek a műtőben.
Hadarta az orvos és már el is ment a folyosó vége felé.
- Minden rendben lesz. Alexis erős lány – fordult Rickkel szembe Kate.
Magához ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak. Leültek az ott lévő műanyag székre és csak vártak. Úgy szorították egymás kezét, mintha az életük függene rajta. Kate legalább annyira ideges volt, mint Rick.
- Alexis Castle hozzátartozói? – lépett egy orvos ki a műtőből.
- Igen – pattantak fel.
- Alexis erős lány. Még alszik ugyan, de bemehetnek. Minden rendben lesz vele. 423-as szoba.
Ahogy az orvos elment máris a megadott szoba felé indultak. Most már mind a ketten megnyugodtak. És tudták, együtt fognak megbirkózni ezzel a helyzettel is. Alexis békésen aludt a kórházi ágyon. Csendesen leültek mellé. Nem akarták idő előtt felébreszteni. Valószínűleg úgyis fájdalomcsillapítóra lesz szüksége. Kate némán a férfi vállára döntötte fejét. Rick átölelte és úgy suttogta fülébe.
- Nem is tudom, hogyan érdemeltelek ki. Túl jó vagy hozzánk!
- Mi lenne veletek nélkülem?
- Azt hiszem, hiányoznál – jött egy gyenge hang az ágy felől és mind a ketten odafordultak.
- Alexis kicsim, hogy érzed magad? – kérdezte Rick aggódva és egy puszit adott lánya homlokára.
- Mint akin átment egy úthenger. Egy kicsit fáj. Megleszek. Menjetek haza és pihenjetek. Én is fáradt vagyok.
A két felnőtt nagy nehezen bele egyezett és magára hagyták a lányt. A napok nehezen teltek. A fájdalmak nem is voltak olyan gyengék, mint azt Alexis gondolta, de nem panaszkodott. Mire hazamehetett meg tanult a tolókocsival közlekedni és hősiesen tűrte a rehabilitációs tornákat.
- Egyedül is ki tudok gurulni a liftből – makacskodott Alexis és már be is bizonyította. Erősen megnyomta a kereket és már ki is gurult. Kate és az apja túlságosan is féltették. Ahogy az ajtó felé haladtak, ijedten vették észre, hogy résnyire nyitva van. Kate előretolakodott és maga elé emelte a fegyverét. Csendre intette a többieket és kivágta az ajtót.
- Kezeket fel! – kiáltott nagyot, de meglepődött mikor a nappali közepén egy nem sokkal idősebb fiú állt, mint Alexis és kezében egy csokor vörös rózsa pihent.
- Maga kicsoda? – kérdezi ugyanolyan lepetten Rick – és hogy jutott be?
- Charlie. Pótkulcs a szomszédnál – szólalt meg ijedten a fiú.
- Hát persze, Charlie. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!
- Apa – szólalt meg Alexis – Charlie a barátom. Önkéntes a kórházban.
Castle nem kicsit lepődött meg. Nem tudta, hogy Alexisnek barátja van. Egy biztos, hogy a balesetekor nem volt még barátja. És ez csak azt jelentheti, hogy a két hónapos kórházi tartózkodás során ismerkedtek meg. És valóban, ha elképzelte a fiút zöld korházi ruhába, már eszébe is jutott, hogy szinte nap, mint nap futottak össze.
- Felmennénk a szobámba – törte meg a kínos csendet a lány.
- Felviszlek – lépett oda Rick.
- Ne! Majd én felviszem – vágott közbe Charlie. Rick meg akart szólalni, de egy gyengéd női kéz megállította. Csak némán bólintott és figyelte, ahogy a fiú felemeli egy szem lányát és felfelé indul vele. Látszott Charlien, hogy szereti Alexist, de azért aggódva nézett felfelé és még mindig csak nézte a lépcsőt, pedig a fiatalok már eltűntek a szobában. Kate karjai fonódtak köré és tenyerét a férfi mellkasának fektette.
- Hé! Alexis már nagylány. Nagyszerű lányt neveltél belőle és felelősség teljesen tud dönteni – simított végig a férfi arcán.
- Tudom, de… Nemrég még én voltam az egyetlen férfi az életében. Most meg már nem hozzám fog szaladni, ha valami nyomja a szívét.
- Az apja maradsz, és ez nem változik. Szeretlek Rick – lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfit. Szenvedélyesen csókolt vissza a nőnek és keze máris felfelé csúszott a blúza alatt.
- ÉN is szeretlek. MI lenne, ha dolgoznánk egy újabb Castle csemetén? – Kate meglepődve rántotta magasra a szemöldökét. Nem is olyan régóta vannak együtt. Biztos volt benne, hogy Rick-nek akar gyereket szülni, de talán még korán van. Vagy még sem? Valahogy érezte, hogy Rick sosem fogja elhagyni.
- Miért is ne – rántotta meg a vállát és a hálószoba felé indultak kéz a kézben.

Vége!

Bizonytalanul - Bereczki Szilvia

1       1.   fejezet

A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és egy mozdulattal elvágja a torkát.

-         A francba! – kiállt fel Rick, miközben mérgesen törölni kezdi a szavakat.

-         Apa, minden rendben? – kukucskál be az ajtón Alexis.

-         Persze, csak épp most öltem meg Nikki Heat-et. – sóhajt nagyot az író, majd fejét az asztalra hajtja.

-         Mikor beszéltél vele utoljára? – kérdezi a lány besétálva a dolgozó szobába.

-          Nikki Heattel? Túl rég ahhoz képest, hogy egy hónap múlva le kéne adnom a kéziratot.  – dünnyögte Castle direkt félre értve a kérdést.

-         Kate-tel apa, vele mikor beszéltél? – köti az ebet a karóhoz Alexis.

-         Lex, ez bonyolult. – feleli a férfi.

-         Én nem tudom, mi ebben a bonyolult. Azt hittem szeret téged, és te is szereted őt. – mondta a lány.

-         Oh, Lex… - sóhajtott Rick, és visszaemlékezett az utolsó napra.

2     2.   fejezet

Egy sötét házban kutattak. Ismeretlen bejelentőtől kapták a hívást, hogy ez a ház kapcsolatban állhat az épp aktuális gyilkossággal. Ők ketten pedig veszekedtek.

-         Castle, kérlek, ezt ne most beszéljük meg! – mondta Kate a háta mögött ballagó írónak.

-         Akkor mikor? – kérdezte a férfi.

-         Mondjuk mikor lesz 5 szabad percünk. – felelte Beckett.

-         Nekünk sose lesz…- kezdte Rick, de a nyomozónő félbeszakította.

-         Sssshhh – suttogta – te is hallod? – kérdezte, mire az író elhallgatott. Pár másodperc után viszont újra megszólalt.

-         Mit? - kérdezte, de akkor végre ő is meghallotta. Léptek és egy fegyver kibiztosítása. Kate előhúzta a pisztolyát és elkiáltotta magát. 

-         Kezeket fel!

-         Maga kicsoda?  - kérdezte a férfi, magas volt, nagy darab és kopasz.

-         Kate Beckett. NYPD!  - felelte a nő.

-         Hát persze,Kate Beckett. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!- kiáltotta a kopasz.

-         Azt hiszem, ez már nem opció. – kontrázott egy másik mély hang Rick fejéhez tartva a pisztolyát, mire Kate eldobta a sajátját. A magasabb férfi Beckett mögé lépett és utasításra várt.

-         A főnök hívott, pár óra múlva itt lesz. Zárd be őket az emeleti szobába. – mondta az alacsonyabbik, mire a kopasz noszogatni kezdte a nőt és az írót.

20 perccel később

-  Engedj oda!

-  Mindjárt meglesz! Várj!

-  Ez így nem fog működni.

-  Dehogynem! Figyelj!

-  Látod, mondtam!

- Oké, feladom! Persze most is neked kell, hogy igazad legyen, ugye?! – roskadt le a fal mellé Rick, mikor sokadik próbálkozásra se tudta kinyitni sem az ajtót, sem az ablakot.

- Castle, mi a…- kezdte Beckett, de a férfi közbeszólt.

- Nehogy azt merd kérdezni, mi a bajom! Nagyon jól tudod. Nem kértem, hogy gyere hozzám, azt sem, hogy költözz oda. Csak adni akartam egy rohadt lakáskulcsot. Erre te teljesen kiakadtál. – fakadt ki az író.

- Figyelj, Rick! Én…. – ült le a férfi mellé.

- Mi Kate, te mi? – kérdezte Castle, olyan elkeseredetten nézve a lányt, hogy az megcsókolta.

A férfi dühe azonnal elszállt és lázasan visszacsókolt, majd egy mozdulattal az ölébe emelte a nőt. Innentől a mozdulataik lassabbak lettek. A csókjuk már nem vad volt, hanem lágy és érzéki. A simogatások is gyengédebbek lettek. Rick egyenként gombolta ki a lány blúzának gombjait és simogatta le róla a puha anyagot. Kate behunyta a szemét és élvezte a férfi dédelgetését. Castle lassan végig csókolta a nő nyakát, majd a melleit, csak akkor nézett fel mikor Beckett az arcára tette a kezét és rámosolygott.

-         Szeretkezz velem! – kérte Kate, mire a férfi halkan felnevetett.

-         Örömmel. – felelte és ezután sokáig nem beszélgettek.

Kate Esposito hangjára ébredt. Megdöbbentette, hogy képes volt elaludni, bár Castle eléggé kifárasztotta.  Felállt a földről és elkezdte magára húzgálni a ruháit. Közben a férfit is ébresztgette.

-         Rick! Rick, ébredj!  - szólongatta.

-         Hmmmm, adj még pár percet. Feküdj vissza! – dünnyögte az író.

-         Castle ébredj! – szólt most már határozottabban a nyomozónő. Erre már Rick is kinyitotta a szemét és végre azt is meghallotta, hogy Ryan és Esposito őket keresi.

-         Öltözz fel, addig nem szólok nekik. – mondta Kate. Castle tudta, hogy a nőnek igaza van mégis szíven ütötték a szavak, és nem állta meg, hogy kimondja, amit gondol.

-         Persze, nehogy bárki is megtudja, hogy velem vagy. – szólt, míg a nadrágját gombolta. Aztán felvette az ingjét és kikiáltott az ajtón. – Ryan, Esposito! Itt vagyunk!

Kate nem tudott megszólalni, annyira megdöbbentette, hogy a férfi azt hiszi, szégyelli őt.

-         Csak egyet árulj el – kérte Castle és kinézett az ablakon. – Miért?

-         Félek. – felelte Kate.

-         Tőlem? – kérdezte a férfi megrökönyödötten.

-         Nem, csak az érzéseimtől. – mondta abban a pillanatban, ahogy kinyílt az ajtó.

-         Minden rendben? –kérdezte Ryan.  Kate egy szó nélkül sétált el mellette.

Rick csak némán nézett a távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani, pedig akart, nagyon is akart.

3. fejezet

Castle azóta a nap óta nem járt az őrsön és Kate se kereste. Az író azt sem tudta mi lett az ügy vége, bár ebben a pillanatban ez érdekelte a legkevésbé. Azon gondolkodott, hogy talán tényleg elsiette azt a kulcs dolgot. Elvégre a nőnek több mint 4 év kellett ahhoz, hogy bevallja, mit érez. Lehet, hogy 3 hónapnál többet kellett volna várnia.

-         Apa! Apa! – szólongatta Alexis.

-         Oh, bocsánat kicsim. – nézett fel Castle.

-         Nagyon elbambultál – mondta Lex, mikor hirtelen megszólalt a csengő. – Kinyitom.

-         Köszönöm – válaszolta a férfi és törölni kezdte az utolsó szavakat a gépén. Ezért csak lassan jutottak el hozzá a szavak az előszobából.

-         A dolgozószobában van. – hallotta Alexis hangját. – Azt hiszem, elmegyek egy kicsit sétálni. Sőt lehet, hogy egy filmre is beugrom.

-         Túl jó vagy hozzánk! – mondta a rég hallott hang.

-         Mi lenne veletek nélkülem? – kérdezte Alexis, aztán becsukódott az ajtó.

-         Drukkolj! – szólt utána Kate és Rick hallotta, ahogy a magassarkúja a padlón kopog. Erre a férfi gyorsan matatni kezdett az asztalon.

-         Szia Rick! – köszönt rá Beckett.

-         Szia! – felelte az író, fel sem nézve. Tudta, hogy amint megpillantja a nőt, ő elveszett.

-         Hiányoztál – mondta a nyomozónő, majd megunva, hogy a férfi nem reagál, kifakadt – Rick! Beszélhetnénk?

-         Persze. – helyeselt az író, de továbbra is a papírjaival szöszmötölt.

-         Oké. Figyelj, megértem, hogy dühös vagy. Tényleg nem kellett volna ekkora problémát csinálnom a kulcsból. Hisz csak egy darab fém. Csak annyira azt jelképez, hogy hozzád tartozom. Ez nem baj, mert boldog vagyok veled, csak aztán eszembe jut mi lesz, ha ez megváltozik. Ha vége lesz, és nekem vissza kell adnom azt a kulcsot. Ezért inkább el se veszem. – hadarta Beckett.

-         Mégis, miért lenne vége? – nézett fel az író megdöbbenve. -  Istenem! Elméletben én vagyok az író, mégis végig se merem gondolni mi játszódhat le a fejedben.

-         Ez bonyolult. – suttogta Kate megbántottan mégis védekezőn.

Castle felállt, megkerülte az íróasztalát és a nőhöz lépett.

-         Velünk minden bonyolult. De én is sajnálom. Túlságosan elsiettem a dolgot. Mostantól majd lassabban haladunk. Rendben? – Kate bólintott, mire a férfi magához ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak. Rick egy idő után felkuncogott.

-         Mi az? – kérdezte Kate.

-         Csak azon gondolkodtam, hogy talán 40 éves korodra megmerem kérni a kezedet. – mondta Castle, mire a nő szélesen elmosolyodott és közel hajolt a férfi arcához.

-         Talán nem kell addig várnod – dünnyögte és megcsókolta az írót.

5 évvel később

A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és átöleli.

-         Jamison – suttogja Nikki.

-         Igen én vagyok. És neked örökké én leszek. – feleli a férfi.

-         Mindig.

Rick Castle becsukta az utolsó Nikki Heat könyvet majd lerakta az éjjeliszekrényre. Óvatosan mozgott mivel karjában tartotta pár hónapos kislányát, Johannát. Nem kapcsolta le az éjjeli lámpát, mivel 3 éves fia félt a sötétben, csak lassan felegyenesedett és az ajtóban álló Kate-re nézett.

-         Elaludtak. – suttogta a férfi.

-         Látom. – felelte Kate és átvette a kislányát. – Már megint ebből olvastál Tomnak.

-         Ő kérte. – mondta Rick.

-         Persze – húzta el a száját a nő, de szemében ott bujkált a mosoly amit Rick úgy szeretett. – Javíthatatlan vagy.

-         Igen az vagyok. – húzta magához, ügyelve Johannára. – És te ezért szeretsz.

-         Mindig.

Őrjítő éjszaka - 1Castle1

Kate iszonyú fejfájással kezdett ébredezni, de ekkor még nem sejtette, hogy az élete fenekestül felfordult.

Még ki sem nyitotta a szemét, de eszméletlen szagok csapták egy az orrát. A tömény alkohol és a kellemes parfüm iszonyú keveréke.

Kate lassan kezdte kinyitni a szemét, és döbbenten vette észre, hogy egy rózsaszín takaróval van betakarózva. Majd lassan kezdett körbenézni a szobába, de nem volt számára ismerős a hely ezért felült az ágyban hogy jobban szemügyre vehesse a terepet. Ijedten vette észre a földön heverő hófehér ruhát és a nem sokkal mellette heverő szmokingot. Elkeseredettségében bal kezével az arcához nyúlt, de nem várt dologba ütközött, valami igazán megsértette az arcát. Ezért félve, de maga elé helyezte kezét, és megdöbbenve vette észre az ujján lévő hatalmas gyűrűt.

-              Hogy az a…

Kate hirtelen hátravágta magát, de nem kellett neki sok ahhoz, hogy rádöbbenjen, nem valószínű, hogy egyedül van a lakásban. Gyorsan ki akart szállni az ágyból, de ekkor észrevette, hogy egyetlen ruhadarab sincsen rajta, ezért a takarót maga köré csavarta és elindult felfedezni a szoba másik lakóját.

Már szinte minden helyiséget áttekintett kivéve a fürdőszobát. Lassan megközelítette majd mielőtt benyitott volna halk szuszogásra lett figyelmes. Becsukta szemeit egy pillanatra majd benyitott a fürdőbe és ekkor hatalmas meglepetésére Castle a fürdőkádban aludt egy szál törölközőben, ami épp, hogy csak a lényeget takarta  el.

Kate-nek első dolga az volt, hogy megtekintse Rick gyűrűs ujját és hát az ö kezén is felfedezte a gyűrűt.

-              A fenébe!!

Mondta kicsit hangosan Kate, de rögtön is a szájához kapott, mert nem akart felkelteni Rick-et. Gyorsan kiosont a konyhába és kávét akart főzni, de nem tudott mivel minden üres volt.

-              Milyen konyha az, ahol nincsen semmi.

-              Várjunk csak Castle-el vagyok, de nem a lakásán, akkor egy hotelben lehetünk, de mégis hol a fenébe.

Becket szép lassan az ablak felé sétált és elhúzta a függönyt.

Az első felirat amit látott az az volt hogy „Las Vegas”.

-              Hogy a fenébe kerültem ide?

Kate-nek nem volt más választása felvette a telefont és  kért magának és Castlenak két jó nagy adag kávét és egy doboz aszpirint. A kávéjára várt addig keresett magának valami göncöt, ami nem volt más  mint Castle kék ingje, az alsóneműjét azt nem találta meg.

Amíg a kávéra várt a körmeit rágta idegességében, de semmi nem jutott az eszébe, még az sem hogy hogy a fenébe keveredhetett össze Castle-el.

Kate nagy  gondolatfolyamát csörömpölés szakította félbe.

A fejéhez kapott és tudta hogy ez  bizony Castle lesz.

-              Vajon ő emlékszik rá hogy mi történt az éjjel vagy ő is annyit tud mint én?

Beckett türelmetlenül ám de félve várta hogy Castle kibújjon a fürdőből.

A várakozását kopogás szakította félbe.

Odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. Megérkezett a várva várt kávé és aszpirin.

Kate épp hogy becsukta az ajtót meg sem tudott fordulni ott állt előtte Castle.

Tekintetük lassan összeért. Majd egyszerre szólaltak meg.

-              Te emlékszel?

-              Te emlékszel?

Mind a ketten elmosolyodtak.

Mind a kettejükben tudatosult hogy az éjjel történtek homályosak, de nyomuk az megmaradt egyenlőre gyűrűk formájában.

-              Tegnapra sem emlékszel?   Tette fel a kérdést Kate.

-              Azt hiszem anya elment pasizni, Alexis meg a barátnőjénél aludt, de ahogy anya elhagyta a lakást onnantól semmi.

-              Ezek szerint mi izé összeházasodtunk?

-              Hát a gyűrű igen csak azt mondja.

-              Most mi lesz?

-              Először is én bekapom az aszpirinemet majd megiszom  kávét.

-              És utána?

-              Azt nem mondtam, hogy lesz valami utána.

-              Marha vicces mondhatom.

-              Nézzük a jó oldalát, te vagy a harmadik feleségem.

-              Hurrá. Nem tudom te hogy tudsz ilyen nyugodt lenni ebben a kényes helyzetben.

-              Ne aggódj, hazaérünk és érvénytelenítjük.

-              De akkor is tudom, hogy hozzád mentem. A fenébe és lehet hogy mi…

-              Mi…

-              Tudod…

-              Mi?

-              Te nem emlékszel rá?

-              Hát szerintem azt nem felejteném el.

Kate lassan kezdett elvörösödni. Majd rögtön terelni kezdte a témát.

-              Ne légy ilyen gyerekes inkább te is kezd el gondolkodni.

-              Másnaposan én nem tudok gondolkodni csak feküdni. Apropó feküdni, én elmentem pihenni.

-              Castle! NE hogy lefeküdjél! Hallod.

-              Már késő.

-              O Castle te hogy a fenébe tudsz ilyen helyzetben aludni?

-              Jobban teszed, ha te is alszol egyet, mert nagyon ramatyul nézel ki.

Kate annyira felháborodott hogy adott egy taslit az ágyon fekvő Castle-nak.

-              ÁU ezt most mért kaptam?

-              Mert mert ilyeneket mondasz.

-              Én csak azt akartam mondani, hogy pihend ki magad, és utána elrendezek mindent.

Kate nagy durcázással, de feladta és lefeküdt Castle-től  a legtávolabbi részre.

Rick-nek nem kellett sok és márt szuszogott is, de valahogy Kate-nek nagyon nehezen ragadtak le a szeme.

Néhány óra alvás után Kate ébredt fel arra, hogy korog a gyomra. Nagy meglepetésére valahogyan Castle mellé keveredett és a bal karján aludt. Gyorsan felkapta a fejét és arrébb mászott mielőtt Castle felkelne.

Castle Beckett hirtelen  mozdulatára felijedt.

-              Castle kérsz reggelit, vagyis ebédet?

-              Hát jó lenne valami.

-              És mit kérsz?

-              Válasz valamit, nekem mindegy.

-              Oké, nem tudod hol lehetnek a ruháim  a fegyverem és a jelvényem.

-              Az meg minek neked?

-              Hogy biztonságban érezzem magam.

-              Mert én nem nyújtok elég biztonságot?

-              Hát így egy szál boxerban és fúl másnaposan nem igazán.

-              Köszi, ezeket a csodás szavakat.

-              Mindig

-              Na akkor nem tudod?

-              Nem nem igazán. Várjunk csak és te nem láttad a kék ingemet? Nagyon nagy szükségem lenne most rá.

Kate magára nézett.

-              Nagyon vicces mondhatom.

-              Mondjuk rajtad szexisebben áll, mint rajtam.

Kate arca kezdett elvörösödni ezért gyorsan megfordult és elindult kaját rendelni.

Rick meg önelégülten mosolygott. Miután Kate elhagyta a szobát Rick felkapta a földön heverő nadrágot és felöltözött.

Kate gyorsan rendelt mindkettőjüknek egy nagy adag rántottát és mellé narancslevet. Majd miután leadta a rendelést leült a székre és ismét az ujján heverő gyűrűt kezdte el nézegetni. Majd hirtelen felindulásból le akarta húzni ám azonban az nem akart lejönni.

Rick pont akkor érkezett a konyhába mikor Kate nagyon próbálkozott.

-              Segítsek?

-              Nem, nem kell megoldom.

Rick megragadott egy mosogatószeres flakont és Kate elé lépett majdan ujjára nyomta a szert.

-           Engedj oda!

-           Mindjárt meglesz! Várj!

-           Ez így nem fog működni.

-           Dehogynem! Figyelj!

-           Látod, mondtam!

-              Köszönöm.    Mondta Kate.

-              Nincs mit.

Ebben a pillanatban tekintetük összeforrt és csak nézték egymást, majd Kate a szokásos eltaszítom magamtól pislogást csinálta, majd félrenézett. Castle-nek ez világos jel volt, hogy Kate ezt nem akarja ezért hátrált egy kicsit és leült a székre.

-              Milyen kaját rendeltél?

-              Rántottát ás narancslevet.

-              U ez tökélete lesz.

-              Van egy ötletem.

-              Hallgatlak Castle.

-              Vedd le az ingemet.

-              T e meg vagy húzatva.

-              Ne magyarázz, nem azért csak vedd le az ingem.

-              Én ugyan nem veszem le.

-              Le akarok menni a portára, hogy infókat gyűjtsek az éjszakáról, de ahhoz nem mehetek le egy szál nadrágban, te meg addig belecsavarod magad a törölközőbe.

Kate kissé ijed fejjel elindult a szoba felé.

-              Ne hogy utánam gyere vagy leskelődj, mert akkor annak nem lesz jó vége.

-              Értettem, nem megyek sehova itt ülök és bámulok magam elé.

Kate gyorsan lekapta magáról az inget és egy törölközőbe csavarta magát.

Rick meg szépen csendben várta, hogy végre megkaphassa az ingét.

Kate kicsit vöröses arccal kilépett a hálóból és átadta Castle-nek az ingét.

-              Ajánlom, hogy szerezz valami használható információt.

  Rick gyorsan felkapta az ingjét és kiviharzott a szobából.

Kate meg türelmetlenül várta, hogy visszatérjen a férje.

-              Remek férjhez mentem és nem s emlékszem rá ráadásul el is fogok válni, ez az én formám. Ügyes vagy Kate apa büszke lenne rád. Te jó ég apa, csak meg ne tudja.

Kate épp magában őrlődött mikor Castle visszatért egy szatyornyi cuccal.

-              Na?

Rick elmosolyodott.

-              Megvannak a cuccaink, lent voltak a portán.

-              A fegyverem is megvan?

-              Igen és a jelvényed is.

Kate kicsit fellélegzett.

-              Megvannak a ruháink is, és beszéltem a portással azt mondta, hogy hajnali kettőkor érkeztünk azzal, hogy össze akarunk házasodni ők meg adtak ruhát, csak a mieinket ott hagytuk.

-              Meg azt is mondtál, hogy lent a kápolnában házasodtunk össze.

-              De ezt ugye lehet érvényteleníteni?

-              Azt hiszem igen, de meg kell találnunk a tanukat.

-              A tanukat?

-              Igen, a szállodában szálltak meg épp csak ők voltak a közelben.

-              Hányas szobában vannak?

-              Azt mondta a portás, hogy már kijelentkeztek, és azt hiszem még azt is mondta, hogy San Franciscóban laknak.

-              Remek, akkor induljunk.

Kate elindult az ajtó felé.

-              KATE!

-              Mi van már megint?

-              Fel kéne öltöznöd.

Kate ismét magára tekintett majd a háló felé ment és közben kissé buta fejet vágott.

Castle meg már Majdnem szakadt nevetéstől.

Amíg Kate felöltözött addig meghozták az ebédet. Rick neki is látott.

 Kate az utolsó ruhadarabot is magára vette és végigsimított a fegyverét és a jelvényét, majd becsukta a szemét.

-              Végre.

Vett egy nagy levegőt majd kiment Castle-hoz.

-              Újra a régi Beckett.

Kate elejtett egy apró mosolyt. Ami megnyugvást jelentett mindkettejüknek,

Leült Castle mellé és megreggelizett.

-              Na, akkor most már mehetünk is.

Leértek a portára és elkérték a házassági anyakönyvi kivonatot, majd megérdeklődték, hogy otthon milyen procedúrával tudnak elválni.

-              Mikor hallgatták a portás információit mindkettejükben egy apró kétely keletkezett, de ezen felülkerekedett a valós érvek sorozata.

-              Azt meg tudná nekünk mondani, hogy hol lakik Mr. és Mrs…

-              Genova?

-              Igen.

-              Sajnálom, csak annyit mondhatok, hogy San Franciscóban.

Kate előkapta a jelvényét.

-              Akkor most már megmondhatja.

-              Igen Mrs. Castle.

-              Maradjunk a Beckett nyomozónál.

-              Értettem azonnal megmondom.

-              Capistrano Beach, Via Espinoza, 12/b lakás-

-              Köszönjük.

A portás csak bólintott.

Kicsit arrébb mentek.

-              Én addig szerzem szállást.

-              Oké.

Castle kicsit arrébb vonult majd nagy szócsatába kezdtet a telefonnal. Pár perccel később visszaért.  Hatalmas mosollyal az arcán.

-              NA, mi az?

-              A Beach Road-on kaptunk egy apartmant.

-              Az miért is jó?

-              A tenger ott lesz tőlünk úgy 5 méterre.

-              Hurrá, de valahogy engem jobban érdekel a válásunk.

Rick arcáról eltűnt a mosoly.

-              De azért még tuti a hely.

Kate megforgatta a szemeit majd elindult a kijárat felé.

Castle néhány másodperc késéssel követte. Elmentek autót bérelni és elindultak San Franciscóba.

Néhány órás autóút után megérkeztek.

Elfoglalták a szállásukat és elindultak a boltba.

Ép egy kis trafikba mentek be. Már épp a sorban álltak, előttük csak egy idős néni volt.

Castle és Kate épp nagy szóváltásba keveredtek.

-              Castle hányszor mondjam még el neked, hogy Genova-ék aláírják a papírokat majd aztán mi is és elküldjük a közjegyzőhöz, aki aztán érvényesíti.

-              Nem, amikor én váltam el akkor nekünk személyesen kellett elmennünk a közjegyzőhöz.

-              Az már régen volt és a portás is megmondta.

Ekkor az üzletbe egy maszkos férfi jött be és Castle-ék mögé állt és előkapott egy fegyvert.

Kate annyira felhúzta magár a vitán, hogy majdhogynem senkinek nézte a fegyverest

-         Kezeket fel!

-         Maga kicsoda?

-         Jone Doe.

-         Hát persze, Jone Doe. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!

Kate megvillantotta a jelvényét és a fegyverét.

-NA?

A férfi reszketni kezdett majd eliszkolt.

A boltban mindenki tapsolni kezdett majd a fiatal eladó háláját kimutatva nem kellett kifizetnie a vásárolt termékeket.

Kiléptek az üzletből.

-              Ez nagyon, de nagyon tuti volt Beckett.

-              Tetszett mi?

-              Aha.

-              NA, akkor kinek van igaza?

-              Neked.

-              Köszönöm.

-              Akkor menjünk Genova-ékhoz.

-              Oké.

Alig tíz perc kocsiút után megérkeztek a ház elé.

Mind a ketten a másikra néztek majd vettek egy nagy levegőt és kuszáltak a kocsiból.

Az udvaron 1-2 elszórt kis játék hevert és egy hatalmas kert volt látható a ház mögött. Az ajtóhoz érve Kate bekopogott.

-              Azonnal jövök.

Majd a hang után az ajtó kinyílt.

-              Á maguk azok.

-              Jó napot asszonyom.

-              Mi csak azért jöttünk, mert alá kellene írniuk egy papírt.

-              Tegnap, vagyis ma aláírtuk.

-              Ez nem az a papír lenne, a válási papírok.

-              Válási???

-              Igen.

-              De maguk annyira szép párt alkotnak és a tegnapi viselkedésük is.

-              Az alkohol volt.

-              Azt nem hiszem, az alkohol nem okoz ilyen fajta érzelem hullámot, amit maguk műveltek ketten. Például maga Mr. Castle ott térdepelt előttünk, hogy legyünk tanújuk.

-              De jöjjenek be és elmesélek mindent, ha akarják.

-              Igen.

-              Nem.

Épp hogy beléptek a lakásba máris egy kisfiú rohant el mellettük azt kiabálva.

-              Vigyázat superman itt repül!

Majd megállt Castle előtt.

-              Jössz játszani?

Castle a hölgyre nézett, aki bólintásával nyugtázta.

-              Persze,

Kate kikerekedett szemekkel nézett a távolodó férfi után.

-              Jöjjön velem Kate, igyunk egy kávét.

Kate-nek nem volt más választása a hölgy után ment.

Miközben törte a kávét a hölgy néha, néha Beckett-re nézett.

-              Szereti magát.

-              Mi?

-              Mr. Castle szereti magát.

-              Ezt meg miből gondolja?

-              Ahogy tegnap magát nézte szó szerint ragyogott. És ne adja nekem az ártatlant, hogy magát nem érdekli szinte maga is úgy nézett rá. Az a szenvedély, ami maguk között volt akkor abban a pillanatban leírhatatlan.

Kate először csillogó szemekkel hallgatta a hölgyet majd visszatért a valóságba.

-              Badarság.

-              Ha maga mondja, én csak azt mondott el, amit tegnap látni véltem.

Közben Kate is megitta a kávéját és Castle után szólt, hogy ideje menni.

-              Jaja az aláírást ne feledjék.

A nő gyorsan aláírta.

-              A férje aláírása is kell.

-              Ne aggódj mindenét én írom alá, ez is menni fog.

Lassan Castle is visszaszáguldott Kate-hez. Arca piros pozsgás volt a sok rohangálástól.

-              Jót játszottál?

-              Ami azt illeti igen.

-              Örülök

Kate előre ment a kocsihoz, Castle meg egy kicsit lemaradt. A hölgy ezt kihasználva odasúgta neki.

-              Szereti magát!

Castle visszanézett.

-              Gondolja?

-              Nem, látom

Rick elmosolyodott majd Kate után sietett.

Az út a házig némán telt mindkettejük a másikra gondolt és arra az éjszakára, amit mind a ketten elfelejtettek.

Nem kellett sok és már meg is érkeztek.

Castle ivott egy kis vizet majd a part felé nézett és odaszólt Kate-nek.

-              Nem akarsz sétálni egyet?

-              Nem köszi, ezt most kihagyom.

Rick szomorúan és egyedül elindult a part mentén sétálni.

Kate meg kiállt a teraszra.

Csak némán nézett a távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani, pedig akart, nagyon is akart.

Egy órával később visszatért Castle.

-              Alá kéne írnod a papírokat.

Castle némán odalépett és gondolkodás nélkül aláírta azt.

Kate számára ezzel világossá vált, hogy Castle minél előbb túl akar lenni ezen, ezért ő sem tétovázott és aláírta a papírt. Odalépett a faxhoz és elküldte Lanie-nek.

Megragadta a telefont és Lanie-t hívta.

-              Szia kislány.

-              Szia Lanie. Átküldtem egy faxot, el tudnád juttatni a közjegyzőhöz

-              Persze máris. Am, mi az hogy házassági anyakönyvi kivonat, várjunk inkább nem akarom tudni.

-         Túl jó vagy hozzánk!

-         Mi lenne veletek nélkülem?

-              Köszönjük.

-              Nincs mit.

-              Kate letette a telefont.

-              Lanie elintézi.

-              Ez remek. Elmegyek zuhanyozni.

-              Rendben.

Rick a zuhanyzás közben folyton Kate-en rágódott.

Az nem lehet, hogy mindig eltol magától, a hölgy is megmondta. Cselekednem kell. Igen cselekedni fogok. Határozta el magár Rick.

 A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és ….megragadta hátulról majd egy laza mozdulattal hanyatt döntötte és megcsókolta.

Kate a mennyországban érezte magát ettől a csóktól, nem volt biztos magában, de ez a csók mindennél többet jelentett számára.

A csók után ajkaik lassan váltak el egymástól majd közben Rick szép lassan emelte vissza Kate-et a saját lábára.

Kate kérdően tekintett Castle-re.

Rick szemeit lesütve szólalt meg.

-              Sajnálom.

-              Ne, ne sajnáld.

Rick Kate szemeit kezdte el fürkészni

Majd a pillanat hevében egymásnak estek és hosszú csókcsata vette kezdetét.

Castle annyira heves volt, hogy Katet a falhoz szorította.

Kate egy pillanatra megállt, majd halkan azt súgta Rick-nek.

-           Félek.

-            Tőlem?

-            Nem, csak az érzéseimtől.

-           Én is félek, de próbáljuk meg és majd, majd az idő eldönti.

Kate-et ez nagyon megnyugtatta. Castle ismét megragadta, majd az ágyra döntötte és hosszú órákon át élvezték egymás társaságát.

Másnap reggel Kate a konyha közepén állt és reszketett.

Mikor Rick felébredt ezt rögtön észrevette és gyorsan mögé lépett, majd maga elé fordította.  Magához ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak.

-           Semmi baj.

-           Akkor most mi, de nem vagyok biztos a dolgunkban…

-           Megpróbáljuk és lesz, ami lesz.

-           A többieknek hogy mondjuk el.

-           Ez még ráér, most csak ketten vagyunk. Te és én meg a tengerpart.

Kate odabújt Castle-hez, aki erős karjával átölelte őt, álltak a konyha közepén és csak a mának éltek, nem számított nekik mi lesz holnap vagy egy hét múlva, a most számított nekik, s ennek minden pillanatát kiélvezték.

Egyetlen egy éjszaka Castle és Kate számára mindent megváltoztatott, az már a múlt rejtélye hogy vajon hogyan is keveredhettek ők Vegasba, és mi vette rá őket, hogy összeházasodjanak, azt már soha nem tudjuk meg.

---Vége---