Túl a barátságon - Fekete Flóra

Mikor Kate reggel felébredt, nem nyitotta ki rögtön a szemét. Eszébe jutottak az előző éjszaka képei. Ahogyan Rick Castle és az ő teste egybe fonódott… az mennyei volt. Ezen elmélázott volna egy darabig, de hirtelen egy kar ölelte őt hátulról. A férfi álmában átölelte Kate-et. Kate ezen elmosolyodott és próbált úgy megfordulni, hogy lássa a férfi arcát, de ne ébressze fel. Egy ideig nézte, mikor a férfi megszólalt.

- Te most engem nézel?

- Ki mást néznék?

- És megtudhatom, miért?

- Mert nem hiszek a szememnek.

Ekkor a férfi kinyitotta a szemét. Kate belemerült a kék szempárba.

- Akkor ez nem egy álom volt? - kérdezte Rick.

- Szóval élvezted?

- Igen

- Én is…

Ekkor mindketten gondolkodni kezdtek. Végül Rick szólalt meg először:

- Akkor most mi lesz?

- Nem tudom. Még azt sem tudom, mi ez az egész. Annyit tudok, régóta várok erre és nem szeretném elrontani.

- Azt én sem szeretném. Kate, én szeretlek téged. Te vagy az egyik legjobb dolog az életemben. Nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténhet velem. Velünk.

- Félek.

- Tőlem?

- Nem, csak az érzéseimtől. Össze vagyok zavarodva. Szerintem ezt ne most döntsük el. Majd kialakul, jó?

- Rendben. Szerintem is hagyjuk egy kicsit a dolgot – mondta a férfi. Kate elmosolyodott. Ekkor Rick magához ölelte őt. Mintha csak ez kellett volna, hogy mindketten megnyugodjanak.

Egy ideig így maradtak. A romantikus pillanatnak egy gyomorkorgás vetett véget.

- Úgy hallom, valaki éhes. Mit szólnál a híres Castle-féle sonkás tojásrántottához?

- Biztos vagyok benne, hogy minden nőt ezzel etetsz, miután kiszállt az ágyadból.

- És visszatért a régi Kate Beckett…

- Csak vicceltem. És szívesen megkóstolnám azt a rántottát.

Miközben öltöztek, nem szóltak egy szót sem. A konyhában aztán Rick nekilátott elkészíteni a reggelit. Kate eközben folyamatosan figyelte. Sokszor találkozott a tekintetük. Ilyenkor egymásra mosolyogtak.

- Voilá, itt a tojásrántottád. Na, hogy ízlik?

- Castle, ez nagyon jó… Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz főzni.

- Mit gondolsz, ki főz itthon? Anyám nem egy konyhatündér. Amikor Alexis kicsi volt, mindig én főztem. Meredith szerintem azt se tudja, mire való a fakanál. Örülök, hogy ízlik.

Ekkor kulcszörgést hallottak. Valaki matatott a zárnál.

- Richard, drágám, megjöttem. Á, szervusz Kate.

- Szia Martha.

- Anya, hogy kerülsz ide? Azt hittem az új darabodat próbáljátok.

- Igen, úgy is volt. Csakhogy a főszereplő beteg lett és nélküle nem tudunk próbálni. Így inkább mindenkit hazaküldtek. Most próbálnak keresni valami megoldást. És Kate, te hogyhogy itt vagy? Azt hittem, már nem dolgoztok együtt.

- Ez most személyes ügy, Anya. Csak beszélgetünk.

- Na persze – mormogta az orra alatt Marta. – Jól van, fiatalok, én megyek, nem akarok zavarni. Beszélgessetek csak. – mondta Martha és felment az emeletre.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy hazajöhet. Remélem elhitte, amit mondtam.

- Nem hinném. Martha okos nő. Nem lehet egykönnyen átverni.

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne. De most mennem kell. Van egy kis dolgom.

- Rendben, majd hívlak – búcsúként megcsókolta a nőt. Ez eltartott egy ideig. Ekkor hallották meg, hogy valaki jön a lépcsőn. Eszükbe jutott, hogy nincsenek egyedül. Gyorsan szétrebbentek.

- Szia.

- Szia – köszönt el Rick.

- Kate, miattam ne menj el. – ért le a lépcsőn Martha. – Mindjárt elmegyek, nem fogok zavarni. Egy férfival van találkozóm.

- Szerencsétlen flótás – dörmögte Castle. Szerencsére Martha nem hallotta, csak Beckett. Ezen elmosolyodott.

- Kedves vagy Martha, de már megbeszéltünk mindent. És amúgy is dolgom van. Sziasztok.

Ryan Esposito lakása felé tartott. Eldöntötte, hogy megbeszéli a történteket a társával. A legjobb barátjával. Még mindig úgy gondolta, helyesen cselekedett. Hiszen ha nem ezt tette volna, akkor Beckett valószínűleg már nem élne. Mikor odaért a házhoz, felcsöngetett.

- Ki az? – szólt bele Esposito.

- Én vagyok az, Ryan.

- Mit akarsz? Már mindent megtettél. Többet is, mint kellett volna.

- Csak beszélni szeretnék. Tisztázni a dolgokat.

- Én már tisztáztam a dolgokat. Elárultál engem is és Beckett-et is. Ezen nincs mit tisztázni.

- Légy szíves. Beszéljük meg. Hiszen te vagy a legjobb barátom.

- Nem bánom, gyere fel. – adta be a derekát Esposito rövid gondolkodás után, és már nyitotta is az ajtót. Ryan felbaktatott a második emeletre. Esposito már az ajtóban várta.

- Szóval beszélgetni akarsz. Rendben, beszélgessünk. Miért mondtad el Gates-nek, hogy hova megyünk?

- Azért, mert tudtam, hogy bajba kerülhettek. Beckett kis híján meghalt.

- Ez a húzásod a jelvényünkbe került.

- Igen, tudom és sajnálom. Meg tudsz nekem bocsátani?

- Most még biztos nem. Talán egyszer. Majd hívlak.

- Rendben - válaszolta. Akkor még van remény. Lehet, hogy egyszer megbocsát. De mikor lesz az? – gondolta. - Akkor heló. - Azzal megfordult és fejét lógatva indult le a lépcsőn.

Esposito nem szólalt meg. Csak némán nézett a távolodó alak után. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudott semmit mondani, pedig akart, nagyon is akart. Magában már régen megbocsátott a barátjának, de a büszkesége nem engedte, hogy ezt el is árulja. Nem tudta, hogy meddig halaszhatja a dolgot. Érezte, hogy nem sokáig. Hirtelen gondolt egyet és Ryan után szólt.

- Megbocsátok – kiáltotta. Először azt hitte, Ryan már elment. Aztán a lépcsőfordulóban felbukkant.

- Komolyan?

- Persze. Hiszen a legjobb barátom vagy. Nem akarom, hogy a büszkeségem miatt megszakadjon a barátságunk.

- Kösz Tesó. Megyünk sörözni?

- Megyünk!

Nikki Heat éppen hazafelé tartott. És nem egyedül. Jameson Rook is vele volt. Nemrég elárulták a barátaiknak, hogy együtt vannak. Erre a lépésre egy hónapot kellett várni. Akkor érezték úgy, hogy ez a kapcsolat nem egy múló szeszély. Mindenki máshogy reagált. Ochoa és Raley őszintén meglepődtek, Lauren csak magabiztosan mosolygott és azt mondta, hogy ő már hamarabb tudta, hogy együtt lesznek, még mielőtt rájöhettek volna, hogy tetszenek egymásnak. Mindenki örült nekik, és Nikki meg ennek örült. Szembejött velük egy sötét kabátos férfi. Az egyik keze a kabátján belül volt. Nikkinek ez feltűnt és úgy nézett körbe, hogy a férfi ne vegye észre. A közelükbe senki nem volt. Ahogy közelebb ért a férfi, előhúzta a fegyverét és azt mondta Nikkinek:

-  Kezeket fel!

-  Maga kicsoda?

- Freddy Krueger

- Hát persze, Freddy Krueger. Mehet azzal a lendülettel, amivel jött!

- Nem viccelek. Kérem az összes pénzüket.

- Rendben. – elővette a pénztárcáját. Látta, hogy Rook kérdőn néz rá.

- Jamie vedd elő te is. Adjuk oda neki, amit akar.

- Okos kislány. – mondta a rabló. Még nem tudta, hogy kivel van dolga. Amikor Nikki nyújtotta a pénzt, a rabló közelebb lépett. Az egész egy pillanat alatt történt. Nikki egy jól irányzott rúgással leterítette a rablót és a következő pillanatban már kattant is a bilincs a rabló csuklóján.

- Mi a …? – szitkozódott a rabló.

- Mielőtt kirabolna, szeretnék bemutatkozni. Nikki Heat, rendőr nyomozó. Most pedig beviszem az őrsre. Rook, velem jössz vagy megvársz a lakásomon?

- Naná, hogy veled megyek.

…

Richard Castle-nek nem ment az írás. Nem tudott koncentrálni. Egyfolytában máshol járt az agya. Beckett-en és a múlt éjszakán. Ilyen szenvedélyt csak Meredith-nél érzett. És mi lett a vége? Válás. Kate-et nem akarja elveszíteni. Nem engedi elveszíteni. Elővette a telefonját és benyomta a gyorshívás 3-as gombját.

- Szia. Mit csinálsz?

- Gondolkodom.

- Kettőnkön?

- Igen. És te? Hogyhogy felhívtál?

- Megígértem, hogy felhívlak. De nem megy az írás. Nincs kedved találkozni?

- Itt várlak nálam. – ezzel Kate le is tette a telefont.

Egy órával később Rick felcsöngetett a nőhöz.

- Castle? – kérdezte Kate.

- Igen, én vagyok.

- Nyitom.

Amíg Rick lépcsőzött, azon gondolkodott, vajon Kate mit fog szólni a tervéhez.

- Szia.

- Szia – köszöntötte egy csókkal Kate. – Szóval nem megy az írás?

- Nem. Ilyenkor nem kell erőltetni. Hagyni szoktam. Éppen ezért kitaláltam valamit.

- Mit?

- Elviszlek Hamptonsba. Ott együtt tudunk lenni anélkül, hogy bárki zargatna minket. Már mindent elintéztem. Neked nincs más dolgod, mint csomagolni. Fél óra múlva indulunk. Estére oda is érünk.

- Ez nagyon kedves tőled. Megyek is csomagolni.

A nő a partra néző ajtónál áll. Kis idő múlva kilép a teraszra. A tenger felől enyhe szél fúj, mely kissé belekap a hajába. Egy mélyet sóhajt és közben becsukja a szemét. Felidézi magában az utolsó együtt töltött napot és elmosolyodik. Ekkor valaki hirtelen a háta mögé lép és átkarolja.

- Mire gondolsz? – kérdezte Castle.

- A tegnapi napra.

- És mit gondolsz róla?

- Azt, hogy nagyon régen éreztem már magam ilyen jól. És köszönöm, hogy elhoztál engem ide.

- Nagyon szívesen. Van kedved vitorlázni? - kérdezte hirtelen a férfi.

- Ez meg hogy jutott eszedbe?

- Az idő alkalmas vitorlázásra, és gondoltam, miért ne.

- Rendben, nem bánom.

Negyed óra múlva már a tengeren voltak. Rick próbálta tanítani Kate-et, hogy hogyan kell irányítani egy vitorlást.

- Engedj oda! - mondta Castle.

- Mindjárt meglesz! Várj! - ellenkezett Kate.

- Ez így nem fog működni.

- Dehogynem! Figyelj!

- Látod, mondtam!

- Jól van, igazad van, tessék. – engedte oda Kate a férfit. Soha nem fog megtanulni vitorlázni. Nem baj. Rick magabiztosan uralta az egész vitorlást. Inkább átengedte neki az irányítást. Néhány óra hajókázás után Kate rájött, hogy éhes.

- Van ezen a vitorláson valami kaja?

- Tudtam, hogy elfelejtettem valamit. - bosszankodott Rick.

- Nem baj, akkor kössünk ki. Míg tengeribeteg nem leszek.

- Rendben, mit szeretnél? Ha elmennénk valamelyik étterembe, vagy inkább főzzek valamit?

- Egyik sem. Most én főzök. - jelentette ki Kate.

- Rendben.

Mikor visszaértek a házba, mindketten ledöbbentek.

- Anya, mit keresel itt? Üzentem, hogy írni jövök ide.

- Persze, Richard, csak az alibi laptopodat otthon felejtetted. Tudtam, hogy nem írni jössz ide. Szervusz, Kate.

- Szia Martha.

- Jól van, fiatalok, tudok ám mindent. Ne aggódjatok, nem mondom el senkinek. - mosolygott Martha.

- Honnan tudod? – kérdezte Castle.

- A sonkás tojásrántottából. Csak annak csinálsz, aki tényleg fontos neked. Na meg a beszélgetős sztori is eléggé átlátszó volt. - mondta Martha.

- Én mondtam, hogy nem veszi be. – fordult Kate Rickhez.

- Persze, hogy nem. Ha engem akartok becsapni, hamarabb kell felkelnetek. De mint említettem, nem mondom el senkinek. - nyugtatta őket Martha.

- Túl jó vagy hozzánk!

- Mi lenne veletek nélkülem?

- Azért túlzásba ne vidd Anya. Nélküled is jól meglennénk. - somolygott Castle.

- Hát persze. Most viszont mennem kell, mert az úton telefonáltak, hogy délután próba van.

- Akkor már nem beteg a főszereplő? – értetlenkedett Castle.

- De az, viszont amíg meggyógyul, én játszom a szerepét. Rohanok. Szervusztok.

- Szia – köszöntek kórusban.

- Mit szólsz? Nem sikerült titokban tartani a dolgot. – mondta Rick.

- Nem bánom. Nem szeretném titokban tartani a dolgot. Biztos vagyok abban, amit érzek. És benned. Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy szégyellek téged, mert nem így van. Esetleg azért takargathatlak a világ elől, hogy nehogy valamelyik szőke liba lecsapjon a kezemről. - szólt Kate.

- Nem fog. Ígérem. És köszönöm. – ekkor magához húzta Kate-t és hosszasan megcsókolta. Elkezdte a hálószoba felé húzni.

- Várj, mi lesz az ebéddel?

- Majd később. – mormogta a férfi és újra megcsókolta a nőt.

3 évvel később

- Richard Alexander Castle, feleségedül fogadod-e az itt megjelent Kathrine Beckett-et, és kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Kathrine Beckett, férjedül fogadod-e az itt megjelent Richard Alexander Castle-t, és kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Csókold meg a menyasszonyt.

Rick belenézett Kate szemébe.

- Mindig? – kérdezte Kate.

- Mindig. – suttogta Rick és megcsókolta feleségét.