Kate iszonyú fejfájással kezdett
ébredezni, de ekkor még nem sejtette, hogy az élete fenekestül felfordult.
Még ki sem nyitotta a szemét, de
eszméletlen szagok csapták egy az orrát. A tömény alkohol és a kellemes parfüm
iszonyú keveréke.
Kate lassan kezdte kinyitni a szemét,
és döbbenten vette észre, hogy egy rózsaszín takaróval van betakarózva. Majd
lassan kezdett körbenézni a szobába, de nem volt számára ismerős a hely ezért
felült az ágyban hogy jobban szemügyre vehesse a terepet. Ijedten vette észre a
földön heverő hófehér ruhát és a nem sokkal mellette heverő szmokingot.
Elkeseredettségében bal kezével az arcához nyúlt, de nem várt dologba ütközött,
valami igazán megsértette az arcát. Ezért félve, de maga elé helyezte kezét, és
megdöbbenve vette észre az ujján lévő hatalmas gyűrűt.
-
Hogy
az a…
Kate hirtelen hátravágta magát,
de nem kellett neki sok ahhoz, hogy rádöbbenjen, nem valószínű, hogy egyedül
van a lakásban. Gyorsan ki akart szállni az ágyból, de ekkor észrevette, hogy
egyetlen ruhadarab sincsen rajta, ezért a takarót maga köré csavarta és
elindult felfedezni a szoba másik lakóját.
Már szinte minden helyiséget
áttekintett kivéve a fürdőszobát. Lassan megközelítette majd mielőtt benyitott
volna halk szuszogásra lett figyelmes. Becsukta szemeit egy pillanatra majd
benyitott a fürdőbe és ekkor hatalmas meglepetésére Castle a fürdőkádban aludt
egy szál törölközőben, ami épp, hogy csak a lényeget takarta el.
Kate-nek első dolga az volt, hogy
megtekintse Rick gyűrűs ujját és hát az ö kezén is felfedezte a gyűrűt.
-
A fenébe!!
Mondta kicsit hangosan Kate, de
rögtön is a szájához kapott, mert nem akart felkelteni Rick-et. Gyorsan kiosont
a konyhába és kávét akart főzni, de nem tudott mivel minden üres volt.
-
Milyen konyha az, ahol nincsen semmi.
-
Várjunk csak Castle-el vagyok, de nem a lakásán, akkor egy hotelben lehetünk,
de mégis hol a fenébe.
Becket szép lassan az ablak felé
sétált és elhúzta a függönyt.
Az első felirat amit látott az az
volt hogy „Las Vegas”.
-
Hogy a fenébe kerültem ide?
Kate-nek nem volt más választása
felvette a telefont és kért magának és Castlenak két jó nagy adag kávét
és egy doboz aszpirint. A kávéjára várt addig keresett magának valami göncöt,
ami nem volt más mint Castle kék ingje, az alsóneműjét azt nem találta
meg.
Amíg a kávéra várt a körmeit
rágta idegességében, de semmi nem jutott az eszébe, még az sem hogy hogy a
fenébe keveredhetett össze Castle-el.
Kate nagy gondolatfolyamát
csörömpölés szakította félbe.
A fejéhez kapott és tudta hogy
ez bizony Castle lesz.
-
Vajon ő emlékszik rá hogy mi történt az éjjel vagy ő is annyit tud mint én?
Beckett türelmetlenül ám de félve
várta hogy Castle kibújjon a fürdőből.
A várakozását kopogás szakította
félbe.
Odalépett az ajtóhoz és
kinyitotta. Megérkezett a várva várt kávé és aszpirin.
Kate épp hogy becsukta az ajtót
meg sem tudott fordulni ott állt előtte Castle.
Tekintetük lassan összeért. Majd
egyszerre szólaltak meg.
-
Te emlékszel?
-
Te emlékszel?
Mind a ketten elmosolyodtak.
Mind a kettejükben tudatosult
hogy az éjjel történtek homályosak, de nyomuk az megmaradt egyenlőre gyűrűk
formájában.
-
Tegnapra sem emlékszel? Tette fel a kérdést Kate.
-
Azt hiszem anya elment pasizni, Alexis meg a barátnőjénél aludt, de ahogy anya
elhagyta a lakást onnantól semmi.
-
Ezek szerint mi izé összeházasodtunk?
-
Hát a gyűrű igen csak azt mondja.
-
Most mi lesz?
-
Először is én bekapom az aszpirinemet majd megiszom kávét.
-
És utána?
-
Azt nem mondtam, hogy lesz valami utána.
-
Marha vicces mondhatom.
-
Nézzük a jó oldalát, te vagy a harmadik feleségem.
-
Hurrá. Nem tudom te hogy tudsz ilyen nyugodt lenni ebben a kényes helyzetben.
-
Ne aggódj, hazaérünk és érvénytelenítjük.
-
De akkor is tudom, hogy hozzád mentem. A fenébe és lehet hogy mi…
-
Mi…
-
Tudod…
-
Mi?
-
Te nem emlékszel rá?
-
Hát szerintem azt nem felejteném el.
Kate lassan kezdett elvörösödni.
Majd rögtön terelni kezdte a témát.
-
Ne légy ilyen gyerekes inkább te is kezd el gondolkodni.
-
Másnaposan én nem tudok gondolkodni csak feküdni. Apropó feküdni, én elmentem
pihenni.
-
Castle! NE hogy lefeküdjél! Hallod.
-
Már késő.
-
O Castle te hogy a fenébe tudsz ilyen helyzetben aludni?
-
Jobban teszed, ha te is alszol egyet, mert nagyon ramatyul nézel ki.
Kate annyira felháborodott hogy
adott egy taslit az ágyon fekvő Castle-nak.
-
ÁU ezt most mért kaptam?
-
Mert mert ilyeneket mondasz.
-
Én csak azt akartam mondani, hogy pihend ki magad, és utána elrendezek mindent.
Kate nagy durcázással, de feladta
és lefeküdt Castle-től a legtávolabbi részre.
Rick-nek nem kellett sok és márt
szuszogott is, de valahogy Kate-nek nagyon nehezen ragadtak le a szeme.
Néhány óra alvás után Kate ébredt
fel arra, hogy korog a gyomra. Nagy meglepetésére valahogyan Castle mellé
keveredett és a bal karján aludt. Gyorsan felkapta a fejét és arrébb mászott
mielőtt Castle felkelne.
Castle Beckett hirtelen
mozdulatára felijedt.
-
Castle kérsz reggelit, vagyis ebédet?
-
Hát jó lenne valami.
-
És mit kérsz?
-
Válasz valamit, nekem mindegy.
-
Oké, nem tudod hol lehetnek a ruháim a fegyverem és a jelvényem.
-
Az meg minek neked?
-
Hogy biztonságban érezzem magam.
-
Mert én nem nyújtok elég biztonságot?
-
Hát így egy szál boxerban és fúl másnaposan nem igazán.
-
Köszi, ezeket a csodás szavakat.
-
Mindig
-
Na akkor nem tudod?
-
Nem nem igazán. Várjunk csak és te nem láttad a kék ingemet? Nagyon nagy
szükségem lenne most rá.
Kate magára nézett.
-
Nagyon vicces mondhatom.
-
Mondjuk rajtad szexisebben áll, mint rajtam.
Kate arca kezdett elvörösödni
ezért gyorsan megfordult és elindult kaját rendelni.
Rick meg önelégülten mosolygott.
Miután Kate elhagyta a szobát Rick felkapta a földön heverő nadrágot és
felöltözött.
Kate gyorsan rendelt
mindkettőjüknek egy nagy adag rántottát és mellé narancslevet. Majd miután
leadta a rendelést leült a székre és ismét az ujján heverő gyűrűt kezdte el
nézegetni. Majd hirtelen felindulásból le akarta húzni ám azonban az nem akart
lejönni.
Rick pont akkor érkezett a
konyhába mikor Kate nagyon próbálkozott.
-
Segítsek?
-
Nem, nem kell megoldom.
Rick megragadott egy
mosogatószeres flakont és Kate elé lépett majdan ujjára nyomta a szert.
- Engedj oda!
- Mindjárt meglesz! Várj!
- Ez így nem fog működni.
- Dehogynem! Figyelj!
- Látod, mondtam!
-
Köszönöm. Mondta Kate.
-
Nincs mit.
Ebben a pillanatban tekintetük
összeforrt és csak nézték egymást, majd Kate a szokásos eltaszítom magamtól pislogást
csinálta, majd félrenézett. Castle-nek ez világos jel volt, hogy Kate ezt nem
akarja ezért hátrált egy kicsit és leült a székre.
-
Milyen kaját rendeltél?
-
Rántottát ás narancslevet.
-
U ez tökélete lesz.
-
Van egy ötletem.
-
Hallgatlak Castle.
-
Vedd le az ingemet.
-
T e meg vagy húzatva.
-
Ne magyarázz, nem azért csak vedd le az ingem.
-
Én ugyan nem veszem le.
-
Le akarok menni a portára, hogy infókat gyűjtsek az éjszakáról, de ahhoz nem
mehetek le egy szál nadrágban, te meg addig belecsavarod magad a törölközőbe.
Kate kissé ijed fejjel elindult a
szoba felé.
-
Ne hogy utánam gyere vagy leskelődj, mert akkor annak nem lesz jó vége.
-
Értettem, nem megyek sehova itt ülök és bámulok magam elé.
Kate gyorsan lekapta magáról az
inget és egy törölközőbe csavarta magát.
Rick meg szépen csendben várta,
hogy végre megkaphassa az ingét.
Kate kicsit vöröses arccal
kilépett a hálóból és átadta Castle-nek az ingét.
-
Ajánlom, hogy szerezz valami használható információt.
Rick gyorsan felkapta az
ingjét és kiviharzott a szobából.
Kate meg türelmetlenül várta,
hogy visszatérjen a férje.
-
Remek férjhez mentem és nem s emlékszem rá ráadásul el is fogok válni, ez az én
formám. Ügyes vagy Kate apa büszke lenne rád. Te jó ég apa, csak meg ne tudja.
Kate épp magában őrlődött mikor
Castle visszatért egy szatyornyi cuccal.
-
Na?
Rick elmosolyodott.
-
Megvannak a cuccaink, lent voltak a portán.
-
A fegyverem is megvan?
-
Igen és a jelvényed is.
Kate kicsit fellélegzett.
-
Megvannak a ruháink is, és beszéltem a portással azt mondta, hogy hajnali
kettőkor érkeztünk azzal, hogy össze akarunk házasodni ők meg adtak ruhát, csak
a mieinket ott hagytuk.
-
Meg azt is mondtál, hogy lent a kápolnában házasodtunk össze.
-
De ezt ugye lehet érvényteleníteni?
-
Azt hiszem igen, de meg kell találnunk a tanukat.
-
A tanukat?
-
Igen, a szállodában szálltak meg épp csak ők voltak a közelben.
-
Hányas szobában vannak?
-
Azt mondta a portás, hogy már kijelentkeztek, és azt hiszem még azt is mondta,
hogy San Franciscóban laknak.
-
Remek, akkor induljunk.
Kate elindult az ajtó felé.
-
KATE!
-
Mi van már megint?
-
Fel kéne öltöznöd.
Kate ismét magára tekintett majd
a háló felé ment és közben kissé buta fejet vágott.
Castle meg már Majdnem szakadt
nevetéstől.
Amíg Kate felöltözött addig
meghozták az ebédet. Rick neki is látott.
Kate az utolsó ruhadarabot
is magára vette és végigsimított a fegyverét és a jelvényét, majd becsukta a
szemét.
-
Végre.
Vett egy nagy levegőt majd kiment
Castle-hoz.
-
Újra a régi Beckett.
Kate elejtett egy apró mosolyt.
Ami megnyugvást jelentett mindkettejüknek,
Leült Castle mellé és
megreggelizett.
-
Na, akkor most már mehetünk is.
Leértek a portára és elkérték a
házassági anyakönyvi kivonatot, majd megérdeklődték, hogy otthon milyen procedúrával
tudnak elválni.
-
Mikor hallgatták a portás információit mindkettejükben egy apró kétely
keletkezett, de ezen felülkerekedett a valós érvek sorozata.
-
Azt meg tudná nekünk mondani, hogy hol lakik Mr. és Mrs…
-
Genova?
-
Igen.
-
Sajnálom, csak annyit mondhatok, hogy San Franciscóban.
Kate előkapta a jelvényét.
-
Akkor most már megmondhatja.
-
Igen Mrs. Castle.
-
Maradjunk a Beckett nyomozónál.
-
Értettem azonnal megmondom.
-
Capistrano Beach, Via Espinoza, 12/b lakás-
-
Köszönjük.
A portás csak bólintott.
Kicsit arrébb mentek.
-
Én addig szerzem szállást.
-
Oké.
Castle kicsit arrébb vonult majd
nagy szócsatába kezdtet a telefonnal. Pár perccel később visszaért.
Hatalmas mosollyal az arcán.
-
NA, mi az?
-
A Beach Road-on kaptunk egy apartmant.
-
Az miért is jó?
-
A tenger ott lesz tőlünk úgy 5 méterre.
-
Hurrá, de valahogy engem jobban érdekel a válásunk.
Rick arcáról eltűnt a mosoly.
-
De azért még tuti a hely.
Kate megforgatta a szemeit majd
elindult a kijárat felé.
Castle néhány másodperc késéssel
követte. Elmentek autót bérelni és elindultak San Franciscóba.
Néhány órás autóút után
megérkeztek.
Elfoglalták a szállásukat és
elindultak a boltba.
Ép egy kis trafikba mentek be.
Már épp a sorban álltak, előttük csak egy idős néni volt.
Castle és Kate épp nagy
szóváltásba keveredtek.
-
Castle hányszor mondjam még el neked, hogy Genova-ék aláírják a papírokat majd
aztán mi is és elküldjük a közjegyzőhöz, aki aztán érvényesíti.
-
Nem, amikor én váltam el akkor nekünk személyesen kellett elmennünk a közjegyzőhöz.
-
Az már régen volt és a portás is megmondta.
Ekkor az üzletbe egy maszkos
férfi jött be és Castle-ék mögé állt és előkapott egy fegyvert.
Kate annyira felhúzta magár a
vitán, hogy majdhogynem senkinek nézte a fegyverest
-
Kezeket fel!
-
Maga kicsoda?
-
Jone Doe.
-
Hát persze, Jone Doe. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!
Kate megvillantotta a jelvényét
és a fegyverét.
-NA?
A férfi reszketni kezdett majd
eliszkolt.
A boltban mindenki tapsolni
kezdett majd a fiatal eladó háláját kimutatva nem kellett kifizetnie a vásárolt
termékeket.
Kiléptek az üzletből.
-
Ez nagyon, de nagyon tuti volt Beckett.
-
Tetszett mi?
-
Aha.
-
NA, akkor kinek van igaza?
-
Neked.
-
Köszönöm.
-
Akkor menjünk Genova-ékhoz.
-
Oké.
Alig tíz perc kocsiút után
megérkeztek a ház elé.
Mind a ketten a másikra néztek
majd vettek egy nagy levegőt és kuszáltak a kocsiból.
Az udvaron 1-2 elszórt kis játék
hevert és egy hatalmas kert volt látható a ház mögött. Az ajtóhoz érve Kate
bekopogott.
-
Azonnal jövök.
Majd a hang után az ajtó kinyílt.
-
Á maguk azok.
-
Jó napot asszonyom.
-
Mi csak azért jöttünk, mert alá kellene írniuk egy papírt.
-
Tegnap, vagyis ma aláírtuk.
-
Ez nem az a papír lenne, a válási papírok.
-
Válási???
-
Igen.
-
De maguk annyira szép párt alkotnak és a tegnapi viselkedésük is.
-
Az alkohol volt.
-
Azt nem hiszem, az alkohol nem okoz ilyen fajta érzelem hullámot, amit maguk
műveltek ketten. Például maga Mr. Castle ott térdepelt előttünk, hogy legyünk
tanújuk.
-
De jöjjenek be és elmesélek mindent, ha akarják.
-
Igen.
-
Nem.
Épp hogy beléptek a lakásba máris
egy kisfiú rohant el mellettük azt kiabálva.
-
Vigyázat superman itt repül!
Majd megállt Castle előtt.
-
Jössz játszani?
Castle a hölgyre nézett, aki bólintásával
nyugtázta.
-
Persze,
Kate kikerekedett szemekkel
nézett a távolodó férfi után.
-
Jöjjön velem Kate, igyunk egy kávét.
Kate-nek nem volt más választása
a hölgy után ment.
Miközben törte a kávét a hölgy
néha, néha Beckett-re nézett.
-
Szereti magát.
-
Mi?
-
Mr. Castle szereti magát.
-
Ezt meg miből gondolja?
-
Ahogy tegnap magát nézte szó szerint ragyogott. És ne adja nekem az ártatlant,
hogy magát nem érdekli szinte maga is úgy nézett rá. Az a szenvedély, ami maguk
között volt akkor abban a pillanatban leírhatatlan.
Kate először csillogó szemekkel
hallgatta a hölgyet majd visszatért a valóságba.
-
Badarság.
-
Ha maga mondja, én csak azt mondott el, amit tegnap látni véltem.
Közben Kate is megitta a kávéját
és Castle után szólt, hogy ideje menni.
-
Jaja az aláírást ne feledjék.
A nő gyorsan aláírta.
-
A férje aláírása is kell.
-
Ne aggódj mindenét én írom alá, ez is menni fog.
Lassan Castle is visszaszáguldott
Kate-hez. Arca piros pozsgás volt a sok rohangálástól.
-
Jót játszottál?
-
Ami azt illeti igen.
-
Örülök
Kate előre ment a kocsihoz,
Castle meg egy kicsit lemaradt. A hölgy ezt kihasználva odasúgta neki.
-
Szereti magát!
Castle visszanézett.
-
Gondolja?
-
Nem, látom
Rick elmosolyodott majd Kate után
sietett.
Az út a házig némán telt
mindkettejük a másikra gondolt és arra az éjszakára, amit mind a ketten
elfelejtettek.
Nem kellett sok és már meg is
érkeztek.
Castle ivott egy kis vizet majd a
part felé nézett és odaszólt Kate-nek.
-
Nem akarsz sétálni egyet?
-
Nem köszi, ezt most kihagyom.
Rick szomorúan és egyedül
elindult a part mentén sétálni.
Kate meg kiállt a teraszra.
Csak némán nézett a
távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani,
pedig akart, nagyon is akart.
Egy órával később visszatért
Castle.
-
Alá kéne írnod a papírokat.
Castle némán odalépett és
gondolkodás nélkül aláírta azt.
Kate számára ezzel világossá vált,
hogy Castle minél előbb túl akar lenni ezen, ezért ő sem tétovázott és aláírta
a papírt. Odalépett a faxhoz és elküldte Lanie-nek.
Megragadta a telefont és Lanie-t
hívta.
-
Szia kislány.
-
Szia Lanie. Átküldtem egy faxot, el tudnád juttatni a közjegyzőhöz
-
Persze máris. Am, mi az hogy házassági anyakönyvi kivonat, várjunk inkább nem
akarom tudni.
-
Túl jó vagy hozzánk!
-
Mi lenne veletek nélkülem?
-
Köszönjük.
-
Nincs mit.
-
Kate
letette a telefont.
-
Lanie
elintézi.
-
Ez
remek. Elmegyek zuhanyozni.
-
Rendben.
Rick a zuhanyzás közben folyton
Kate-en rágódott.
Az nem lehet, hogy mindig eltol
magától, a hölgy is megmondta. Cselekednem kell. Igen cselekedni fogok.
Határozta el magár Rick.
A nő a partra néző
ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj,
mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét.
Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki
hirtelen a háta mögé lép és ….megragadta hátulról majd egy laza
mozdulattal hanyatt döntötte és megcsókolta.
Kate a mennyországban érezte
magát ettől a csóktól, nem volt biztos magában, de ez a csók mindennél többet
jelentett számára.
A csók után ajkaik lassan váltak
el egymástól majd közben Rick szép lassan emelte vissza Kate-et a saját lábára.
Kate kérdően tekintett Castle-re.
Rick szemeit lesütve szólalt meg.
-
Sajnálom.
-
Ne, ne
sajnáld.
Rick Kate szemeit kezdte el
fürkészni
Majd a pillanat hevében egymásnak
estek és hosszú csókcsata vette kezdetét.
Castle annyira heves volt, hogy
Katet a falhoz szorította.
Kate egy pillanatra megállt, majd
halkan azt súgta Rick-nek.
-
Félek.
-
Tőlem?
-
Nem, csak az érzéseimtől.
-
Én is félek, de
próbáljuk meg és majd, majd az idő eldönti.
Kate-et ez nagyon megnyugtatta.
Castle ismét megragadta, majd az ágyra döntötte és hosszú órákon át élvezték
egymás társaságát.
Másnap reggel Kate a konyha
közepén állt és reszketett.
Mikor Rick felébredt ezt rögtön
észrevette és gyorsan mögé lépett, majd maga elé fordította. Magához
ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak.
-
Semmi baj.
-
Akkor most mi, de nem vagyok biztos a dolgunkban…
-
Megpróbáljuk és lesz, ami lesz.
-
A többieknek hogy mondjuk el.
-
Ez még ráér, most csak ketten vagyunk. Te és én meg a tengerpart.
Kate odabújt Castle-hez, aki erős
karjával átölelte őt, álltak a konyha közepén és csak a mának éltek, nem
számított nekik mi lesz holnap vagy egy hét múlva, a most számított nekik, s
ennek minden pillanatát kiélvezték.
Egyetlen egy éjszaka Castle és
Kate számára mindent megváltoztatott, az már a múlt rejtélye hogy vajon hogyan
is keveredhettek ők Vegasba, és mi vette rá őket, hogy összeházasodjanak, azt
már soha nem tudjuk meg.
---Vége---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése