Egy jobb élet küszöbén - Krisz&Raina

A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és átkarolja. Belecsókol a nyakába és ő szemét behunyva élvezi a pillanatot.
- Élveztem a hétnek minden egyes pillanatát – mondta a férfi és a nő elmosolyodott. Szerette volna kimondani az sz betűs szót, de még nem volt képes rá. Kapcsolatuk még nagyon friss, de abban teljesen biztos volt, hogy nem dönthetett volna jobban azon az éjszakán mikor teljesen vizesen megjelent a férfinál.
- Nem bántam meg, hogy eljöttem – fordult meg a karjaiban és elmosolyodott. Rick szíve ilyenkor mindig kihagyott néhány dobbantást. Imádta a nő minden egyes mosolyát és mozdulatát.
- Ennek nagyon örülök Kate. Van még egy kis időnk, mit szólnál, ha elütnénk – hajolt rá a nő szájára és szenvedélyesen csókolni kezdte. Katenek nem volt ellenére, de tudta, ha most enged Rick-nek, akkor biztosan lekésik a repülőt. Egy kicsit még csókolta, de mikor érezte a férfi meleg tenyerét felfelé csúszni a hátán, megállította.
- Mi a baj? – lepődött meg Rick.
- Ha ezt most folytatjuk, lekéssük a gépet – nézett komolyan.
- Rendben. Fejezzük be a pakolást – sóhajtott egyet az író és Kate egy szemforgatás kíséretében visszasétált a szobába. Alaposan átnézett mindent, nehogy valamit ott hagyjanak, közben pedig ez elmúlt hét pillanati jutottak eszébe. Szívesen maradt volna még, de nem akarta, hogy munkatársai gyanút fogjanak. Egyelőre úgy egyeztek meg, amíg nem állnak szilárd talajon, titokban tartják azt, ami kettejük közt kialakult.
- Itt a taxi, készen vagy? – térítette magához Katet a férfi hangja.
- Persze, mehetünk – még felkapta a táskáját és a kabátját és a bőröndöket cipelő férfi után indult. Beültek a taxiba és máris a repülőtér irányába tartottak. És nem kellett sok idő az első osztály nyugalmát élvezhették. Kate fáradtan Rick vállára hajtotta a fejét és lassan álomba merült. Rick finoman átkarolta és egy gyengéd csókot lehelt a nő feje búbjára. Pár óra múlva Rick óvatosan ébresztgetni kezdete szerelmét.
- Kate. Édesem. Megérkezünk. – Kate álmosan pislogott Rick-re. A nő felemeli a fejét és rámosolyog szerelmére. A repülő landol. Kate és Rick örömmel térnek vissza a hőn szeretett New Yorkba. Fogtak egy taxit és rögtön Rick lakására mentek. Útközben Kate észrevette, hogy nem arra mennek, amerre ő lakik, de nem szólt semmit, hiszen nem volt ellenére, hogy a férfihoz menjen. A taxi megérkezik Rick lakásához. Rick kipattant és lovagiasan kinyitotta Kate-nek az ajtót. Kate kiszáll, majd a csomagokat is kiveszik a kocsi hátuljából. Bemennek és beszállnak a liftbe. Felmennek Rick lakásához és a férfi előkotorja a kulcsait. Mikor megtalálja megpróbálkozik az ajtó kinyitásával.
- Nem megy. – szólal meg öt perc sikertelenség után Castle.
- Engedj oda! – szólal meg Kate, mikor megunja Rick bénázását.
- Mindjárt meglesz! Várj!
- Ez így nem fog működni. – szólal meg ismét a nyomozó. Kezd kicsit ideges lenni.
- Dehogynem! Figyelj! – csitítja tovább Rick kedvesét.
- Látod, mondtam! – Kate kikapja Rick kezéből a kulcsot, és félre állítja szerelmét.  Kate egy szempillantás alatt kinyitja az ajtót, és diadalittasan néz Castle-re. Bemennek a lakásba, majd lepakolják a cuccaikat. Kate egyből a hűtőhöz megy, és valami ehetőt keres. Egyszer egy kéz csúszik a pólója alá. Most nem állítja meg a férfit. Rick Kate nyakát kezdi csókolni és Kate megfordul a férfi ölelésébe. Castle a hálószoba felé húzza kedvesét. Kate csendben engedelmeskedik és követi szerelmét. Rick felkapja a nőt és óvatosan teszi le az ágyra. Kate megállítja Rick kezét, mikor az felfelé csúszik a blúza alatt.
-  Félek. – suttogja Kate.Rick megáll, és nem szólal meg egy ideig. Majd mikor megtalálja a hangját, csak egyetlen kérdés jön ki a száján.
-  Tőlem?kérdezi Rick.
- Nem, csak az érzéseimtől. – mondja halkan Kate és közben lehajtja a fejét. Fél kedvese szemébe nézni. Rick óvatosan Kate álla alá nyúl, és megemeli a fejét. Tekintetük mélyen egymáséba fúródik. Egyikük sem képes levenni a szemét a másikról. Rick lassan, nyugodtan lélegzik, míg Kate gyorsan, és zihálva.
- Ne félj. Én szeretlek. Tudok várni, ha ezt szeretnéd. Örökké várok rád Kate Beckett. – jelenti ki Rick és gyöngéden megközelíti Kate ajkait. Szó nélkül kér engedélyt a csókra. Vár, majd végül megteszi. Kate nem ellenkezik. Hevesen csókol vissza. Már egyikük sem gondolkodik. A nő nem ellenkezik. Nem tétovázik. Nem habozik. Vakon követi a férfit. Az ajtó becsukódik, és átadják magukat a másiknak. 
- Megjöttem. – kiált Alexis, mikor belép az ajtón. A lány körülnéz, de senkit sem lát. Apja hálószobája felé megy.
- Apa… Apa itt vagy? – kezdi el szólongatni Lexi az apját. Benyit a szobába és látja, hogy apja éppen az üres szekrényhez beszél.
- Apa, mit csinálsz? – kérdezi Lex és Rick hirtelen megfordul.
- Mi? Hogy én? Semmit. Én csak éppen… izé… én csak… Hogy, hogy haza jöttél ilyen hamar? – próbál terelni Rick. Kate a szekrényből figyeli az eseményeket. A nő kezd dühös lenni. „Vajon miért rejteget? Miért nem akar felvállalni?” ezek a gondolatok bombázták Kate fejét.
- Hamarabb haza jöttem, mivel az egyetemen valami nyílt napot tartanak. Az első éveseket haza engedték előbb. Baj? – néz  Alexis az apjára.
- Dehogy. Örülök, hogy itthon vagy. Beszélgethetnénk miután felöltöztem? – kérdezi Rick és közben az ajtó felé int a kezével.
- Rendben. Csinálok valami ennivalót. – mondja Alexis és a konyhába indul. Rick nagy levegőt vesz, majd nagyobbra nyitja a szekrény ajtaját. Kate mérgesen lép ki.
- Ezt már egyszer eljátszottuk Rick. Emlékszel? Nem akarok többé titkolózni és a szekrényedben bujkálni. Elegem van érted? – Rick nem tudott megszólalni. Kate felvette a ruháit és felkapta a holmiját. Rick Csak némán nézett a távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani, pedig akart, nagyon is akart. Kate-et már nem érdekelte, hogy a konyhában Alexis megláthatja. A nő kirohant a szobából.
- Kate? Te mit…? – a lány már nem bírta befejezni a kérdést, mert Kate bevágta az ajtót. Alexis értetlenül állt az előbb történtek előtt. Rick lehajtott fejjel jött ki a szobából.
- Apa mi történt? – kérdezi meglepetten Alexis.
- Kate elment. – emeli meg a fejét Rick.
- Mi a fene folyik itt? Együtt vagytok? Apa válaszolj kérlek. Segíteni szeretnék. – Rick közelebb sétál lányához és nem szól semmit, csak megöleli a lányt.
- Szeretem Kate-et .  Most megbántottam és elment. Mi…Mi együtt vagyunk Alexis. – mondja a férfi és kibontakozik lánya öleléséből. Alexis nem igazán érti a dolgot.
- Mit jelent az, hogy együtt? – értetlenkedik a lány. – Mióta?
- Már egy hónapja. – mondja Rick és közben figyeli lánya reakcióját.  Alexis nagyon meglepődik. Az apja együtt van valakivel és neki nem szólt? Alexis a döbbenetből feleszmélve tekintetét apjára emelte.
- Mit ácsorogsz még itthon? – Rick értetlenül néz lányára. – Azt mondtad, hogy szereted. Menj utána. Annyi ideig vártál és vágytál rá, hogy mikor a kezedben van a lehetőség, hagynád kicsúszni? Na indulj. Kérj bocsánatot. Tudom, hogy ő is szeret téged. Nagyon. – Rick lányára mosolyog és már fogja is a kocsi kulcsokat. Kifordul az ajtón, de előtte még visszaszól.
- Köszönöm kicsim. – Alexis bólint és Rick már úton is van. A kocsiban ülve azon gondolkodik, hogy mit mondjon szerelmének. Sok minden jut eszébe, de egyiket sem találja megfelelőnek. Mindegyik olyan sablonos. Ezeket csak az ex-nejeinek mondaná.  Kate ennél sokkal többet jelent a számára. Rick elhajt egy virágárus mellett. Hirtelen satuféket nyom, és még jó, hogy senki sem jön a háta mögött, mert akkor Kate jöhetne hozzá helyszínelni. Visszatolat és leparkol a virágárusnál. Kiszáll az autóból és közelebb megy.
- Jó napot. – köszön a virágárus hölgy.
- Jó napot. – köszön Rick is. – Van egy kis problémám. Megbántottam életem szerelmét, és nagyon szeretném ha megbocsátana nekem. – a virágárus elmosolyodik.
- Sok ilyet láttam már. Ha nem lennék virágárus, ennyi tapasztalat után, elmehetnék szerelmi tanácsadónak. – a hangja kicsit gúnyos. Nem hiszi, hogy Rick komolyan gondolja a bocsánatkérést.
- Nézze asszonyom. Kate nekem a világ közepét jelenti. 4 éven át harcoltam érte és most végre az enyém. Ha elveszteném, nem tudom, hogy mi lenne. Nem mondom, hogy belehalnék, mert a halál semmi ahhoz a szenvedéshez képest, amit a hiánya okozna. – a nő szája tátva maradt. Sok szerelmes férfival találkozott már, de még egyiken sem látta azt, amit most Rick arcán vélt felfedezni. A nő rájött, hogy Rick tényleg él-hal a nőért, akit szeret.
- A vörös rózsát ajánlom. – mosolyodik el az eladó. – Az mindig beválik.
- Rendben akkor azt kérek.  50 szálat. – a virágárus szeme nagyra nyílik.
- De az nem lesz olcsó.
- Engem a pénz nem érdekel, csak Kate. – pár perc múlva Rick meg is kapta a virágot és visszaült az autójába és Kate lakására ment. Viszonylag gyorsan odaért, de mielőtt bekopogott volna kihúzott egy szál rózsát a csokorból és letette az ajtó elé. Bekopogott. Gyorsan az ajtó mellé ált, pont úgy, hogy ha Kate kinyitja az ajtót, akkor nem fogja őt látni. Kate ajtót nyit és azonnal a földön heverő vörös rózsaszálra esik a tekintete. Lehajol és felveszi. Az orrához emeli és mélyen beleszippant. Rögtön Rick jut eszébe és a dühe már el is szállt. Rick előbújik rejtekhelyéről és maga elé veszi a nála lévő 49 szál vörös rózsát. Kate nem hisz a szemének. Rick átnyújtja a virágcsokrot.
- Annyira sajnálom Kate. Szeretlek. – suttogja Rick és Kate átveszi a virágokat, majd beljebb hívja szerelmét. Becsukja az ajtót.
- Ezek gyönyörűek Rick. – néz a csokorra Kate.
- Neked mindent. Bármit megtennék azért, hogy megbocsáss. – mondja Rick és közelebb lép a nőhöz, majd megcsókolja.
- Szégyellsz engem Rick? – kérdezi Kate és a férfi nagyon meglepődik.
- Nem. Dehogy is. A legjobb dolog vagy az életemben. Sosem rejtegetnélek, csak a te érzéseidet védem. Azért tettem, mert nem tudtam, hogy készen állsz-e felvállalni azt, ami köztünk van.
- Hogy érted ezt? Ha nem akarnám felvállalni, akkor nem tenném azt, amit teszek. Szeretlek Rick. Nem akarlak elveszíteni. Fontos vagy nekem. Azt hittem, hogy látod rajtam, hogy fel vagyok készülve. Én már nem félek. Tudom, hogy mit érzek és tudom, hogy ezen nem változtathat semmi. Azt akarom, hogy mindenki tudja meg, hogy szeretem Rihard Castle-t. – Rick nem hisz a fülének. Kate kétszer is kimondta az SZ betűs szót. Készen áll. Tényleg készen van arra, hogy felvállalják ezt az egészet. Rick felkapja Kate-et és forogni kezd vele.
- Nagyon boldog vagyok. – jelentette ki Rick és Kate hirtelen megcsókolta. Rick szenvedéllyel fűtve csókolt vissza.
- Én is boldog vagyok Rick. Veled. Mindig. – újra forró csókban forrtak össze ajkaik.

 Pihegve feküdtek egymás mellett. Kate fejét szerelme csupasz mellkasán nyugtatta és hallgatta párja csillapodó szívverését. Négy év kellett, hogy közel engedje magához a férfit és több legyen közöttük munkakapcsolatnál és most már egyáltalán nem értette, miért nem lépett előbb. Mondjuk akkor, mikor azon a napon felébredt a korházban. Hazugság helyett az igazat kellett volna mondania és azt, hogy ő is szereti.
- Kate – simít végig Rick a nő vállán. Már vagy harmadszorra szólítja meg, de mint aki nem is hallja, hogy szólnak neki.
- Hm – néz a férfi arcára és már el is szállnak a gondolatai. Mosolyogva feljebb tornázza magát és megcsókolja Castle-t.
- Mondtam már, hogy szeretlek? – nézett Kate szemébe szerelmesen és mind a ketten elmosolyodtak.
- Nem is tudom Rick Castle. szeretném még sokáig hallani.
A következő órákban csak is egymással foglalkoztak. Egyikkőjüket sem érdekelte, a munka vagy éppen az, hogy mit is kéne csinálniuk. Próbálták bepótolni az elvesztegetett időt, bár mind a ketten érezték, egy egész életük van rá. Órákkal később a romantikázást egy telefon csörgése zavarta meg.
- Muszáj felvenned? – nyögte a férfi szájába a nyomozó miközben Rick óvatosan legördült a nőről és sóhajtva felvette a csörömpölő készüléket.
- Richard Castle – szólt bele, hisz a hívó ismeretlen volt. Az arca pillanatok alatt lett a vidámból borús és aggódó. Katenek azonnal leesett, hogy valami baj lehet. A férfi mellé ült és átölelte, ahogy tudta.
- Dr. Morgan vagyok és értesíteném, hogy a lányát, most hozták be a sürgősségire.
- Mi történt?
- Autóbaleset.
- Azonnal indulok – Rick már le is csapta a telefont és öltözni kezdett. Kate nem kérdezett semmit, ő is öltözni kezdett és mielőtt kiléptek volna az ajtón egy apró csókot adott a férfinak, amely annyit ígért, veled vagyok, bármi is történt.
- Csak egy kicsit lassíts – szólalt meg Kate a kocsiban. Castle gyorsan vezetett, de még mindig nem mondta el mi is történt.
- Alexisnek autóbalesete volt – szólalt meg, de még mindig nem lassított. Kate a kezét a férfi kezére tette, ami a sebváltón pihent. Szinte őrült tempóban parkoltak le a kórház előtt és máris befelé szaladtak mind a ketten. A nővérpultnál kezdtek el érdeklődni, de egy orvos meghallotta és már oda is ment hozzájuk.
- DR. Morgan vagyok én kerestem magát – nyújtott kezet az orvos – a lány szülei?
- Igen – Rick gondolkodás nélkül vágta rá és Kate meglepődött rajta. – Hogy van a lányom?
- Egy részeg autós beléhajtott. Kimozdult a csípője, amit éppen most, altatásban raknak vissza.
- Lesz valami maradandó sérülése? – kérdezte Kate és közben érezte, hogy Rick erősebben szorítja a kezét.
- Nem valószínű. Lehet majd néha fájni fog neki, de teljes életet élhet. Egyelőre tolókocsit fog kapni, és ha a rehabilitációs orvosa úgy érzi, akkor kaphat majd mankót és egy idő után azt is elhagyhatja majd. Keressenek fel, ha kérdésük van. Az irodám a folyosó végén van, és nemsokára végeznek a műtőben.
Hadarta az orvos és már el is ment a folyosó vége felé.
- Minden rendben lesz. Alexis erős lány – fordult Rickkel szembe Kate.
Magához ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak. Leültek az ott lévő műanyag székre és csak vártak. Úgy szorították egymás kezét, mintha az életük függene rajta. Kate legalább annyira ideges volt, mint Rick.
- Alexis Castle hozzátartozói? – lépett egy orvos ki a műtőből.
- Igen – pattantak fel.
- Alexis erős lány. Még alszik ugyan, de bemehetnek. Minden rendben lesz vele. 423-as szoba.
Ahogy az orvos elment máris a megadott szoba felé indultak. Most már mind a ketten megnyugodtak. És tudták, együtt fognak megbirkózni ezzel a helyzettel is. Alexis békésen aludt a kórházi ágyon. Csendesen leültek mellé. Nem akarták idő előtt felébreszteni. Valószínűleg úgyis fájdalomcsillapítóra lesz szüksége. Kate némán a férfi vállára döntötte fejét. Rick átölelte és úgy suttogta fülébe.
- Nem is tudom, hogyan érdemeltelek ki. Túl jó vagy hozzánk!
- Mi lenne veletek nélkülem?
- Azt hiszem, hiányoznál – jött egy gyenge hang az ágy felől és mind a ketten odafordultak.
- Alexis kicsim, hogy érzed magad? – kérdezte Rick aggódva és egy puszit adott lánya homlokára.
- Mint akin átment egy úthenger. Egy kicsit fáj. Megleszek. Menjetek haza és pihenjetek. Én is fáradt vagyok.
A két felnőtt nagy nehezen bele egyezett és magára hagyták a lányt. A napok nehezen teltek. A fájdalmak nem is voltak olyan gyengék, mint azt Alexis gondolta, de nem panaszkodott. Mire hazamehetett meg tanult a tolókocsival közlekedni és hősiesen tűrte a rehabilitációs tornákat.
- Egyedül is ki tudok gurulni a liftből – makacskodott Alexis és már be is bizonyította. Erősen megnyomta a kereket és már ki is gurult. Kate és az apja túlságosan is féltették. Ahogy az ajtó felé haladtak, ijedten vették észre, hogy résnyire nyitva van. Kate előretolakodott és maga elé emelte a fegyverét. Csendre intette a többieket és kivágta az ajtót.
- Kezeket fel! – kiáltott nagyot, de meglepődött mikor a nappali közepén egy nem sokkal idősebb fiú állt, mint Alexis és kezében egy csokor vörös rózsa pihent.
- Maga kicsoda? – kérdezi ugyanolyan lepetten Rick – és hogy jutott be?
- Charlie. Pótkulcs a szomszédnál – szólalt meg ijedten a fiú.
- Hát persze, Charlie. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!
- Apa – szólalt meg Alexis – Charlie a barátom. Önkéntes a kórházban.
Castle nem kicsit lepődött meg. Nem tudta, hogy Alexisnek barátja van. Egy biztos, hogy a balesetekor nem volt még barátja. És ez csak azt jelentheti, hogy a két hónapos kórházi tartózkodás során ismerkedtek meg. És valóban, ha elképzelte a fiút zöld korházi ruhába, már eszébe is jutott, hogy szinte nap, mint nap futottak össze.
- Felmennénk a szobámba – törte meg a kínos csendet a lány.
- Felviszlek – lépett oda Rick.
- Ne! Majd én felviszem – vágott közbe Charlie. Rick meg akart szólalni, de egy gyengéd női kéz megállította. Csak némán bólintott és figyelte, ahogy a fiú felemeli egy szem lányát és felfelé indul vele. Látszott Charlien, hogy szereti Alexist, de azért aggódva nézett felfelé és még mindig csak nézte a lépcsőt, pedig a fiatalok már eltűntek a szobában. Kate karjai fonódtak köré és tenyerét a férfi mellkasának fektette.
- Hé! Alexis már nagylány. Nagyszerű lányt neveltél belőle és felelősség teljesen tud dönteni – simított végig a férfi arcán.
- Tudom, de… Nemrég még én voltam az egyetlen férfi az életében. Most meg már nem hozzám fog szaladni, ha valami nyomja a szívét.
- Az apja maradsz, és ez nem változik. Szeretlek Rick – lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfit. Szenvedélyesen csókolt vissza a nőnek és keze máris felfelé csúszott a blúza alatt.
- ÉN is szeretlek. MI lenne, ha dolgoznánk egy újabb Castle csemetén? – Kate meglepődve rántotta magasra a szemöldökét. Nem is olyan régóta vannak együtt. Biztos volt benne, hogy Rick-nek akar gyereket szülni, de talán még korán van. Vagy még sem? Valahogy érezte, hogy Rick sosem fogja elhagyni.
- Miért is ne – rántotta meg a vállát és a hálószoba felé indultak kéz a kézben.

Vége!