2012. április 22., vasárnap

Zavaró érzések - Bernáth Laura

Egy szombati nap Matthanben, 6:5-kor megcsörrent Castle mobilja. Vajon ki hivhatta?
- Castle, indulok. - fél perc alatt felöltözött és indult a tetthelyre. Beckett már előtte ott volt.
- Szia Castle, ilyen korán? - Beckettet zavarta egy kicsit, hogy itt van, még nem dolgozta fel az érzéseit, de tudta, hogy hamarosan eljön az idő.
- Esposito hívott. Mit keresünk egy múzeumnál? - A tetthely a Metropolitan Múzeumnál volt. Mindkét nyomozó belépett a múzeumba és ott volt.....
- Azta! - A holtest a mamut agyarán volt, a szájában egy almával. Beckettnek nem tetszett.
- Mit tudunk? - nézett Beckett Laine-re.
- A múzeum igazgatója. Egy lövés a fejbe, de már két napja itt lehet a hulla. - A látvány nem volt szép. Castle és Beckett elindult az őrsre, Esposito már várta őket.
- Hogy nézett ki? - fordult Castlehez a férfi, mivel Ryan beteg.
- Az illata olyan volt, mint a rohadt alma és az égett csirke keveréke, de azért látványnak sem volt utolsó dolog. - Espositot kirázta a hideg. Beckett leült, nem érdekelte most Castle humora, csupán a szeretetére vágyott. Pár perc elteltével egy nő jött be az őrsre, aki Castle-höz jött. Beckett nem hitt a szemének.
- Szia, Édes! - ment Castle a nőhöz. Beckett nem akarta nézni, de azt hallotta amint Castle mondja 'szeretlek'. Nem akart hinni a fülének. Ilyen hamar túllépett volna rajta? Amikor Castle megfordult, a nyomozó válaszul elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából. Castle nem értette Beckett nézését.
- Bocs, el kell valamit intéznem! - Beckett elrohant onnan, Castle leült.
- Nem tehette! - mondta Beckett a 'dokinak'.
- Ugyan miért ne tehette volna meg? - válaszolta neki.
- Mert......mert ő nem ilyen. - Beckett már könnyezett.
- Honnan tudod?
- Azt hittem ismerem. - szipogott.
- Talán tévedtél.
- Az nem lehet!
"Van amikor nem számítanak a szavak, csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember." - idézte fel magában Beckett Castle egykori mondatát. Beckett vissza ment az őrsre, Castle amint meglátta őt azonnal fel ugrott.
- Segítsek?! - nézett Beckettre.
- Nem!
- Akkor mit csináljak? - Castle nem értette a nő dühkitörését.
- Menj el!
- Azzal segítek?
- Nem. - Beckett nem bírta tovább.
- Akkor maradok. - Castle leült.
- Vissza megyünk a tetthelyre.
Nyomban el is indultak, amikor oda értek Esposito ott volt.
- Úgy festesz, mint egy kezdő múzeumőr. - mondta Beckett neki.
- Köszönöm, te is jól nézel ki!
- Mit műveltek? - Castle nem értette őket.
- A lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg! - válaszolta neki Beckett, bár tudta, hogy Castle jelenlegi pillanatban nem ért semmit!...

1 megjegyzés: