2013. november 2., szombat

Világok találkozása - Fekete Flóra



Világok találkozása

Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz, benyitott.
- Fent vagy? – kérdezte. Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
- Fent vagy? – kérdezte újra. Ekkor a nő megfordult, de Beckett arca helyett egy zombi nézett vissza rá. Castle először elordította magát, majd elájult.

- Castle, Castle, ébredj! – rázogatta Kate vőlegényét.
- Mi? Hol vagyok? Mi történt? – riadt fel a férfi.
- Semmi baj, biztos vagyok benne, hogy csak rosszat álmodtál.
- Igen, téged láttalak, de mégsem téged. Egy zombi voltál. Nagyon megijedtem. De örülök, hogy már elmúlt, és nem egy zombit kell majd feleségül vennem.
- Látod, ennek én is örülök. De most próbáljunk meg visszaaludni, mert nemsokára reggel lesz – javasolta Beckett. Amint ezt kimondta, máris megcsörrent a telefonja. Amint ránézett, minden álom kiröppent a szeméből.
- Beckett. Értem. Máris indulunk. – Castle, örülj, egyelőre nem kell visszatérned a zombi énemhez. Öltözz, van egy hullánk.
- Igenis, főnökasszony! – szalutált a férfi, mire Kate elnevette magát.

A holttestet a Central Parkban találták meg a tó mellett.
- Szia Lanie. Mit találtál? – kérdezte Beckett, amikor odaértek.
- Sziasztok. Még nem sokat. Egy futó jelentette a holttestet a kora hajnali órákban.  A halál oka a mellkasát ért lövés. Egy 38-assal lőtték le. A halál idejét 11 és 1 közé tenném. Többet majd csak az után tudok mondani, hogy alaposabban megvizsgáltam a testet.
- Köszi Lanie. Esposito, te találtál valamit?
- Semmi nem volt nála, csak ez a papír – adja oda felettesének Esposito a cetlit. Ez volt rárajzolva: 

- Hát ez meg mi? – kérdezte Beckett.
- Nem tudom, nem láttam még ilyet.
- Én már igen. Alexis a múltkor ilyeneket mutatott nekem. Valami könyvet olvasott, amiben ezek voltak. Majd megkérem, hogy mondja el, mi ez.
- Rendben. Viszont ha most nincs más, akkor menjünk az őrsre – javasolta a nyomozónő.
- Ti menjetek csak, én addig hazamegyek és majd Alexissel együtt bemegyünk mi is.
- Rendben, Castle, bent találkozunk.

Mikor Castle bekopogott lánya lakásának ajtaján, reménykedett, hogy nem a fiúja fogja kinyitni. Ez a remény rögtön szertefoszlott, amikor meghallotta az idegesítő hangot.
- Hey, Mr. C! Hogy van mostanában?
- Köszönöm, Pi, jól. Alexis itthon van? – dörmögte kedvenc krimi írónk az orra alatt. A lánya előtt próbálta azt mutatni, hogy kedveli a fiút. Vagy legalább azt, hogy nem utálja. De valójában még mindig nem tudta bevenni a gyomra ezt a gyümölcsevő tökfilkót.
- Igen, éppen reggelizünk. Nem csatlakozik hozzánk? Mangós papayás gyümölcssalátát csináltam.
- Köszönöm, már ettem – füllentette Castle.
- Szia, apa, hogyhogy ilyen korán itt? – csodálkozott Alexis, amikor meglátta az apját.
- Van egy ügyünk. A férfinál nem találtak mást, csak egy rajzot, ami hasonlított egy olyan rajzra, amit te mutattál nekem. Egy könyvet olvastál, és abban voltak ezek benne. Mit is mondtál, mi a nevük? Talán rúna.
- Igen, tudom már. A Csontváros.
- Igen, biztos. Be tudnál jönni, hátha meg tudod mondani, milyen jel ez.
- Persze apa, nagyon szívesen segítek. Mindjárt hozom a könyveket és indulhatunk is.

Mikor beértek a kapitányságra, a fehér tábla már ki volt töltve információkkal.
- Jó, hogy itt vagy, Castle. Szia, Alexis – üdvözölte őket Beckett.
- Szia Kate. Apa mesélte, hogy van egy jeletek, ami hasonlít a könyvben lévőhöz. Elhoztam a könyveket is. Mutasd a jelet.
- Ez itt – mutatott a táblára Beckett. Alexis közelebb lépett, alaposan megnézte, majd kikereste a könyvekből a megfelelő rúnát, végül így szólt:
- Igen, ez tényleg ebből a könyvből van. A szeretet rúnája. A nephilimek, más néven árnyvadászok szokták egymásra rajzolni, ezzel is bizonyítva szerelmüket. Rúnákat csak árnyvadászok rajzolhatnak.
 Ekkor Beckettnek megcsörrent a telefonja.
- Beckett. Köszönöm, mindjárt ott vagyok. Ne haragudj Alexis, el kell mennem. Van egy kis probléma. Castle, jössz?
- Persze. Köszi Alexis, hogy bejöttél és segítettél. Majd este beszélünk. Most rohannom kell.
- Rendben, sziasztok.

Mikor odaértek a parkba, azon a helyen, ahol pár órával előtte megtalálták a holttestet, most egy félőrült nő ült a földön.
- Ki ő? Mi van vele? – érdeklődött a nyomozó.
- Nem tudjuk, kicsoda és honnan jött. Nem hajlandó velünk szóba állni se – mondta az ott dolgozó egyik rendőr.
- Jó napot, Beckett nyomozó vagyok, NYPD. Maga mit csinál itt?
- Nem én tettem. Én nem vagyok gyilkos. Nem én tettem. – hajtogatta a nő.
- Mit nem maga tett? – kérdezte óvatosan Beckett. – Ismerte az áldozatot?
- Mondom, hogy nem én tettem! – ezzel előrántott egy pisztolyt a kabátja alól.
- Fegyver van nála! Castle, menj hátrébb! – utasította Beckett. – Maga meg dobja el a fegyvert!
- De hiszen nem én tettem. Nem én öltem meg. – hajtogatta továbbra is a nő.
- Dobja el a fegyvert! – ismételte Beckett. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik. Egy nő és egy férfi jelent meg Beckett-tel szemben. Ekkor a férfi megszólalt.
- Nyugalom, Diane. Tegye el a fegyvert. Senki nem fogja bántani. Mi már találkoztunk, emlékszik?
- De nem én tettem. – mondta Diane.
- Senki nem gondolja, hogy maga tette. Csak kérem, tegye le a fegyvert. – a nő ekkor letette a fegyvert a földre. Beckett óvatosan odament és elvette. Majd megkérdezte a férfit.
- Maguk meg kicsodák? És honnan ismerik ezt a nőt?
-  Dr. Temperance 'Bones' Brennan és Seeley Booth különleges ügynök az FBI-tól. Ez a nő, Diane Smith, pedig az egyik ügyünkhöz kapcsolódott, és most szökött meg a pszichiátriáról.
- Rendben, de akkor mit keres itt, a mi tetthelyünkön? – kérdezte Beckett.
- A férjét itt találták meg 2 éve. A nőt vádolták a gyilkossággal. Először minden nyom hozzá vezetett, csak később derült ki, hogy a férj mostohatestvére követte el a gyilkosságot, csak rá akarta kenni erre a nőre. Eddigre azonban szerencsétlen már megőrült.
- És hogy került hozzá a pisztoly?
- Azt nem tudjuk. Próbálja meg megkérdezni tőle, hátha érti a kérdést – javasolta Booth ügynök.
- Diane, hol találta a pisztolyt?
- Nem én tettem. Nem én lőttem le. – hajtogatta a nő.
- Elhiszem, Diane, hogy nem ön tette. De honnan szerezte a fegyvert?
Ekkor a nő ránézett Beckettre és ezt válaszolta – Egy férfi adta. Nem ismerem. – Beckett látott a nő szemében megcsillanni valamit, egy kis értelmet, de az a következő pillanatban már a múlté volt. Utána megint elkezdte mondani: - Nem én tettem.
- Többre nem hinném, hogy megyünk vele. Akkor vigyék vissza a pszichiátriára. És ha mondana még valamit, kérem, jelezzék nekem, hátha segít valamit.
- Ez csak természetes. Ha ad egy elérhetőséget, azonnal tudatni fogom. – mondta Bones.
- Beckett nyomozó vagyok és itt a névjegyem. Köszönöm. –  Booth és Bones felsegítette a nőt, elvitték a kocsihoz és már ott se voltak.
- Gyere Castle, itt már nincs több dolgunk. Menjünk vissza a kapitányságra.

Estig nem derült ki sok információ a férfiről, ezért Castle és Beckett is úgy döntött, hogy hazamennek.
- Ma átjössz? – kérdezte Castle.
- Neked nem kell haladnod a legújabb könyveddel? – érdeklődött Beckett.
- Kéne, de tudod, hogy szeretek halogatni.
- Menjél csak haza, írjál, mert Gina megint mérges lesz, és aztán meg engem fog hívogatni, hogy rugdossalak. Azt meg tudod, hogy nem szeretem.
- Rendben. Holnap találkozunk. – váltottak egy gyors csókot az épület előtt, majd mindketten az ellenkező irányba indultak el.

- Apa ébredj! Megjöttünk!
- Mit? – nyitotta ki a szemét a férfi.
- Mondom megjöttünk!
- Mi történt? – nézett körül a férfi egy pillanatra.
- Gondolom megint elaludtál. Mindig ezt csinálod, ha nem akarsz írni, inkább elkalandozol, majd a végén valami teljesen más dolgot csinálsz. És természetesen elfelejtetted a beígért vacsorát is.
- Ne haragudj, csak ez az ügy annyira furcsa. Semmit nem tudunk a fickóról, még a nevét sem. Én csak próbálok rájönni bármire, ami segíthet. Elfelejtettem a vacsorát is. De elviszlek titeket egy étterembe, rendben? – szabadkozott a férfi. Ám ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Beckett hívta.
- Castle. Rendben, mindjárt ott leszek. – Ne haragudj Alexis, úgy tűnik, van egy nyomunk. Nem halaszthatjuk el ezt a vacsorát?
- De, persze. Csak gondoltam, jó lenne, ha te és Pi végre jól kijönnétek. Pi tényleg igyekszik, de te már csak azért se akarod elfogadni őt. De mindegy, menj csak…
- Majd igyekszem, rendben? Ezt később megbeszéljük. Most mennem kell. Szeretlek – mondta bűnbánóan a férfi.
- Jól van, szia.

- Mit találtatok? – kérdezte Castle, amint odaért Beckett mellé. Ő éppen egy bár mellett várakozott.
- Betelefonált az áldozat felesége, hogy tegnap nem ért haza a férje, és elérni sem tudja. A neve Oliver Prince. Ebben a bárban dolgozott. A felesége, Ashley otthon volt a férfi eltűnésének éjszakáján, a férfi pedig dolgozott. Most bemegyünk a bárba, hátha a kollegái tudnak valamit az eltűnéséről. – tájékoztatta Beckett az írót.
A bárban nem voltak sokan. Annak ellenére, hogy szombat este volt, csak 1-2 párocska tartózkodott a helyiségben. Kedvenc nyomozópárosunk odament a pulthoz.
- Sziasztok. Mit adhatok? – kérdezte a pultos. Már első látásra is látszott, hogy valami nem tökéletes a srácon. Amint megszólalt, azonnal hallani lehetett, hogy homoszexuális.
- Egy whisky-t, tisztán. Nem, inkább mégsem. Add azt, ami a specialitásotok – tétovázott Castle.
Mikor a pultos elkészült, egy vérvörös italt tett le a férfi elé.
- Ez mi?
- A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog. – A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz.
- Kérsz? – kínálta Beckettet. A nő nem bírta tovább, elnevette magát.
- Kiszórakoztad magad? – kérdezte, miután sikerült abbahagyni a nevetést. A férfi bólogatott.
- Tulajdonképpen hivatalos ügyben jöttünk. Kate Beckett nyomozó vagyok az NYPD-től. Az egyik kollegája iránt érdeklődnék. Itt dolgozik Oliver Prince? – kérdezte a nyomozónő, amikor visszatért a csapos.
- Igen, de ma szabadnapos. Miért, történt vele valami?
- Ami azt illeti, igen. Meggyilkolták. Tegnap dolgozott?
- Igen, itt volt. 11-ig voltunk nyitva, akkor én bezártam, elköszöntünk egymástól és utána már nem láttam.
- Nem vett észre rajta valami furcsát mostanában?
- Nem igazán. Vagyis de. Volt neki egy csinos kis barátnője. A neve Anna. Anna Lee. Itt lakik a bárral szemben.
- Köszönöm. Gyere Castle, elnézünk Annához.
- Finom volt az ital, cicamaci?
- Ööö… Én másik csapatban játszom – válaszolta gyorsan Castle.
- Hmm, nagy kár.

Anna az első kopogásra ajtót nyitott.
- Igen?
- Jó napot. Kate Beckett, NYPD, ő pedig Richard Castle. Maga Anna Lee? – kérdezte Beckett.
- Igen, én vagyok. Valami baj van?
- A barátját, Oliver Prince-t meggyilkolták tegnap éjjel.
- Istenem…
- Ön hol volt a múlt éjjel? – kérdezte a nyomozó.
- Egy barátommal találkoztam a közeli Starbucksban.
- Tud valamit arról, hogy ki tehette ezt Mr. Prince-szel?
- A felesége. A múlt héten tudomást szerzett a kapcsolatunkról. Eljött ide, és megfenyegetett, hogy hagyjam békén Olivert és vele együtt a házasságát is. Azt mondta, hogyha nem teszem, akkor valami értékest el fog venni tőlem. És elvette Olivert. Istenem… - a nő zokogásban tört ki.
- Köszönöm a segítségét, Ms. Lee. Viszontlátásra.

Beckett telefonált Espositonak és Ryannek, hogy nézzenek el Ashleyhez és kérdezzék ki. Egy órán belül visszaszóltak, hogy a nő bevallotta a gyilkosságot, és megtalálták nála a gyilkos fegyvert is.
- És mi van a papírral? – kérdezte Beckett.
- A kedvenc könyve ez a Csontváros, és az volt a célja a jellel, hogy a túlvilágon is csak őt szeresse. Kissé bolond a nő – felelte a telefonban Ryan.
- Rendben, köszi fiúk. Jók voltatok.
- Most, hogy lezártuk ezt az ügyet is, volna kedved egy családi vacsorához? – kérdezte Castle, mikor Kate letette a telefont. – Alexisnek megígértem, de tegnap elfelejtettem. Jó lenne, ha te is ott lennél. Egyedül nem fogom kibírni Pi-t. Ma este én leszek a szakács. És semmi gyümölcs. Majd Pi kap egy mangót, azzal ő jól lakik.
- Persze Castle, nagyon szívesen.  De ne legyél gonosz. Alexis őt választotta. Próbáld meg elfogadni. Ő is elfogadott engem. Lehet, nem fog sokáig tartani. De neki szüksége van arra, hogy támogasd. Ő az első komolyabb barátja. Próbáld meg elfogadni.
- De ha képtelen vagyok rá?
- Akkor ne utáld nyíltan. Ebből úgyis csak családi vita lesz. És ha a lányodnak választania kell közted és a szerelem között, hidd el, nem téged fog választani. Ne kényszerítsd bele egy ilyen helyzetbe, mert ebből csak te jössz ki rosszul.
- Mindig is tudtam, hogy okos nő vagy Katherine Beckett. Köszönöm, hogy itt vagy mellettem – mondta a férfi és megcsókolta a menyasszonyát. – Szeretlek.
- Én is szeretlek. – mondta Kate, miközben visszacsókolta a férfit.


Írta: Fekete Flóra

2013. november 1., péntek

Elmaradt esküvő - Raina



Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz benyitott.
- Fent vagy? – kérdezte
Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
- Fent vagy? – kérdezte újra.
A nő lassan megfordult, és csak résnyire nyitotta ki a szemét.
- Castle! Mit keresel itt? Aludnod kéne! – Kate hangja erőtlen volt, de igazán szerette volna, ha ezt most dühösen tudná mondani.
- Nem tudok aludni. Félek! – nyögte Rick. – Nem aludhatnék veled?
- Nézd! Nem tudom mitől félsz, de én álmos vagyok, szóval, ha nem baj, folytatnám az álmomat, amit oly kedvesen félbeszakítottál.
- Félek, a holnaptól – erre a mondatra, már Kate szeme is jobban kinyílt. Most már teljesen Rick felé fordult, és várta a folytatást.
- Nem tudom, mi van velem. Eddig az összes olyan könnyen ment.
- Ugyan Rick! Csak egy igenre van szükségem, és ennyi. Nincs ebben semmi bonyolult.
- De mi van, ha elrontom? – Kate látta, hogy szerelme nem viccel. Tényleg fél attól, hogy elront valamit.
- Egy igenen nem sok mindent lehet elrontani – nyögte oda. Fáradtsága jelen pillanatban nagyobb volt, mint együttérzése.
- Nem konkrétan az igenre célzok. Hanem a házasságunkra. Eddig két házasságom is válással végződött. Mi van, ha a mi házasságunkat is elrontom? – erre most már Kate szeme is kinyílt, és az elméje is ide irányította a figyelmét.
- Nézd Rick! Én nem Meredith vagyok, vagy Gina. Én, szeretlek, és nem foglak elhagyni. Ha pedig valamit elrontasz, kapsz két bilincset a csukódra, és a következő mondatodon fog eldőlni, hogy az ágyba, vagy a sittre viszlek – Rick arán egy kóbor, ám annál szexisebb mosoly suhant át. Kate tudta, hogy eloszlatta a férfi kétségeit.
- Nem maradhatnék mégis itt? – kérdezte Rick, úgy hogy Kate egész teste beleremegett, de tudta, hogy a vőlegény nem lehet együtt a menyasszonnyal az esküvő előtt. Fájó szívvel, de vissza kellett utasítania.
- Tudod, hogy nem lehet.
- De olyan rossz nélküled aludni. Kérlek, nem érek hozzád, csak had feküdjek melléd. Kérlek! – Rick elővette azt a mosolyt, és azokat a nagyra nyitott szemeket, amiknek Beckett, ha akart volna sem tudott volna ellenállni, de a legszebb az egészben az, hogy nem is akart. Felhajtotta a takarót, és engedte, hogy a férfi bebújjon mellé. Rick keze, óvatosan menyasszonya fenekére vándorolt, amit persze Kate nem is tűrt szó nélkül.
- Rick, esküszöm, ha bepróbálkozol, én nem megyek hozzád – amint ezt kimondta, Rick már a fülét csókolgatta, aminek persze már Kate sem tudott ellenállni.
- Rick – lehelte halkan, mivel már csak ennyire tudott magán uralkodni. A férfi teljesen elveszi az eszét, minden alkalommal. Kate behunyta a szemét, és élvezte a kényeztetést. Már teljesen ellazult, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy szerelme most vele van, és nemsokára a férje lesz. Valami furcsa hangot hallott. Nem tudta beazonosítani mi az.
- Kate! Kate! – Rick már nem tudta, mi baja van a nőnek, hogy nem veszi fel a telefonját.
- Igen? – kérdezett vissza bódult állapotban Kate.
- Csöng a telefonod – Kate felült, majd az éjjeliszekrényről levette a telefonját. Megnézte, és látta, hogy a kapitányságról hívják. Gyorsan visszarendezte elméjét, a normális állapotába, majd felvette.
- Tessék, Beckett! –szólt bele úgy, mintha nem is aludt volna, vagy nem éppen másba kezdett volna bele.
- Beckett, itt Gates. Új ügye van! – Kate teljes megrökönyödéssel fogadta a hírt. Nem értette, hogy mi ez az egész.
- De Kapitány, holnap van az esküvőm. És még csak nem is vagyok New York-ban.
- Tudom nyomozó, és sajnálom, hogy meg kell zavarnom a Hampton-i esküvőjét, de szükségem van magára – Kate sóhajtott, majd belement a dologba. Hiszen nem tehetett mást. A gyilkosok nem lesznek tekintettel az ő esküvőjére.
- Rendben Kapitány, egy óra múlva ott leszek – Kate kijelentésére, Rick felhúzta a szemöldökét, és magyarázat híján, kérdezni kezdett.
- Vissza kell menned New York-ba? – kérdezte.
- Igen! – Kate hangja mérges, és dühös volt. Elkezdett összepakolni, és mikor végzett, Rickkel együtt beszállt a kocsiba, és elindultak vissza New York city-be. Röpke 6 óra múlva, meg is érkeztek Rick lakására. Kicsomagolnak, majd elindulnak a kapitányság felé.
- Nagyon fáradt vagyok – szólalt meg Rick.
- Tudom, én is fáradt vagyok – mondta Kate és próbált minél jobban a vezetésre koncentrálni. Megérkeznek a kapitányságra, ahol Espoék már várnak rájuk.
- Mit kerestek itt? – kérdezi Espo.
- Gates visszarángatott minket. Hihetetlenül fáradtak vagyunk, és Castle nagyjából hasznavehetetlen – Rick egy csókot nyomott szerelme homlokára, hogy megköszönje a bókot, majd leült a megszokott barna fotelbe. Egyikük sem értette, hogy mit is keresnek itt. Gates sehol, a fiúk sem tudnak semmit. Valami új ügyről volt szó, de itt se közel, se távol nincsen semmi. A kapitányság nagyjából teljesen üres, és kihalt.
Egy hangos ajtócsapódás után, a Kapitány viharzik be az őrsre.
- Asszonyom! – Kate próbált megszólalni, de a Kapitány csendre intette, amitől Kate meg is rökönyödött.
- Ma meglátogattak az FBI-tól. A mi segítségünket kérik, egy ügyükhöz. Ideküldik az egyik ügynöküket, és a társát – nem sokkal azután, hogy ezt Gates kimondta, egy férfi, és egy nő robogott be a kapitányságra. Kate-nek feltűnt, hogy egy ideig fogták egymás kezét, de elengedték, mire közelebb értek hozzájuk.
- Jó reggelt, Booth ügynök vagyok, az FBI-tól. Ő a társam, Dr. Temperance Brannan, törvényszéki antropológus.
- Kate Beckett gyilkossági nyomozó vagyok, ő Esposito nyomozó, Ryan nyomozó, és Castle.
- Khmm az író! – tette hozzá Rick. Miután megtörténtek a kézfogások, Booth ügynök elkezdte felvázolni az ügy részleteit.
- Történt egy gyilkosság. Egy női holttestet találtunk, egy raktáráruházban. A holttestet felgyújtották. Nem sok nyomot találtunk.
- És hol jövünk mi a képbe? – kérdezte Kate.
- Ott, hogy feltételezhetően, a maguk egyik régi gyanúsítottja az elkövető – Rick és Kate összenézett. Az elmúlt 6 év alatt, rengeteg gyilkost rács mögé juttattak. A többiek is homlokráncolva néztek az ügynökre.
- Úgy tudom, a férfi egy bizonyos Jerry Tyson – a név hallatán mindenki szava elakadt.
- 3XK – suttogta Rick. – Amikor utoljára láttam, éppen egy folyó felé zuhant. Azt hittük meghalt.
- Minden bizonyíték, amire rábukkantunk, arra utal, hogy ez a bizonyos Tyson volt.
- És mi mit tehetünk az ügy érdekében? – kérdezte Rick.
- Nem! Mi, nem teszünk semmit. Nem sodorlak veszélybe újra. Az az elmebeteg téged akar, és még most sem tudom, miért.
- Várjunk egy percet! Hogy érti azt, hogy őt akarja? – kérdezte Booth.
- Nem is olyan rég, ez a férfi elérte, hogy egy gyilkossági ügynek, Rick legyen a fő gyanúsítottja. Meghamisította a kamera felvételeket, a számlákat, mindent elkövetett, hogy Castle börtönbe kerüljön. És majdnem sikerült is neki. A végén meg akart ölni mindkettőnket. De lelőttem, és a folyóba zuhant. Mind azt hittük, hogy végre vége van. De úgy néz ki, tévedtünk.
- Sajnálom, hogy újra fel kell szakítani a régi sebeket, de, talán ha összefogunk, egyszer s mind elintézhetjük, hogy ez a gyilkos rács mögött élje további életét – Booth ügynök szavai reményt nyújtott Castle és Beckett számára, hogy véget vessenek ennek az ügynek.
- Rendben! Miben segíthetünk? – kérdezte Beckett.
- Van egy tervünk, ami talán hatásos lehet. És előnyünkre szolgál Mr. Castle kapcsolata Jerry Tyasonnal – Booth ügynök ismertette a tervet, és mindenki úgy gondolta, hogy ha ez a terv beválik, akkor 3XK végre börtönben végzi.
- Most az lesz a legjobb, ha mindenki hazamegy, és kipiheni magát. Holnap sok dolgunk lesz – Gates szavait mindenki egyetértéssel nyugtázta.
Castle háza:
Kate az ágyszélén ült, és azon gondolkozott, hogy miért éppen most jött közbe valami. Holnap a gyönyörű ruhájában oltár elé kéne állnia azzal a férfival, aki mellett meg akar öregedni. Ehelyett, holnap egy hülye ügyön kell dolgoznia, amiről azt hitte, már réges-régen lezáródott. A fürdőszoba ajtó nyílik, és Rick lép ki rajta. A derekára egy törölköző van csavarva. A férfi azonnal észrevette, hogy kedvesének nyomja valami a lelkét. Leül mellé az ágyra, és kezét, az ő kezére teszi.
- Mi a baj Kate? – kérdezi óvatosan, de nagyon is jól tudja, hogy menyasszonyának a szívét mi is nyomja valójában.
- Holnap gyönyörű sminkben, szépen felkontyozott hajjal, egy csodálatos fehér ruhában kéne az oltár elé sétálnom, ahol te, egy csodás fekete öltönyben, sugárzó tekintettel vársz rám. És nagyjából 150 olyan ember vesz körül, akiket még csak nem is ismerek. Ehelyett, holnap az egész napot a kapitányságon töltjük, egy olyan ügyre megoldást keresve, amiről azt hittük, hogy már rég lezárult.
- Oh Kate! Feleségül foglak venni, ebben biztos lehetsz. Semmi sem állíthat meg abban, hogy a feleségem légy, és három gyerekünk legyen – az utolsó mondatra Kate felkapta a fejét.
- Három gyerek? El vagy te tévedve Richard Castle – Kate végre elmosolyodott, és Rick tudta, hogy már minden rendben van. És amit alkalma lesz rá, elveszi szerelmét feleségül.
- Aludjunk szerelmem, mert holnap hosszú napunk lesz – Rick felhúzott egy pizsama nadrágot, és befekszik az ágyba. Csak fekszenek némán egymás mellett, plafont bámulva. Rick az ügyön gondolkodott, és azon, hogy vajon Tyason hogy jutott ki a vízből, és hogy élte túl Kate lövéseit. Beckett viszont egészen más felé kalandozott. Úgy gondolta, hogy mivel holnap nem lesz esküvő, így erre az éjszakára nem vonatkozik az, hogy nem lehetnek együtt. Kate már vágyott arra, hogy Rick érintését érezze a testén. Az oldalára fordult, és elkezdte cirógatni Rick mellkasát.
- Beckett, mit csinálsz? – kérdezte bizonytalanul Rick, akit ez a váratlan simogatás kirántott az ügyről szóló gondolataiból.
- Hát gondoltam, ha holnap nem házasodunk össze, akkor talán…
- Mi? Várj, te most arra gondolsz, hogy…
- Igen arra! – Rick a könyökére támaszkodott, és Kate fölé hajolt. Lassan közelebb hajolt, és megcsókolta szerelmét. A csók kezdett egyre hevesebbé válni, és már nem tudták kontroll alatt tartani a vágyaikat. Sok ideig szerették egymást. Majd, elmerültek álmaik lágy hullámain.
Kate reggel valami halk zajra ébredt meg. A hálószoba ajtaja nyílik, és Alexis jelenik meg az ajtóban.
- Apa ébredj! Megjöttünk!
- Mit? – nyitotta ki a szemét a férfi.
- Mondom megjöttünk!
- Mi történt? – nézett körül a férfi egy pillanatra
, és meglepődéssel nyugtázta, hogy a lánya, és szerelme állnak az ajtóban.
- Pi és én hazajöttünk. A nagyi mesélte, hogy elmarad az esküvő. Mi történt? – Castle feltápászkodott, és körülnézett. Végre kezdett magához térni.
- A mi szeretett kapitányunk, keresztbe húzta a számításokat. Meg kell oldani egy ügyet, az FBI-al közösen – Alexis nem értette a dolgot, de az évek alatt megtanulta, hogy nem szabad beleszólnia az apja és a rendőrség ügyeibe. És úgy óvhatja meg legkönnyebben a saját maga és a szerettei életét, ha nem is kérdez semmit.
- Értem. Remélem gyorsan végeztek, mert már kiválasztottam a ruhám – Kate elmosolyodik a hallottakon.
- Nyugodj meg kicsim, az esküvő előbb lesz, mint bárki hinné. A lehető leghamarabb – a telefon csörögni kezdett, és Kate gyorsan fel is vette.
- Jó reggelt Beckett nyomozó, itt Booth ügynök. Remélem nem keltettem fel.
- Nem dehogy, már ébren voltam.
- Ennek örülök. Találkoznunk kellene. Van egy új holttest, ami feltételezhetően Jerry Tyson műve. Jó lenne, ha ide tudnának jönni a Catskill nemzeti parkhoz.
- Rendben, húsz perc és ott vagyunk. Viszlát.
- Viszlát – Kate letette a telefont, és kimászott az ágyból.
- Castle, öltözz, hullánk van – a hír hallatán Rick is kipattant az ágyból, és már mind a ketten öltöztek. Nem sokkal később el is indultak a helyszínre. Az autóban egy ideig csendben voltak, majd Kate törte meg a csendet.
- Biztos vagyok benne, hogy az FBI-os pasas, és a társa együtt vannak- jelentette ki magabiztosan Kate.
- Ezt honnan veszed?
- Mikor megérkeztek a kapitányságra, fogták egymás kezét. Majd elengedték – egy pillanatig csend telepedett az autóra.
- Biztos csak… Erre nincs megfelelő magyarázatom – Kate szemei fennakadtak.
- A nagy Richard Castle kifogyott a magyarázatból? Hol maradnak az ufók, a ninják, és a többi. Mi a baj Rick?
- Nem csak téged zavar, hogy nem tudlak ma feleségül venni – Rick lehajtotta a fejét, mintha szégyellné a dolgot.
- Komolyan ez a baj? Ugyan, tudod, hogy nem futok el. A feleséged leszek akkor is, ha csak jövő héten veszel el – Kate elmosolyodik, és kezét Rick térdére teszi. Nem sokkal később megérkeznek a helyszínre. Kiszállnak a kocsiból, majd gyorsan Booth ügynökhöz sétálnak. A látvány igencsak meglepi őket. Egy elszenesedett csontvázat találnak, a cserjék között. Kate valami mozgásra lesz figyelmes.
- Sss… - Kate felemelte a kezét, és elővette a fegyverét. Booth ugyan így tett, és Kate-et követte. A nő ment elől. Booth előre tartotta a fegyverét, és szinte megdermedt, mikor az előtte, óvatosan sétáló nő, leengedte a kezét, és összeesett. Booth most még óvatosabb volt. Valami mozgást látott.
- Fegyvert eldobni, itt az FBI – kiáltott Booth. Erős fájdalmat érzett a tarkóján, majd térdre rogyott.
- Dobja el a fegyvert! – ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik. Menekülni próbálnak. Hallja a többiek kiabálását, de nem tud jelezni nekik. Elterül a földön, és elnyeli a sötétség.
- Booth… Booth… - Bones kereste párját. Közvetlenül utána Rick is kereste szerelmét. Már percek óta bolyongtak a magas fűben, és a fák, bokrok között, de még senkit sem találtak.
- Váljunk szét – javasolta Rick. Bones bólintott, majd tovább haladt előre. Pár lépés után, Rick kezdett kétségbeesni. Nem tudta, merre lehet Beckett, sőt abban sem lehetett biztos, hogy még életben van.
- Megvannak – Rick felkapta a fejét, és Brannan hangja irányába kezdett futni. A nő Booth mellett térdelt, és fejét simogatta. Rick körülnézett, és meglátta Beckett-et pár méterrel arrébb, eszméletlenül.
- Beckett! Beckett! Kate! Valaki hívjon mentőt – Rick az ölébe veszi Kate-et, és szerencsére pár percen belül a mentő megérkezik. Kate-et beteszik a mentőbe, és Rick vele megy. A korházban, Castle sok, hosszú percet tölt a váróteremben. Aggódik, hiszen szerelme bajban van.
- Castle! – egy férfi hangja töri meg a nyomasztó csendet. Booth ügynök robog a férfi felé, Dr. Bannan-el a háta mögött.
- Hogy van a nyomozó? – érdeklődik kedvesen? Úgy látszik, ez alatt a kevés idő alatt, nagyon is megkedvelte a New York-i párost.
- Még nem tudok semmit – válaszol Rick.
- Apa… - Alexis fut apja felé – Hogy van Beckett?
- Még semmit sem tudok – Rick megpróbál higgadtan viselkedni, de igazából nagyon fél. Pár perccel később, egy orvos jelenik meg az ajtóban. Mindenkiben megakad a levegő. Nem mer megszólalni senki.
- Ki Kate Beckett legközelebbi hozzátartozója? – kérdezi az orvos. Egy pillanat múlva, Rick kapcsol, hogy ő a vőlegénye.
- Én doktor úr. A vőlegénye vagyok – Booth és Brannan arcára kiült a döbbenet. Nem is sejtették, hogy Castle és Beckett, egyáltalán együtt vannak, nemhogy esküvőre készülnek.
- Velem tudna jönni, kérem – az orvos hangja, nem túl sok jót ígért. Rick kiment vele a folyosóra.
- Mi baja a menyasszonyomnak doktor úr? – kérdezte Rick.
- A hölgy szervezetébe, túl sok szén-monoxid gáz került, ettől ájult el. De a babának szerencsére semmi baja – Rick elképedve hallgatta a Doki szavait. Nem hitt a fülének. Vajon Kate tudja, hogy terhes? Vagy ő sem sejt ebből az egészből semmit?  
- Köszönöm Doktor úr. Bemehetek hozzá? – az orvos bólintott, és Rick visszalépett a váróba, hogy tájékoztassa a többieket Kate állapotáról. Persze a babáról nem szólt semmit.
- Folytatnunk kell a nyomozást – jelentette ki Booth ügynök.
- Igaza van – állt mellé Rick is – De nem szívesen hagyom itt őt egyedül.
- Menjetek csak, majd én maradok – Brannan szívesen maradt, hogy vigyázzon Kate-re, amíg fel nem ébred. A fiúk bólintottak, és gyorsan útnak is indultak. Brannan bement a szobába, ahol Kate csendesen aludt. Leült mellé a székre, és csendben várta, hogy a nő felébredjen. Brannan elgondolkodott azon, hogy talán nekik is össze kéne házasodniuk. Igazából, ez minden tudása, és ösztöne ellen volt, hiszen ő nem volt hívő, és az, hogy templomban megesküdjön, egy láthatatlan erőnek, hogy örökké szeretni fogja Booth-t, eléggé távol állt tőle. Most mégis valami belső erőtől indítatva, azt érezte, hogy neki is szüksége van arra, hogy szerelme gyűrűt húzzon az ujjára. Brannan túlságosan is belemerült ezekbe a gondolatokba.
- Castle! – szólt egy halk, erőtlen hang.
- Nyugalom nyomozó. Mr. Castle elment Booth-al. Megpróbálják kideríteni, hogy kik voltak a helyszínen.
- Tyson! – jelentette ki Kate. Biztos volt benne, hogy Jerry Tyson-t látta a tetthelyen.
- Ő volt? Biztos ebben? – Kate bólintott, és Brannan telefont ragadott. Már tárcsázta is Booth számát.
- Mondott magának valamit?
- Csak azt, hogy… ismeri a tervünket. Tud mindent.
- Akkor a fiúk nagyon nagy bajban vannak. Ugyanis beindították a tervet. Elindultak a raktárhoz.
- Tessék? – Kate rögtön élénkebb lett – Ezt nem hagyhatom. Utánuk kell mennünk.
- Nem, magának még pihennie kell – Brannan próbálta visszatartani Beckett-et, de nem járt túlzottan nagy sikerrel. Kate kiszállt az ágyból, és nekiállt öltözni.
- Induljunk – jelentette ki, mikor felöltözött. Brannan nem tehetett mást, mivel magára hagyni nem akarta, nem tehetett mást, vele kellett tartania. Beszálltak a kocsiba, és a tervet követve, a raktárhoz indultak.
- Jó, akkor tisztázzuk csak, hogy mi is a terv? – kérdezte Brannan.
- A fiúk a raktárba mentek, ahol Tyson búvóhelye van. Az eredeti terv az volt, hogy ott várjuk meg, amíg Tyson felbukkan. De ő már előre tud arról, hogy a fiúk mennek. Egyszóval csapdába sétálnak. Meg kell akadályoznunk, hogy bemenjenek – a mondat végén Kate rálépett a gázra, hogy gyorsan odaérjenek. Kate kezdett egyre idegesebb lenni. Bízott Booth ügynökben, de azt is tudta, hogy Tyson-t sem szabad lebecsülni, és bármennyire is fáj ezt mondani, de Ricknek semmi hasznát nem veszi ebben az ügyben. Ha bemennek oda, egyikük meg fog halni. A két nő az elkövetkező fél órában, nem szólt egymáshoz. Mindkettejük eszében, csak a férfi járt, akit szeretnek. Ahogy közeledtek, Kate kezdett egyre idegesebb lenni. A raktártól nem messze parkoltak le. Kate a kocsi kesztyűtartójából kivette a fegyverét.
- Maradjon itt!
- Tessék? Nem maradok! Mi van, ha valakinek baja esik – Brannan erősködött, és nagy nehezen elérte a célját. Kapott egy golyóálló mellényt a csomagtartóból, és elindultak befelé. A raktár túl sötét. Semmit sem látnak. Kate a háta mögött tartja Brannant. Óvatosan haladnak előre.
- Jobb, ha eldobja a fegyverét nyomozó – egy mély, férfihang hallatszik a sötétből. Kate körülnézett, de senkit sem látott. Egy hatalmas lámpa, ami a mennyezetről függött, felgyulladt. A lámpa fénye először vakító volt. Mikor Kate szeme megszokta a fényt, látta, hogy szerelme egy székhez kötözve ül. Kate oda akart rohanni, hogy eloldozza, de a hang ismét megszólal.
- Nem, nem nyomozó. Ne siessen annyira – egy másik lámpa is kigyullad, és a másik széken, Booth ül. Brannan is előre akar menni, de Kate a karjával megállította.
- Mit akar? – kiabál Kate.
- Elégtételt! – Rick mögött, megjelenik Tyson. Egy kés van a kezében.
- Várjunk! Várjunk! – Kate felemelte a kezét, és elkezdte letenni a fegyverét.
- Azt akarom, hogy mindenki hagyja el a raktárt. Amint kimentek, kiküldöm az FBI-os pasast.
- És mi lesz Castle-el? – kérdezi Beckett.
- Ő velem marad. Lejátsszuk azt a régi sérelmet.
- Szó sem lehet róla – Kate egyre idegesebb lett.
- Beckett! Hallgass rá. Menjetek. Kérlek, menj! – Rick-nek semmi ötlete nem volt. Nem tudta, hogy is győzhetne Tyson felett. Nincs fegyvere, nincsen semmije. Még a mellénye sincs rajta, ami legalább a golyót felfoghatná.
- A fenébe Kate, menj már! Húzz innen! Ki fogok jutni, csak azt akarom, hogy te legyél biztonságban – Kate könnyei folyni kezdtek. Minden idegszála harcolt az ellen, hogy otthagyja szerelmét. Minden porcikája tiltakozott. Menteni kéne magát, Dr. Brannant, és Booth ügynököt.
- Nem akarlak itt hagyni.
- Ugyan Beckett nyomozó. Vívunk egy kis kardpárbajt, és aki életben marad, az jól jár.
- Alkut ajánlok! Én itt maradok, ha Booth ügynököt, és Dr. Brannant elengedi. Kérem.
- Végig akarja nézni, ahogy megölöm a vőlegényét, Beckett nyomozó? – Kate nem válaszolt. Nem is tudja, hogy mi jár a fejében. Biztos benne, hogy Rick életben marad. Életben kell maradnia.
- Rendben van nyomozó. Elengedem őket! – Tyson Booth mögé lép, és eloldozza, de gyorsan vissza is megy Rick mögé, nehogy az FBI-os valami hülyeséget csináljon. Booth feláll, és Brannant kézen fogva, ki sietnek a raktárból. Tyson eloldozta Rick-et, majd egy hosszú kardot nyújtott át neki.
- Szóval nem tréfált. Tényleg kardpárbajt fogunk vívni.
- Nem szoktam tréfálni – jegyezte meg mogorván Tyson. A férfi egy suhintással megvágta Castle-t. Rick észbe kapott, és visszatámadott. Nem nagyon tudtak egymás fölé kerekedni. Egyszer Rick okozott sérülést, egyszer Tyson. Kezdtek mind a ketten elfáradni. Castle észrevette, hogy Tyson gyengül. Arra gondolt, hogy már csak egy kicsit kell kitartania. Még pár jó szúrás, és győzni fog. Nem adhatja fel. Kate szó nélkül, lélegzetvisszafojtva nézte a történteket. Be kellett látnia, hogy Rick ügyes. Biztos volt benne, hogy nem veszíthet.  De, mivel Castle olyan jól leköti Tyson figyelmét, Kate óvatosan felvette a fegyverét, ha bármi balul ütne ki. Rick, egy valójában szabálytalan mozdulattal földre taszította Tyson-t. A férfi nyakának szegezte a kardját. Keze izzadt, térde remegett. Győzött. El sem hiszi, hogy sikerült.
- Győztél Castle! Ölj meg! – Rick először elgondolkodott rajta, hogy így végre örökre véget vethetne ennek a problémának.
- Én nem vagyok gyilkos, mint te! Beckett! – Kate oda is szaladt, és fegyvert fogott Tysonra.
- Forduljon hasra! – Tyson kénytelen engedelmeskedni – Jerry Tyson, letartóztatom gyilkosság megalapozott gyanújával. Jogában áll hallgatni... szóval kussoljon – Kate megbilincselte a férfit. Felállt, és szorosan megölelte Rick-et. Megcsókolta, és csak arra tudott gondolni, hogy végre vége van ennek az egésznek.
Old Hunt
- Ez mi? – kérdezte Booth
- A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog. – A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz.
- Érdekesen hangzik! – jegyezte meg Brannan. Elmosolyodott, mikor látta, hogy Rick és Kate lépnek be a bárba. Közelebb sétálnak, és leülnek melléjük.
- Hogy van Castle? – kérdezte érdeklődve Bones.
- Már sokkal jobban, köszönöm – Kate telefonja zavarja meg a nyugalmat.
- Beckett! – szól bele a megszokott módon.
- Itt Espo! Új ügyünk van. Gyertek a Lexington sarkán lévő templomhoz. Hozd az FBI-t is – Kate nem hitt a fülének. Szóval az esküvőjét még messzebbre kellett halasztania.
- Új ügyünk van. Indulnunk kell. Maguknak is jönni kell – jegyezte meg Kate. Booth bólintott, és a párosok kocsiba szálltak, és elindultak a megadott helyszín felé. Mikor odaértek, a templom ajtaja nyitva volt. Gyanúsan nagy volt a csend. Kate fegyvert rántott, majd előre ment a templomhoz. Nagy meglepetésére, az apja bukkant fel az ajtóban.
- Apa! Mit keresel te itt? – kérdezte a nő, megdöbbenve.
- Azért jöttem, hogy oltár elé kísérjem a lányomat – Jim mosolygott. Rick is odaért, hogy magyarázatot adjon a történtekre.
- Nézd Kate! Sosem lesz olyan nap, vagy hét, mikor ne lenne munkánk. Én viszont nem tudok tovább várni. Azt akarom, hogy légy a feleségem. És ha lesz rá időnk, megtartjuk nagy, fehér ruhában, szép konttyal, és 150 emberrel. Rendben? – kérdezte Rick, abban a reményben, hogy kedvese igent mond. Kate nem mondott semmit, csak megcsókolta Rick-et. A férfi ezt igennek vette, és besietett, hogy az oltár előtt várhassa kedvesét. Kate kifújta a levegőt, és belekarolt apjába. Elindultak befelé. Ekkor Kate rájött, hogy neki nem kell nagy fehér ruha, vagy sok ember. Csak az a férfi kell neki, aki ott áll, néhány méterre előtte, és azt várja, hogy leélhesse vele az egész életét. Úgy gondolta, nincs szükség szavakra, hiszen amit érez szavakkal nem kifejezhető. Vagy talán mégis? Ha jellemezni kéne az érzéseit, egyetlen szóval, azt mondaná:
- Igen, elfogadom!

2013. október 28., hétfő

Csontok a múltból - Registry



                                                                 Csontok a múltból
                                                                      by Registry
Kate Beckett idegesen dobolt az ujjaival a kormányon, már legalább tíz perce parkolt le az előtt a patinás épület előtt melynek legfelső emeletén Richard Castle tengette a milliomos playboyok kevésbé unalmas életét. Beckett észrevette, hogy a fogát csikorgatja, elterelésképpen újra az órájára nézett és halk szitkot morzsolt szét a fogai között. Eszébe jutottak a tegnapi események, Montgomery kapitány irodája és az elégedetten mosolygó Richard Castle. A kapitány szavai szinte a lány elméjébe égtek, és dühösen gondolt, arra hogy egy gazdag celeb rendőröset fog mellette játszani. A gondolatra újra elkezdte csikorgatni a fogait, legszívesebben füstölő gumikkal hagyta volna itt a parkolót de, nem tehette. Dühösen a kormányra csapott majd újra elővette a telefonját, és megint felhívta az írót. A telefon legalább ötször csengett ki mire valaki felvette és álmos hangon beleszólt.
-Itt Richard Castle baromira álmos üzenetrögzítője, ha valamit mondani akar, akkor gondolja végig, jegyezze jól meg és egy emberibb időpontban hívjon vissza.- Mielőtt Castle letehette volna Beckett beleszólt.
-Castle, ha leteszi azt az átkozott ketyerét akkor magára rúgom az ajtót!- Pár másodpercig csönd honolt a készülék másik végén majd Richard Castle hangja hallatszott.
-Beckett maga az? Jesszusom, pont magával álmodtam! Azt álmodtam, hogy egy nagyon fontos ügy miatt felhívott.- Beckett a fejét a kormánykerékre hajtotta, majd a bal öklével rácsapott a műszerfalra.
-Húsz perce hívtam magát, maga múzsakereső idióta! Azt mondta, hogy tíz perc és a lakása előtt lesz! Nehogy azt merje mondani, hogy visszaaludt!- Castle rémült hanggal felelt.
-Nem! Dehogy! Öt perc és lent vagyok!- Beckett a fogai közt sziszegte a választ.
-Kap hármat, és ha addig nem ér le, akkor én megyek fel magáért! De abban nem lesz köszönet!- Az író hangja felélénkült.
-Bilincset is hoz? Eper és tejszínhab van a hűtőben, Alexist és az anyámat addig kirakom a folyosóra nincs olyan hideg, nem lesz bajuk.- Beckett a szemeit az ég felé fordította.
- Kapja már össze magát és rongyoljon le a kocsihoz!- Beckett az író kopogtatására ébredt.
-Nyomozó, miért alszik a kocsiban? Elvitte a házát a bank? Sebaj, van egy vendégszobám az én hálószobámból nyílik.- Beckett nyújtózkodott, majd az órájára nézett.
-Tizenöt perc! Én ötöt mondtam.- Castle bólintott.
-Aham, és két perc múlva meg már húzta a lóbőrt. Engedjen már be, rohadtul hideg van idekint!- Beckett kinyitotta az ajtót, Castle pedig beült melléje és fázósan dörzsölte össze a kezeit.
-Jön az ősz, kicsit már csípősebbek a hajnalok. Mire idevacogtam a kocsijához sikerült teljesen felébrednem és rájöttem, hogy maga tényleg hívott engem telefonon.
-Ezt az öntudatra ébredést!- morogta gúnyosan Beckett.- És arra is emlékszik, hogy miről beszéltem, vagy hipnotizáljam?- Castle elvigyorodott.
-Valami hulláról, amit Brooklynban találtak valami öreg házban. Oda megyünk?- Beckett az íróra kacsintott.
-Micsoda lángész!- Castle mosolyogva megvonta a vállát majd az oldaltáskájából elővette a laptopját, töltőre helyezte és ujjai szorgalmas táncot jártak a billentyűzeten. Beckett egy ideig elnézte a magába merült írót.
- Maga meg mi a fészkes fenét csinál?- Castle fel sem nézve válaszolt.
-Éppen dolgozok, maga is nekiállhatna a maga melójának, mert így hétszentség hogy nem érkezünk meg Brooklynba!- Beckett a szemeit forgatta majd kíváncsian nézett a képernyőre. Majd hangosan olvasni kezdett.
-„Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz benyitott.
Fent vagy? – kérdezte
Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
Fent vagy? – kérdezte újra”
– Beckett az íróra nézett.
-Ugye a rólam mintázott főhőse nem lesz leszbikus?- Castle egy pillanatra értetlenkedve nézett Beckettre majd az írásra, majd hirtelen kacagni kezdett.
-Dehogy! Mondjuk egész jó ötlet, de ezt a Virágok a sírodon című regény javított kiadásához írom. - Beckett vállat vont majd beindította a motort és kikanyarodott a parkolóból.
Egy óra alatt értek a gyilkosság helyszínére, útközben még meg kellett állniuk egy kávéra is. Beckett nem vallotta volna be az írónak, de nagyon jól esett neki a fekete ébresztő nedű, Castle még mindig a kávézóban vásárolt péksüteményt fogyasztotta angyali mosollyal az arcán. Beckett furcsálkodva nézte a férfit, aki értetlenkedve nézett Beckettre.
-Most mi van? Ez a kedvenc sütim, és mire napközben odaérek addigra mindig elkapkodják.- Beckett a férfira vigyorgott.
-És nem tudnak félretenni egy darabot a nagy Richard Castlenek?- A férfi megvonta a vállát.
-Ha a könyvírás helyett netes pornóban utaznék akkor tuti rakna félre nekem az eladó, a fickó nem az a fajta, aki elücsörög egy jó könyv fölött.- Castle sütit majszolva pillantott fel az épületre.
-Ez nem mai darab, szerintem itt még brit katonákat szállásoltak el a függetlenségi háború alatt.- Esposito és Ryan nyomozók ekkor jelentek meg a bejáratban. Esposito a jegyzeteibe nézett.
Az áldozat a ház tulajdonosa Robert Patrik.- Castle eltátotta a száját.
-A színész?- Ryan a fejét rázta.
-Nem az a Robert Patrik, ez egy másik. Ingatlanügynök, vagyis ingatlanügynök volt.- Esposito most jobban szemügyre vette Castlet.
-Az ott vaníliás süti?- Castle bizonytalanul bólintott, Esposito az író kezében szorongatott papírzacskóra nézett.
-És van még belőle?- Castle határozottan megrázta a fejét. Esposito ekkor Ryanhez fordult.
-Te Ryan ez a szerencsétlen flótás aztán jól megjárta, három szúrást kapott a gyomrába. A harmadik szúrás kifordította a gyomrát, olyan buké van ott bent, mint egy vágóhídon!- Castle arca megremegett, Ryan pedig rákontrázott.
-Aham, ráadásul a tartó izma is elernyedt. Múlt héten az őrsön eldugult a WC, na ott voltak hasonló szagok!- Castle elzöldült arccal dobta a két vigyorgó nyomozó felé a sütis zacskót. Esposito nyomozó fél kézzel elkapta majd Ryanel megfelezték a zacskóban talált sütit. Beckett mosolyogva nézte két barátját, akik pillanatok alatt befalták a vaníliás sütit. Beckett most Castlere nézett.
-Na most akkor jön vagy nem?- Castle határozott arccal bólintott, habár az arca még tükrözött egy enyhe zöldes színt. A hulla a nappaliban hevert, Dr. Lanie Parish pedig a hulla mellett térdelt és éppen a máj hőmérsékletét mérte majd a két belépőre nézett és elmosolyodott.
-Szia szívem! Hello Mr. Castle! Valami baja van kissé zöldes a képe, nem kap levegőt?- Castle ránézett a hullára majd hírtelen nagy levegőt vett.
-De hát ezt nem is szúrták le!- Lanie értetlenkedve meredt az íróra.
-Dehogy szúrták le, egy lövés a mellkasba.- Castle hunyorgó szemmel nézett a két vigyorgó nyomozóra.
-Bosszúm utolér titeket, véres revansot veszek a vaníliás sütimért!- Beckett a kíváncsi Lanire nézett.
-Ne is kérdezd.- Lanie elvigyorodott.
-Ne is mondjad.- Lanie abbahagyta a vigyorgást és komolyságot erőltetett magára.
-Az áldozat Robert Patrick, mint látható nem a színész. Egy golyó a szívbe a halál azonnal beállt, a halál idejét hajnali 1 és hajnali 3 közé tudom tenni. Castle leguggolt a hulla mellé és érdeklődve nézte a jobb kezét.
-Gyűrűt visel, de nem jegygyűrű. ÓÓÓ!- Mindenki Castle köré lépett hogy megnézzék a felfedezését, ekkor a fejük felett megreccsent a plafon és több széles repedés futott szét a plafon közepétől pont, ahol álltak. Beckett elkiáltotta magát.
- Mindenki félre!- Ezzel megragadta a még mindig guggoló írót és elrántotta a hulla közeléből, Esposito a szintén guggoló Laniet ragadta meg és rántotta magával. A plafon ekkor adta meg magát és törmelékek és por árasztotta el a szobát. Castle a fejét rázva próbált megszabadulni a kábaságtól, kintről kiáltásokat hallott majd a szobába egyenruhás rendőrök özönlöttek be kezükben zseblámpával. A mellette lévő törmelékkupac megmozdult és Beckett bújt ki belőle, Castle segített a nyomozónak kimászni a törmelékből. Beckett kissé szédelegve felállt.
-Mindenki megvan?- Senkinek nem esett komolyabb baja, ez megnyugtatta Beckettet majd a holttest felé nézett és elakadt a szava. A hullán egy hatalmas régi faláda pihent. A rendőrök tanácstalanul néztek egymásra, majd Beckett óvatosan a ládához lépett és felnyitotta azt. A ládában egy csontváz hevert, csontvázon katonai egyenruha foszlányai voltak láthatók. Esposito megköszörülte a torkát.
-Ez nem mai darab lehet.- Castle bólintott.
A múzeumban láttam hasonló egyenruhát, azon a részlegen, ami a függetlenségi háborút mutatta be. - Castle újra a csontvázra nézett majd megmerevedett, majd mindent tudó mosollyal nézett a többiekre.
-Hölgyeim és uraim! Történelmi fordulóponthoz értünk, nevünk fényesen fog ragyogni a jövő nemzedék történelmi könyveiben.- Beckett értetlenkedve nézett az íróra.
-Maga meg miről hablatyol?- Castle a csontvázra mutatott.
-Bemutatom az ismeretlen katonát, akit több mint háromszáz éve öltek meg, és mellesleg a szabadkőművesek páholyába tartozott.- Majd Castle Robert Patrik holttestére mutatott.
-És bemutatom Robert Patriket, aki szintén e neves társaság tagja. Két szabadkőműves egy helyen. Véletlen? Aligha!- Beckett a szemeit forgatta.
-És mondja Columbo felügyelő, hogyan jutott erre a következtetésre?- A szobában derültség lett úrrá. Castle somolyogva körülnézett.
-Columbo? Ugyanmár! Nem vagyok olyan slampos, miért nem nevez inkább Holmesnak?- Beckett az íróra kacsintott.
-Sherlock Holmes kábítószerfüggő volt. El akar mondani valamit Mr. Castle?- Castle elvigyorodott.
-Oké, a főiskolán kipróbáltam ezt meg azt.- Castle hírtelen megmerevedett.
-El nem mondják az anyámnak!- Beckett a szemeit forgatta.
-Nyögje már ki, hogy mit talált!- Castle fölényesen elmosolyodott, mire Beckett dühösen megráncigálta a férfi jobb fülét.
-Alma! Alma!- A nyomozó elengedte a férfi füleit, mire az fájdalmas kifejezéssel az arcán masszírozni kezdte megkínzott testrészét.
-Oké, látják a gyűrűt a csonti ujjain? És most nézzék meg Mr. Patrick ujjait. Lám-lám, ugyanolyan gyűrűt hordtak. Felismerik a gyűrűn lévő címert? Én felismerem, a szabadkőművesek címere! Ez a két férfi szabadkőműves volt, és lefogadom, hogy valamiféleképpen Mr. Patrick halálának köze van az ismeretlen csontváz halálához.- Beckett elmosolyodott.
-Egész jó agymenés, már látom is magam előtt a következő könyvének a címét: A szabadkőművesek átka.- Castle kihívóan nézett Beckettre.
-És ha bebizonyítom?- A nyomozók közelebb léptek, Beckett a két társára nézett majd Castlere.
-Mégis mit?
-Azt, hogy mindketten tagjai voltak e társaságnak és a haláluk is ugyanaz a dolog miatt következett be.- Esposito elvigyorodott.
-És a gyilkos is ugyanaz lesz mi? Jó vicc!- Castle szemei összeszűkültek.
-Fogadjunk! Ha nekem lesz igazam, akkor vezethetem Beckett nyomozó kocsiját, és akármikor bekapcsolhatom a szirénát!- Beckett elmosolyodott.
-Egy nap.- Castle nem késett a válasszal.
-Öt nap!
-Kap kettőt, de ne feszítse tovább a húrt. És mi van, ha maga veszít.- Castle elmosolyodott.
-Választhat. Az összes eddig megjelent könyvem, amit természetesen én szignózok, vagy a Ferrarim két napra.- Beckett a kijárat felé indult.
-A Ferrarit kérem!- Castle megmerevedett majd a nyomozó után sietett.- Esposito és Ryan egy ideig  nézte a két távolodót, majd Ryan megszólalt.
-Miért nem a könyveket választotta?- Esposito lenézően nézett a barátjára.
-Mert már az összes megvan neki, ráadásul szignózva.
Az őrsre menet Castle elővette a mobil telefonját, Beckett a férfira nézett.
-Kit akar felcsörgetni ilyen korán?
-Ó, csak egy pályatársat. Ilyenkor már nem alszik. Mindig hajnalban szakít időt az írásra, nappal eléggé elfoglalt. A washingtoni Jefferson intézetben dolgozik, a világ legjobb törvényszéki antropológusa Dr. Temperance Brennan.- Beckett szemöldöke felszaladt.
-Személyesen ismeri Brennant?- Castle szerényen elmosolyodott.
-Tudja a sikerlistás írók általában jól ismerik egymást.- Majd mosolyogva a füléhez emelte a telefont.
Temperance Brennan a számítógép képernyőjét bámulta és a kurzor villanásait számolta, teljesen meg volt akadva az új regényével. Angela a múlt héten segített neki összehozni egy romantikus részt, amihez Brennan annyira nem értett. Angela öntött magának egy pohár bort és fél óra alatt megírta neki az egész jelenetet, megmasszírozta a halántékát majd újra a képernyőre meredt. A mobiltelefonja ekkor szólalt meg, Brennan a kijelzőre nézett majd elmosolyodott és felvette a készüléket.
-Brennan!- A telefon túlvégéről a jól ismert hangot hallotta.
- Hello Tempy! Hogy haladsz az írással?- Brennan nagyot fújt.
-Szia Rick! Kicsit belegabalyodtam, az egész egy nagy katyvasz.- Castle felnevetett a készülék túloldalán.
-Segítek, ha segítesz!- Brennan felvonta a szemöldökét.
-Ez érdekesen hangzik, nem nagyon szoktál felhívni a problémáiddal. Oké, áll az alku!- Castle hátradőlt a székében és arcára magabiztos mosoly ült ki.
-Szóval mi a baj a fejezettel?- Brennan felvonta a szemöldökét.
-Nincs vele baj, csak megakadtam. Egy fontos ügy végére értem és elég sokat kivett belőlem az ügy. Ráadásul megint úgy kell magyaráznom az esküdteknek, mintha pár agyalágyult ülne velem szemben.- Castle elmosolyodott.
-Tempy ha belelendülsz a mondókádba, akkor én sem értem a felét.- Brennan értetlenkedő arcot vágott.
-De hiszen mindig hümmögtél és bólogattál!
-Aham, az emberek ezt csinálják, ha elvesztik a fonalat.- Brennan hangja döbbenten szólt a telefonba.
-Néha Booth is ezt csinálja! De miért nem szól, hogy nem érti?- Castle nagyot sóhajtott.
-Tudod Tempy ez a férfi egó, ez van, nem szeretünk hülyének látszani.- Brennan dühösen horkantott.
-De én okosabb vagyok Boothnál és ezt ő is tudja, teljesen fölösleges azt palástolnia, hogy tudatlanabb, mint én.- Castle a szemeit forgatta.
-Oké, lapozzunk. Pontosabban mi is a baj a fejezettel?- Brennan nagyot sóhajtott.
-Rendben felolvasom a kérdéses részt. „Dobja el a fegyvert! – ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik.- Castle egy darabig lélegzetvisszafojtva figyelt.
-Öhmm. Ennyi?- Brennan kétségbeesett hangja hallatszott a telefonból.
-Igen! És ez teljesen megőrjít engem! Nagyon nem tetszik ez a rész!- Castle felnevetett.
-Egyszerűen töröld ki Tempy, és le van a gond!
-Tudod, hogy nem törlök ki semmit, amit leírok, annak úgy kell jónak lennie.- Castle hümmögött.
-Oké. pontosan mi nem tetszik ebben a pár mondatban.- Brennan felsóhajtott.
-A cserjés!
-A cserjés?- Döbbent meg Castle.
-Igen az, valahogy nem illik oda.- Castle elgondolkodott.
-Írjál susnyást az olyan vicces.
-Ez nem vicc könyv lesz.
-Oké, akkor írjál, mondjuk domboldalt.
-Domb oldal?- Brennan hangja érdeklődve csendült.- Mire gondolsz pontosan?
-„Dobja el a fegyvert –ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a domboldalon leereszkedve a tetthely felé igyekszik”- Brennan felnevetett.
-Ez miért nem nekem jutott eszembe! Fantasztikus! Ugye felhasználhatom?
-Természetesen! Szóval az én problémámra visszatérve. Mikor tudsz New Yorkba jönni?- Brennan elgondolkodott.
-Szerdán lesz a tárgyalás, az még két nap. Pontosabban miben is kéred a segítségemet?
-Azonosítani kellene egy több, mint háromszáz éves csontvázat, aki életében a szabadkőműves páholy tagja volt.
Booth lefékezett a fekete terepjáróval a New York-i rendőrkapitányság 12. körzete előtt, majd kissé mogorván nézett Brennanra.
-Mond Csonti, végül is mit keresünk mi itt?- Brennan az F.B.I ügynökre nézett.
-Már mondtam, segítünk egy barátnak. Engem halálosan megfenyegettek, így védőőrizetre szorulok.- Booth idegesen felnevetett.
-Ó, igen! Szóval, ahelyett hogy visszavonulnál a csendes vidéki birtokodra, ahol meg is tudnálak védeni, inkább eljössz a világ egyik legnagyobb városába. Igen, ez baromira ésszerű!- Brennan megrántotta a vállát.
- Nem vagyok ijedős, amúgy sincs vidéki birtokom.- Booth morgolódva szállt ki a kocsiból.
-Vegyél egyet. Ott tudod fogadni az író cimboráidat, és nem kell olyan helyre jönni, ahol megbújhat egy orvlövész.
Castle megszokott helyén ücsörgött és várta hogy Beckett visszatérjen a két betűs kitérőjéről. Az író sunyi pillantást vetett a jobb és a bal oldalára, majd amikor úgy ítélte meg, hogy tiszta a terep villámgyors mozdulattal átült Beckett helyére. Az író hanyag mozdulattal döntötte hátrébb a nyomozólány székének háttámláját és felvette Philip Marlowe hanyag figuráját, rágyújtott a képzeletbeli cigarettájára és a plafont fürkészte. Majd visszaállította a széket és fontoskodó nyomozósan elkezdett kattintgatni Beckett számítógépén ezzel elindítva egy számára ismeretlen programot. Castle felszisszent és sűrű kattintások közepette megpróbált kilépni a programból, ami gyanúsítottak arcképeit nyomta folyamatosan a képernyőre. Az író nem látta hogy a 12-es körzet összes nyomozója kaján vigyorral a képén őt lesi és sűrűn, sőt várakozva pillantgatnak a női mosdó felé. Castle végre ki tudott lépni a programból, ekkor elkezdett csengeni a nyomozó vezetékes telefonja. Castle oldalra hajtotta a fejét és úgy számolt az eshetőségekkel, majd meglátta a többi nyomozó arcát, akik szinte sugallták, hogy vegye csak fel nyugodtan. De azt is meglátta, hogy páran a női mosdó felé tekintgetnek, Castle gyorsan felpattant és visszaült a helyére kiérdemelve ezzel a 12-es körzet nyomozóinak csalódott sóhajtásait. Pár másodperc múlva nyílt a női mosdó ajtaja és Beckett sétált ki rajta, majd unott arccal ült vissza a helyére és nézett Castlere.
-Maga még mindig itt van?- Az író megjátszva magát zavartan fordult hátra. Beckett a szemeit forgatta.
-Nagyon jól tudja, hogy magáról beszélek, ne játssza itt a hülyét!- Castle a nyomozóra vigyorgott.
-Beckett nyomozó, magából csak úgy árad az irántam való szeretet.- Beckett kihívóan előre hajolt és csábosan a férfira mosolygott.
-Ha még ma elhagyja az őrsöt, akkor ígérem, hogy szeretni fogom.- Castle nagyot nyelt.
-Tényleg?- Beckett hátradőlt a székén és a számítógép képernyőjére nézett.
- Nem!- Az író fancsali ábrázata megmosolyogtatta a nyomozólányt. A lift hangjára oldalra fordította a fejét, a liftből egy férfi és egy nő lépett ki, akik élénken vitatkoztak egymással. Castle ekkor vette észre a párost és odaintegetett nekik.
-Hello Tempy! Itt vagyunk!- Becket megrovóan nézett a lelkesen integető férfira, majd érdeklődve vette szemügyre a jövevényeket. Temperance Brennant azonnal felismerte, a könyveinek hátulján lévő fotó alapján. A férfi viszont kész rejtély volt a számára. Szinte ordított róla az, hogy szövetségi ügynök, de Beckettet összezavarta a férfi Cooky övcsatja és a nadrágszár alól kivillanó csíkos zoknija. Brennan odasietett a felálló Castlehez és megölelte az írót. Beckett és az ismeretlen férfi furcsálkodva nézték az egymást ölelgető és kacagó két írót. A férfi végül megvonta a vállát, Beckett felé fordult és felmutatta a jelvényét.
-Seeley Booth különleges ügynök, F.B.I.- Beckett kezet nyújtott a férfinak, aki elfogadta és határozottan, de mégis óvatosan szorította meg azt.
-Kate Beckett nyomozó, New York-i rendőrség. 12-es körzet. Bocsánatot kérek, amiért Mr. Castle a nyomozó iroda erőforrásait pocsékolja.- Booth ügynök elvigyorodott.
-Gond egy száll sem Beckett nyomozó, úgyis régen jártam már a nagy almában.- Castle és Brennan is befejezte a nagy örömködést, és most az író kíváncsian méregette Booth ügynököt.
-Tempy, kitalálom. Az úr a te múzsád!- Brennan és Booth zavartan néztek össze majd nevetve tiltakozni kezdtek. Brennan kissé elpirult.
-Most mellélőttél, az úr a társam Seeley Booth különleges ügynök. És nem, nem róla mintáztam meg a férfi főhőst.- Booth szomorkásan elmosolyodott. Castle közelebb lépett hozzá és kezet fogott vele.
-Szerintem magáról mintázta, letagadni sem érdemes. Amúgy én vagyok Richard Castle.- Booth szélesen elvigyorodott.
-Egyből felismertem a címlap fotóról, örülök, hogy megismerhetem!- Booth ügynök most Brennanhez fordult.
-Bones, megígérted hogy elviszel az IQ Servicesbe.- Castle felkacagott.
-Bones? Ez nagyon jó! Elmentek az IQ Servicesbe? A legjobb bár a Brodwayen!- Brennan csalódott arcot vágott.
-Ma nem lehet Booth, meg kell vizsgálnom a maradványokat.- Castle átölelte Booth ügynököt mintha már ezer éve ismernék egymást.
-A terv a következő, Bones megvizsgálja a csontit addig én, Booth ügynök és Beckett nyomozó végigjárjuk a város legjobb kocsmáit! Kérdés van?- Brennan jelentkezett.
-Most már te is végig így fogsz hívni?- Castle határozottan bólintott.
-Naná! Nagyon tetszik.- Beckett az asztalán tornyosuló aktahalmokra nézett.
-Nagyon úgy néz ki, hogy ketten mennek csak kocsmázni, de ha holnap részegen tántorog be az őrsre, akkor megnézheti magát.
Castle és Booth az IQ Services pultját támasztották, témájuk váltakozva Bones és Beckett volt. A csapos valami zavaros koktélt kevert a két férfi érdeklődve nézte a végeredményt. Castle nem bírta tovább és rákérdezett a műremekre.
-Ez mi?-A csapos mosolyogva Castle elé tolta az italt.
-A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog.- A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz. Booth és Castle a fura löttyre sandított, majd Castle felemelte a poharat és aprót kortyolt belőle.
-Hmm, igaz hogy úgy néz ki, mint a híg fos de ízre nagyon ott van! Hé csapos! Keverjen még párat nekünk ebből az izéből!- Booth az író vállára tette a kezét.
-A fickó azt mondta, hogy hamar hat, nehogy sok legyen.- Castle felkacagott.
-Nincs az a koktél, ami kifogna Richard Castle-en!
Castle ismerős hangokat hallott, a hangszínt felismerte de a hangok még nem álltak össze szavakká. Az író szemhéjai mintha ólomból lettek volna, próbálta több-kevesebb sikerrel kinyitni a szemeit. A hangok végre formát öntöttek és Castle felismerte Alexis hangját.
-Apa ébredj! Megjöttünk!
-Mit?- nyitotta ki szemét a férfi.
-Mondom megjöttünk!
-Mi történt?- nézett körül a férfi egy pillanatra. Alexis sokat tudóan nézett az apjára.
- Jól kiütötted magadat, még a párnád is tiszta nyál lett. Minek iszik az, aki nem bírja?- Castle kicsit hunyorgott.
- Milyen nap van ma?- A háttérben hallotta az anyja hangját.
- Ne aggódj csibém, apád jól van. Ha azt kérdezte volna meg, hogy milyen év van, az már aggódásra adott volna okot.- Castle feltornázta magát a kanapéról és a telefonja után kezdett el kotorászni, Alexis a szemeit forgatva szedte fel az író kabátját a földről, belenyúlt a kabát zsebébe és az apja kezébe nyomta a mobiltelefont. Castle hálásan mosolygott a lányára.
-Köszönöm kincsem. Szokd a gondolatot, ha egy nő idős koromban kisemmiz, akkor mindennap pont ugyanígy fogok ébredni nálad.- Alexis szörnyülködni kezdett, Castle pedig vigyorogva nézett rá a telefonja kijelzőjére. Az elmúlt pár órában senki nem kereste, az író Brennan számát tárcsázta. A nő hangja friss és kipihent volt, Castle mintha még egy cseppnyi izgalmat is kihallott volna a nő hangjából.
-Richard, nem is gondoltam volna hogy már ilyenkor a tudatodnál vagy. Booth szerint jól kiütötted magadat tegnap éjszaka. Mennyi koktélt ittál meg? Tízet, tizenkettőt?- Castle az orrnyergét masszírozta.
-Kettőt.- Brennan felnevetett.
-Booth mondta hogy a pultos mindent beleöntött abba a löttybe, aminek az alkoholfoka 60 fok fölött volt.- Castle közbeszólt.
-Oké Bones, nem bírom a piát. Lapozzunk. Szóval megmágiáztad a csontokat?
-Ha arra akarsz célozni akkor igen , megvizsgáltam őket. A csontok egy Lawrence Twistdale nevű őrnagyhoz tartoznak, aki a gyarmati hadseregben szolgált. Dr. Hodgins szerint a lázadó vezérkar futárja volt, és nála volt az a pecsét, amivel lepecsételték a függetlenségi nyilatkozatot.- Castle agyában nyikorogva, de beindultak a fogaskerekek.
- Valami azt súgja, hogy az a pecsét eltűnt.
-Így van, méghozzá 1776. július 5.-én. Egy nappal az aláírás után. És igazad volt, valóban tagja volt a szabadkőművesek társaságának, csakúgy, mint a friss hulla. Dr. Hodgins megvizsgálta mindkettő ékszert, és eredetinek találta őket.- Castle nem tudta megállni és hangosan felkurjantott.
-Igen! Szabadkőműves összeesküvés! Imádom!- Brennan azért megpróbálta lehűteni Castle lelkesedését.
-Viszont akkor is megakadtunk, mivel a társaság titkos így nem tudjuk kideríteni a friss hulla személyazonosságát. A nyomozóitok zsákutcába futottak, semmi nyomot nem találtak.- Castle nagyképűen elmosolyodott.
-Hát persze hogy nem találtak, elvégre kihagyták a nyomozásból az összeesküvés elméletek avatatlan királyát.- Brennan közbekottyantott.
-Az szerintem Hodgins- Castle nem hagyta magát.
-Múltkor azt mondtad, hogy ő a labor királya, két királyi címe meg senkinek nem lehet. Szóval én vagyok a nyerő. És ezt be is bizonyítom a 12. körzetnek.
Beckett a fehér táblát bámulta, a szokásostól eltérően most szinte üresen állt a táblák. Ryan és Esposito nyomozók az asztaluknál ücsörögtek és új nyomokat próbáltak keresgélni eredménytelenül. Beckett összerezzent, amikor megérezte, hogy az író áll mellette, a férfire fordította a tekintetét. Castle is a fehér táblát tanulmányozta. Beckett végül megunta a néma ácsorgást.
-Maga meg mi a fenét keres itt? Nem az ágyikójában kellene forgolódnia az elfogyasztott töménytelen szesztől?- Castle a nyomozólányra mosolygott.
-Egészen fél órával ezelőttig ez volt a helyzet, de két fejgörcs között megoldottam az ügyet. Gondoltam ide tántorgok, nehogy túl sokat agyaljanak rajta.- Ryan és Esposito felvonta a szemöldökét, Beckett pedig összefonta a karjait a mellkasa előtt.
-Szóval egy heveny alkoholmérgezés közben megszállta magát az ihlet? Nagyon kíváncsivá tett. Milyen téveszmékre tett szert az éjszakai tivornya folyamán?- Castle elmosolyodott, majd a Beckett asztalán heverő gyűrűkért nyúlt.
- Ha jobban megnézi a két gyűrűt, akkor talál bennük egy mesterjelet, ami véletlenül ugyanaz. Ez egy neves ékszerész dinasztia pecsétje, aminek történetesen itt New Yorkban van az üzlete. És mivel hogy pár száz éve ez a család készíti ezeket az ékszereket, így valószínűleg közük van a szabadkőművesek társaságához. Nyomot akart? Megadtam. Összefügg a két haláleset? Ha találnak egy régi pecsétet a házkutatás során akkor tutira. Szóval holnap reggelre jöjjön a lakásom elé a kocsijával, ki szeretném próbálni a szirénát. De, most ha a hölgy és az urak nem bánják, én inkább lelépnék a bal fenéken, mert piszkosul szaggat a fejem.              

2013. február 15., péntek

Bukott Valentin… vagy mégsem? - Krisz&Raina




Az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van.Pedig most, volt kivel töltenie a Valentin napot – az elmúlt évekkel ellentétben – most nem kellett volna egyedül lennie. Kate felállt az ablakból és a konyhába sétált. Menet közben bekapcsolta a tv-t, hogy hallja a híreket. Nem igazán szerette a híradót nézni, mert nagyjából a munkájáról adtak tudósítást. Minden megoldott és megoldatlan gyilkosságot megemlítettek benne. Most mégis úgy döntött, hogy megnézi, mert egészen biztos volt benne, hogy a szerelme benne szerepel majd. Amikor Rick elhagyta New Yorkot, Kate még nagyon dühös volt. Tudta, hogy az írónak nincs más választása. Mégis hatalmas veszekedéssel váltak el. Kate a konyhában a bögréjét a mosogatóba tette, majd a hűtőből kivett lasagne-t kezdte melegíteni a mikróban.
- A híres író Richard Castle repülőgépe, éppen ebben a pillanatban landol a Párizs–Le Bourget-i repülőtér-en. Az író azért utazott a szerelem fővárosába, hogy népszerűsítse legújabb könyvét, aminek a fő témája a szerelem. A híres író vajon csak kitalálta a történetet, vagy neki is van valaki, akit ezen a napon sok csókkal köszöntsön? – a bemondó nő hangja hallatán Kate azonnal ki is nyomta a tv-t.

- Persze, hogy van valakije, csak sosem engedik, hogy együtt legyen vele – mérgelődött a nő és a kanapéra hajította a távirányítót. Visszasietett a konyhába, kivette a mikróból az ennivalót, de mielőtt leült volna, megcsörrent a telefonja.
- Beckett! – szólt bele szokásához híven.
- Szia Kate, én vagyok – Rick hangja megtört volt és szomorú. Kate biztosra vette, hogy a veszekedéstől ilyen megviselt szerelme hangja.
- Szia Rick!
- Csak… csak azért hívlak, hogy megmondjam rendesen ideértem és épségben vagyok. Ne haragudj rám – az utolsó mondatra a férfi hangja suttogássá halkult. Kate szíve majd megszakadt, hogy így kell hallani szerelmét. És pont a mai napon.
- Szeretlek Rick. Ez csak egyetlen nap. A többi 364-et együtt töltjük. Nem haragszom – Kate próbált enyhíteni a dolgon, de Rick felsóhajtott.
- Ez egy különleges nap. Nem kellett volna eljönnöm. Már látom, hogy az ajtóban várnak rám a fotósok és a riporterek. Nem itt kéne lennem, hanem veled… Tudom, hogy hibát követtem el.
- Rick kérlek. Nem haragszom, csak ne veszekedjünk. Siess haza. Szia – nem volt tovább ereje beszélni a férfival. Igaz, hogy azt mondta, nem haragszik rá, de ebben a pillanatban nem ezt érezte. Egyrészt örült, hogy egyben odaért, de nagyon dühös volt, mert egyáltalán felszállt a gépre.
Rick kifelé ment a terminálról. Mikor kilépett az ajtón fotósok és riporterek hada kezdte ostromolni. A riporterek franciául beszéltek.  Ricknek erről is szerelme jutott eszébe. Ha Kate itt lenne, segíthetne – gondolta a férfi és közelebb hajolt a tolmácshoz, hogy hallja mit mond.
- Hogy érzi magát Franciaországban Mr. Castle? – fordította a tolmács. Honnan tudjam. Most érkeztem – Rick fortyogott magában.  Nem akarta magára hagyni kedvesét Valentin napon.
- Jól! – jelentette ki.
- Bien! – fordította a tolmács. Rick az autójához furakodott. Beszállt és elindult a szálloda felé. Az idő már késő délutánra járt. Úgy gondolta, még felhívja kedvesét, mielőtt aludna, de aztán eszébe jutott, hogy New Yorkban most teljesen másképp jár az idő.
Kate a telefonja csörgésére ébredt. Remélte, hogy Rick hívja, hogy bocsánatot kérjen a tegnapiak miatt.
- Beckett! – szólt bele unottan. Nem akart újabb vitába keveredni Rick-kel. Ám mikor beleszóltak meglepődött.
- Szia Kate! Alexis vagyok. Segítened kéne!
- Baj van Lex? – Kate hangja komolyra változott.
- Én csak… Ahj ez a Valentin nap kész katasztrófa.
- Nekem mondod? – sóhajtott Kate.
- Mégis elment? Hogy tehette.
- Nem számít Lex. Miben segíthetek?
- Eljönnél velem vásárolni? Mike-ot szeretném meglepni, de semmi ötletem sincs.
- Ez jól hangzik. Mikor? – kérdezte Kate és egy apró mosoly görbítette felfelé a száját.
- Mondjuk délután? Egykor jó lesz?
- Igen tökéletes. Akkor egykor. Szia Lex! – Kate kinyomta a telefont és elindult felöltözni.  A konyhában meglátta a maradék Lasagnét, de már teljesen elment az étvágy. Nem erre az ételre vágyott. Felöltözött és mielőtt találkozna Alexis-sel – úgy döntött – beugrik az őrsre. Az út a kapitányságra nem volt hosszú. Autóval 10-15 percre. Kate kiszállt az autóból és a lift felé ment. Megnyomta a hívógombot és várta hogy a lift megérkezzen. Egy halk, csilingelő hang jelezte, hogy a szállító eszköz a földszintre ért. Ryan és Espo lépett ki belőle.
- Beckett, azt hittük szabadságon vagy, mi járatban? – kérdezte Ryan.
- Gondoltam beugrom hozzátok – vállat vont és igyekezett úgy viselkedni, hogy a fiúk ne vegyék észre, hogy valami nem stimmel. 
- Már menni készültünk – szólalt meg ismét Ryan.
- Hol töltitek a Valentin napot?
- Én Lanie-hez igyekszem, virágot vettem neki, meg egy romantikus üdvözlőlapot.
- Én virágot és csokit vettem Jenny-nek.
- Nem tartalak fel titeket, menjetek csak.
A fiúk elköszöntek és már tovább is sétáltak. Esposito tudta, hogy valami nem stimmel, de ismerte már annyira kolléganőjét, hogy tudta, úgysem fog beszélni róla, ha rákérdez. Így hát inkább csendben maradt és a napja további részére koncentrált.
Kate még pár percig állt, aztán visszaindult az autójához. Az órájára nézett és megállapította, hogy van még ideje. „Talán Lex nem bánja, ha előbb megyek” – gondolta és már indított is. Szinte csukott szemmel eltalált már az író lakásáig, olyan sokszor tette meg az utat az elmúlt időben. Nem kopogott. egyszerűen csak előhalászta a kulcsait és beengedte magát.
- Alexis! – kiáltotta el magát és abban a pillanatban meg is jelent a vöröshajú lány a lépcsőn.
- Korán jöttél, de nem baj. Mindjárt készen vagyok és indulhatunk is.
- Rendben – válaszolt Kate és leült a konyhában.
- Biztos, hogy nem volt más dolgod? – kérdezte a lány és Kate tudta mire megy ki a játék.
- Tudod, hogy azért vettem ki szabadnapot, hogy apáddal lehessek – lehajtotta a fejét és érezte, ahogy Alexis finoman átkarolja.
- Veszekedtetek igaz? Nem volt szép apától, hogy itt hagyott.
- Már nem számít. Elment és kész. Nem akarok többet veszekedni vele, de ez egy irtó hülye húzás volt tőle Lex. Mi lenne ha most inkább vásárolnánk? Gondolom estére van programotok Mike-al.
- Vacsizni megyünk. Hozom a kabátom és mehetünk.
Az út a plázáig csendes volt, de kényelmes. Egyikük sem igényelte a felesleges csevegést. Alexis tudta, hogy ezért még jól le fogja tolni az apját. Látta Katen, hogy megbántott és fáj neki. Tudta, hogy ezt csak egy hatalmas, önzetlen szerelmi kinyilvánulás törli el. A Newport Center felé vették az irányt. Ott mindenféle üzletet találtak és biztosak voltak benne, hogy Alexis találni fog valamit a barátjának.
- Na, hova menjünk először? – kérdezte Kate mikor beléptek a nagy aulába és körbenéztek az üzleteken. Mindenhol a Valentin napi szívek díszelegtek.
- Menjünk mondjuk… oda – mutatott egy ajándéküzletre Alexis. A kis bolt felé vették az irányt. Nem csak a kirakatban, de odabent is mindenhol szívek és szivecskés dolgok sorakoztak. Kevés ember bóklászott. Alexis az első polchoz húzódott amin szivecskés dolgokat látott.
- Na, látsz valami értelmeset? – lépett mellé Kate.
- Semmit. Igazából ötletem sincs, hogy mit lehetne venni. De azt hiszem itt nem találok semmit.
- MI lenne, ha innánk egy kávét, aztán folytatnánk a keresgélést? – kérdezte Kate és közben már el is indultak egy kis kávézó felé.
- Haragszol még apára? – leültek egy asztalhoz, egymással szemben és a kávéból amire készültek végülis süti lett.
- Nem. Ha logikusan gondolok bele, apádnak ez a munkája. És igen, várhatott volna még pár napot, de most kellett menni. Nem lehet olyan önző hogy kisajátítom magamnak.
- Hisz apa csak a tied – mosolygott Lexi.
- Tudom. És kösz, hogy nem hagytál magamra a délután folyamán – hálásan nézett a mosolygó lányra és egy ötlet körvonalazódott a fejében – Bejössz velem oda?
Egy fehérnemű üzletre mutatott. A kirakatban csipkésebbnél csipkésebb fehér neműk és apró hálóingek voltak kiállítva.
- Aha – a válasz rövid volt, de már félre is tolták üres tányérjaikat. Kate gyorsan kifizette a süteményeket és máris elindultak a szemben lévő üzlet felé. Rögtön az első sorban kezdtek. Sima unalmas fehérneműeket felváltották a csipkés fehér neműk, aztán pedig az apró selyem hálóingek és a több szexibbnél szexibb cuccok. Katenek nem kellett sokat keresgélnie és máris ráakadt egy fekete rövid selyem hálóingre. Az átlátszó darab láttán eszébe jutott, hogy talán túlzás, de aztán a kosarába tette. Úgy gondolta van miért kiengesztelnie Ricket. Régebben sosem hisztizett semmiért. Talán most is csak azért, mert úgy érezte Rick az, aki mellett meg fog öregedni.
- Mit gondolsz én is bevállalhatok egy hasonlót? – kérdezte Alexis miközben nézegette a kihívó ruhadarabokat. Kate elmosolyodott a lány zavarán. Fehér bőrén tisztán látszott, hogy Alexis elpirult. Tudta, hogy a lány bármit megbeszélhet az apjával, de azért csak vannak olyan dolgok, amiben azért jobb, ha nem fordul Rickhez és ezt Alexis is tudta. Örült, hogy van végre valaki, akihez fordulhat. Persze a nagyanyjától is kérhetne segítséget, de úgy gondolta, könnyebb olyantól tanácsot kérni, aki a család tagja is meg nem is.
- Miért is ne. Szerintem az a vörös jól menne az arcod színéhez – mutatott egy hasonlóra, mint amit a kirakatban látott.
Mindketten kiválasztották és miközben kifelé mentek az autóhoz, elmentek egy ékszerüzlet mellett és Alexis-nek azonnal eszébe jutott, mi is az, amivel még meglepheti Mike-ot. Odabent nem is kellett sokat keresgélnie. Kate segítségével gyorsan rátalált egy tipikus férfias karkötőre, ami ezüstből volt.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem – köszönt el Lexi miközben kiszállt a kocsiból a lakásuk előtt.
- Nincs mit. Menj és készülődj. Nem sok időd maradt a randi előtt. Érezd jól magad Lexi. Szia.
Azzal már hazafelé is indult. Nem volt kedve még tv-t nézni sem. Engedett egy kádnyi forró vizet, telerakta habfürdővel és már bele is merült. Lassan kortyolgatta az előzőleg odakészített bort. Úgy érezte minden porcikája ellazul. Normális esetben áthívná Lanie-t, de mivel a többiek előző nap dolgoztak és csak utólag tudtak Valentin napozni. Fogalma sem volt róla, már mióta áztatta magát, de csak azt vette észre, hogy a víz már telesen kihűlt. Kiszállt, belebújt puha pamut köntösébe és a szobájába sétált. Elfeküdt az ágyon és már csörögni is kezdett a telefonja. A kijelzőn Rick neve és képe villogott.
- Szia, te csavargó – köszönt bele Kate vidáman.
- Szia. Szóval már nem haragszol?
- Tudod, hogy nem tudok rád sokáig haragudni. Milyen Párizs?
- Nem tudom, nem volt időm szétnézni. De egyszer majd elhozlak ide. Talán an nászutunkra – magyarázta szórakozottan.
- Hiányzol – elérzékenyülve suttogott a telefonba.
- te is nekem Kate. Menj a szoba ablakodhoz – kérte gyengéden és Kate már fel is állt. Nem tudta mi ez a rejtélyesség. Csak remélni tudta, hogy Rick ott áll az ablaka alatt. Kinézett az ablakon és elállt a szava. Rick ugyan nem volt az ablaka alatt, de a látványtól könnybe lábadt a szeme. A járdán gyertyák sorakoztak szép sorban és a „Je T’aime” szót alkották. Szeretlek. Egy apró szó csupán, de neki mindennél többet jelentett. Képtelen volt beleszólni a telefonba, pedig tudta, hogy valamit válaszolnia kell. A könnyei fojtogatták. Azt kívánta, bár csak vele lenne a férfi.
- Tetszik? – kérdezte Rick, de a hang valahogyan túl közelről jött. Mintha… pillanatok alatt fordult meg saját tengelye körül. Ismét nem hitt a szemének. Rick a szobája ajtajában állt és nem pedig Párizsban. A telefonra nézett, aztán pedig a férfira. A készüléket az ágyra hajította és máris Rick felé tartott. A nyakába ugrott, de képtelen volt megszólalni. Arcát a nyakhajlatához dugta és érezte, hogy könnyei megnedvesítik szerelme nyakát.
- Párizsban kéne lenned – mondta hüppögve.
- Nem. Nekem itt kell lennem. Ott ahol te vagy. Meg tudsz nekem bocsátani? Eszeveszett nagy marha voltam, hogy itt hagytalak.
- Csss – Kate az ujját a szájához emelte csendre intve ezzel az írót.
- Már régen megbocsátottam. Szeretlek Rick Castle.
- Szeretlek Kate Beckett – suttogta és egy újabb szenvedélyes csókot követően a karjaiba vette és az ágyra fektette. Óvatosan, mintha valami porcelán lenne. Csókjuk egy percre sem szakadt meg és Kate már tudta, nincs is szüksége az alig ruhadarabra, amit a délután folyamán vett. Tudta, hogy még ha utólag is, de ez élete legjobb Valentin napja. Azzal van, akit a szívéből szeretett. És tudta, elkövetkezendő életében ennél csak romantikusabb Valentin napok várnak rá. Mindig.