Boldog Valentin napot! - Izsmán Zsuzsi

Boldog Valentin napot!

„ A különleges, és kivételes tehetségű embernek, aki nélkül ma sehol sem tartanék. Köszönöm, hogy támogatsz, és mellettem vagy szükség esetén! J”

Castle szorosan ölelte magához szerelmét az ágyban, hogy érezze őt. Most Kate lakásán töltötték az éjszakát, de az író szerette volna, ha a Valentin napot náluk töltenék. Csak erről még meg kell majd győznie a nyomozót is. A gondolatai csak úgy kavarogtak a fejében, nem is tudott elaludni csak forgolódott, míg Kate mellette már az igazak álmát aludta. Végül fáradsága győzött a gondolatai felett, és elaludt ő is. Reggel hirtelen riadt fel, miután nem találta maga mellett a nyomozót. Kótyagosan, álmosan indult ki a konyhába, hátha észreveszi Kate-t. Majd meghallotta a fürdőből kiáramló víz csobogását, ezért addig nekiállt elkészíteni a reggelit. Odalépett a hűtő elé, és jóleső érzéssel nyugtázta magában, hogy amióta együtt vannak, a hűtő mindig tele van, és ez most sem volt másképp.  Kivette belőle a szükséges dolgokat a reggelihez, és hozzá is látott elkészíteni. Holnapra már kitervelt mindent, már csak pár apróság volt hátra.

Annyira lekötötte a figyelmét a reggeli készítése, illetve a holnapi nap, hogy nem is hallotta, amint Kate végzett. Kate látta, hogy Rick teljesen elmerülten készíti az omlettet, lassan odalopódzott az író háta mögé, kezeivel átkarolta a férfi derekát, és a nyakába csókolt.

-         Jó reggelt – fordult meg Rick, miután a bizsergés végigfutott a testén a nő csókjától. Már mióta együtt vannak, és még mindig minden egyes érintésbe beleremeg, amit Kate-től kap.

-         Neked is, mi készül? – kérdezte mosolyogva Kate, majd egy gyors csókot nyomott az író ajkaira, és leült az asztalhoz.

-         Omlett friss narancslével. Jó látni, hogy nem hanyagolod el azt, hogy a hűtőd tele legyen – intett a fejével az író az említett szerkezet felé, majd figyelmét újra a reggelinek szentelte, nehogy elégesse azt.

-         Igazából csak azért nem hanyagolom el, mert akkor, ha itt vagy nálam, nem tudnál nekem reggelit készíteni – válaszolt pajkosan Kate.

-         Csak nem kihasznál engem, Beckett nyomozó? – kérdezte tetettet felháborodással Castle, miután az omlettet kiszedte egy tányérra, és Kate elé tette.

-         Úgy ismer engem Mr. Castle, mint aki kihasználja Önt? – kérdezett vissza Kate, mire válaszul az író egy szenvedélyes csókot adott neki.

-         Öhm, szóval, hogy tervezed a Valentin napot? – kérdezte meg hirtelen Castle a nyomozótól. – Mert reméltem, hogy együtt fogjuk eltölteni – kacsintott a nőre Rick.

-         Hát…., ezen még nem gondolkodtam el – vallotta be Kate, és csak most gondolt bele igazán, hogy holnap már itt is van a szerelmesek napja. Épp hozzáfűzött volna még valamit, amikor megcsörrent a telefonja. Felkapta az asztalról a mobilját, és figyelmesen hallgatta Espo-t, amint megmondja neki a tetthely a helyét, és még azt is hozzátette, hogy siessen, mert úgy látszik, hogy egy gyerekgyilkos járkál szabadon. – Rick, sietnem kell, ha bejössz, az őrsre megbeszélünk mindent jó? – kérdezte gyorsan a férfitól, miközben már a kabátját vette fel – bezárnád az ajtót?

-         Persze, menj csak, rendet rakok – válaszolt csüggedten Castle, de kedve egyből jobb lett, amikor Kate visszafordult feléje, és szenvedéllyel teli csókot adott neki.

Castle eltakarított a konyhában, felöltözködött, bezárta maga után az ajtót, majd fogott egy taxit, hogy hazainduljon. Miután belépett a lakásába, elindult a hálóba, hogy keressen magának tiszta ruhákat. Gyorsan letussolt, felöltözött, és már újból egy taxiban ült, ezúttal már a kapitányság felé tartva. Két kávéval a kezében lépett ki a liftből, és amit látott mosollyal töltötte el. Szerelme a fehér tábla előtt állt, és a homlokát ráncolta.

-         Tudod, hogy mennyire gyönyörű vagy ilyenkor? – lépett közelebb a nyomozóhoz Castle, és suttogta fülébe a szavakat.

-         Köszönöm a bókot – válaszolt Kate egy mosoly kíséretében, és alsó ajkát beharapta.

-         Ne tedd, ezt kérlek – könyörgött Castle, miután észrevette, hogy mit csinál szerelme.

-         Mit? – kérdezte értetlenül Kate, hiszen fogalma sem volt róla, hogy mire gondol az író.

-         Ne harapd meg az alsó ajkad a szemem láttára, mert az őrületbe kergetsz vele, hogy nem csókolhatom meg a hívogató ajkaidat – suttogta Castle.

-         Csak nem felizgatlak vele? – kérdezte huncutul Kate, és közelebb lépett az íróhoz. Körbetekintett a teremben, és látta, hogy csak ők ketten tartózkodnak ott, ezért kezét végighúzta az író mellkasán, mire Castle tátott szájjal nézett vissza rá.

-         Nagyon is. És nem zavar, hogy megláthatnak minket? Vagy szereti a veszélyt? – kíváncsiskodott Castle, a kezében lévő poharakat, letette a hozzá legközelebb lévő asztalra, majd szorosan magához húzta a nyomozót.

-         A veszély a lételemem – suttogta a szavakat Kate, szinte az író szájába. Castle nem bírt magával, ezért aztán vadul lecsapott a nyomozó ajkaira, és most nem érdekelte őt semmi sem, csak érezni akarta a puha, mézédes ajkakat, amik oly hívogatóak voltak számára.

-         Castle – nyögte a szavakat Kate, bármennyire is szeretett volna az íróval lenni most, kötelességei is voltak.

-         Mi az? – kérdezte zihálva Castle az átélt csók után.

-         Itt nem lehet.

-         Tudom – mondta szomorúan Castle – de csak te tehetsz arról, hogy ennyire kívánlak - folytatta tovább Castle, majd felvette az asztalról az egyik poharat, és szájához emelte.

-         Castle! – csattant Kat hangja, és bosszúsan nézett a férfira.

-         Mi az?  Csak azt ne mondd, hogy Espo kedvéért öltözöl így – nézett végig kedvesén az író. -  Jut eszembe, ma ugye nálam alszol?

-         Igen, de miért kérdezgeted? Hiszen amúgy is úgy beszéltük meg, hogy egyszer nálam, és egyszer pedig nálad leszünk, vagy tévedek? – értetlenkedett Kate.

-         De, de, csak tudod holnap lesz Valentin, és szeretném, ha minden úgy lenne, ahogy elterveztem.

-         De hát, én holnap is fogok dolgozni – nézett értetlenül az íróra Kate, hiszen nem értette, miért gondolja azt Castle, hogy egész nap együtt lehetnek. Majd hirtelen jött a felismerés benne – Mit műveltél már megint?

-         Semmit, tényleg semmit – emelte égbe a kezeit Castle, és már kezdte magát átkozni amiatt, hogy elszólta magát Kate előtt.

-         Nem hiszek neked, látom a tekinteteden, hogy titkolsz valamit – sürgette az írót Kate.

-         Beckett – jött oda Espo.

-         Mi az? – kérdezte Kate.

-         Megtaláltuk a tetthelyen levő késen az ujjlenyomat gazdáját. Lanie-nek sikerült mintát vennie a késről, és a rendszerben talált egyezést. – mondta Espo, de tudta, hogy pont rosszkor jött, mert a levegőben érezni lehetett a két fél között a feszültséget.

-         Rendben hozzátok be – adta ki az utasítást Kate, és szúrós szemmel újra az íróra nézett. Castle egy nagyot sóhajtott, mert gondolta, hogy ő addig, elmegy vásárolgatni, addig is megúszva azt, hogy Kate részletesen kihúzzon belőle mindent.

-         Öhm, akkor én most megyek – szólalt meg Castle.

-         Már behoztuk a gyanúsítottat, a kihallgatóban vár. Gondoltam, hogy te szeretnéd kihallgatni – nézett Espo a nyomozóra.

-         Hallgasd ki Ryan-nel, nekem most más valakit kell kihallgatnom – fordította tekintetét az íróra, aki már épp indult volna el.

-         Ahogy akarod – indult el Espo a kihallgató felé, és sajnálkozva tekintett az író felé.

-         Castle, te pedig velem jössz – fogta meg Kate az író karját, majd húzta maga után az egyik pihenő felé.

Castle némán indult el a nő felé, tudta, hogy most aztán mindent kénytelen lesz bevallani neki. De megpróbálta terelni a témát másfelé, hátha szerencséje lesz.

-         Castle ne terelj, ki vele – csukta be az ajtót Kate, miután Castle is belépett a helyiségbe.

-         Miért nem te hallgatod ki a gyanúsítottat? Mindig te szoktad csinálni – érdeklődött Castle.

-         Mert ezt most a fiúkra hagyom. Ne mondják, hogy ők nem dolgoznak. Szóval, mióta tervezgeted mindezt?

-         Hát, csak pár napja – hajtotta le a fejét Castle, nem mert Kate szemébe nézni, mert tudta, hogy ha megpillantja a zöld szempárt, neki azonnal vége.

-         Nem ezt kérdeztem! És ne húzz fel, szóval mióta? – kérdezte újra Kate. – És ne terelj megint, tudod nyomozó vagyok, és észreveszem, ha hazudnak nekem.

-         Tudom, hogy az vagy, és te vagy a legjobb – mosolygott Castle.

-         Akkor végre elmondhatnád az igazat! – csattant most már Kate hangja, kezdett egyre jobban idegesebb lenni.

-         Valamelyik nap beszéltem Gates-sel, hogy nem-e adna neked szabadnapot – bökte ki végre Castle.

-         És, csak úgy adott? Mert nekem még nem szólt semmit sem. – gondolkozott Kate – amúgy is miért tenne neked szívességet?

-         Én csak beszéltem vele – hárított azonnal Castle – és már megvetted az ajándékom?

-         Ne terelj Castle, mivel győzted meg a kapitányt? – érdeklődött Kate.

-         Nem terelek – mentegetőzött Castle. - Két nappal ezelőtt beszéltem vele, de mondta, hogy beosztott téged aznapra – nézett félve a nyomozóra Castle, mert azért mégse akart mindenről beszámolni.

-         Két nappal ezelőtt? Ha jól emlékszem, akkor bent sem voltál. Nyomozó vagyok, emlékszek mindenre, szóval, az igazat szeretném hallani – türelmetlenkedett Kate.

-         Jó, jó megadom magam – adta meg magát Castle, miután rájött, hogy esélye sincs semmit eltitkolni szerelme elől.

-         Még szép. Tudod azért elég jól próbálkoztál, erőfeszítés ötös, hatásfok elégtelen – mosolygott Kate az íróra.

-         Próbálkozni azért lehet, nem? – kíváncsiskodott az író, és közelebb húzta magához a nyomozót.

-         Lehet, de nem ajánlatos, főleg ha én vagyok az, aki vallat – húzta mosolyra a száját Kate – vagyis mióta tervezgetted, hogy együtt lehessünk?

-         Na, jó, már egy hete. Nem szerettem volna, ha külön kell töltetünk az első Valentin napot – nézett a nyomozóra Castle szomorú szemekkel.

-         Egy hete? Mégis miért nem szóltál, hogy mit tervezel? Egyszerűbb lett volna, ha én kérdem meg Gates-t, nem gondolod? – kérdezte Kate.

-         De igen. Nézd el nekem, elvakít a szerelem, és nem tudok józanul gondolkodni – villant meg a csillogás Castle szemeiben.

-         Látom – mosolygott Kate is, majd érzéki csókot váltottak. De Kate nem hagyta annyiban a dolgokat, mert úgy érezte, hogy még nem szedett ki mindent az íróból. – És kivel beszéltél még, mert nem hiszem, hogy Gates, csak úgy megkönyörült rajtad, és a két szép szemeden.

-         Szóval szép a szemem? – húzta fel a szemöldökét Castle.

-         Castle! – emelte meg a hangját Kate.

-         Beszéltem Karpowskival, hogy vállalja át a műszakod. Ne légy rám mérges, tudod, új hagyományok – nézett félve a nyomozóra Castle.

-         Akkor lettem volna Rád mérges, ha mégis külön kell töltenünk a holnapi napot – bújt közelebb az íróhoz Kate.

-         Vagyis, akkor hajlandó leszel velem tölteni az egész holnapi napot? – kérdezte Castle, mert még mindig nem volt hajlandó arról meggyőződni, hogy Kate is akarja ezt.

-         Castle túl sokat beszélsz, és kérdezel – nézett a férfira Kate, és csókot adott annak ajkaira. – Nálad találkozunk. Még be kell fejeznem pár jelentést.

Castle hatalmas mosollyal az arcán lépett ki a pihenőből a nyomozó után. Kate leült az asztalához, hogy befejezze az ott heverő jelentéseket, de tekintetével követte az író alakját, ahogy eltűnik a lift mögött. Majd kezével odanyúlt az egyik akta felé, hogy nekikezdjen a munkájának, de akkor jutott eszébe, hogy még semmit nem vett az írónak. Bajban volt, hiszen másnap már Valentin volt, és neki még csak ötlete sem volt. Elhatározta magában, hogy először elvégzi a munkáját, és utána töpreng azon, hogy mit is vegyen az írónak. Így aztán nagy nehezen, de hozzálátott az aktáknak. Kate másfél órával később végzett is, majd felkapta a kabátját, és elindult a lift felé, hogy nézzen valami ajándékot, mielőtt az íróhoz menne. Azonban a fiúk asztala mellett megállt, mert akkor döbbent rá, hogy nem is kérdezte meg őket, hogy mit haladtak az üggyel.

-         Fiúk, hogy sikerült a kihallgatás?

-         Remekül, bevallott mindent, így aztán le is tartóztattuk – mondta Ryan.

-         És, miért nem szóltatok nekem? – nézett a fiúkra Kate.

-         Hát, akartunk, csak éppen másvalakivel voltál elfoglalva a pihenőben – válaszolt Espo. – Nem akartunk zavarni.

-         Értem – mondta zavartan Kate. – Jó éjt.

-         Jó éjt – válaszolták a fiúk egyszerre.

Castle míg várta, hogy Kate megérkezzen, addig elkészített mindent, hogy holnap aztán már csak meglepje vele a szerelmét. Becsomagolta az ajándékát, és csak azon aggódott, hogy Kate-nek tetsszen is. Gondolataiból az ajtókopogás hangja térítette magához. Mosollyal az arcán nyitott ajtót, ahol Kate állt. Egy szenvedélyes csókkal üdvözölte őt, majd kezeivel beljebb húzta a nőt a lakásba.

-         Hol voltál ilyen sokáig? Már kezdtem aggódni, hogy mégsem jössz – kérdezte a nyomozót Castle.

-         Megvettem az ajándékod, és hoztam magammal ruhát otthonról – emelte fel Kate a kezében lévő táskát a férfi felé.

-         Megkaphatom az ajándékom? - kérdezte kisfiús tekintettel Castle.

-         Nem, holnapra vettem – mondta Kate, majd látva Castle csalódott tekintetét, még hozzáfűzte – várj holnapig, és ígérem, hogy emlékezetes egy nap lesz majd – kacsintott az íróra Kate, majd alsó ajkát beharapta.

-         Ugye tudod, hogy ezzel mit érsz el? – kérdezte huncutul Castle, aki meg sem várva Kate válaszát azonnal lecsapott a nő ajkaira, ölébe kapta, és elindult vele a hálószoba felé…

A nyomozó teste szorosan simult az író karjai közé. Azonban hiába ölelték körbe a kezek, mégis nyugtalan volt, és az álma csak tetézte a dolgokat. … Egy nehéz ügyet sikerült lezárniuk, és egyedül indult el hazafelé. Kis idő múlva Kate az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Castle az éjszaka felkelt, és látta szerelmén, hogy egy rossz álom gyötri. Lágyan végigsimított a nő karján, miközben halkan a nevét szólongatta. – Kate, Kate, csak egy rossz álom – majd látta, hogy szerelme kinyitja a könnytől csillogó szemeit, ezért gyorsan átölelte, és magához húzta, amilyen szorosan csak tudta.

-         Mi történt? – törölt le egy kósza könnycseppet a nő arcáról.

-         Azt álmodtam, hogy Valentin nap volt, és egyedül voltam. Félek Castle, mert idáig az összes ünnepet egyedül töltöttem, magányosan – hajtotta a fejét a férfi mellkasára.

-         Ne félj, én itt vagyok – simogatta közben Kate hátát az író – nem vagy egyedül, mindig itt leszek neked.

-         Köszönöm – pillantott fel Rick-re a nyomozó. Ezek után Rick még egy darabig simogatta kedvese hátát, hogy megnyugodjon, majd mikor Kate elaludt, Castle is álomra hajtotta a fejét, hogy reggel aztán elkényeztesse szerelmét.

Kate Valentin napján a reggeli illatára ébredt fel. Eszébe jutottak az este történései, a rossz álom, Rick megnyugtató szavai. Érezte, hogy Rick másmilyen férfi, mint akikkel idáig volt, és kétsége sem volt afelől, hogy jól döntött, mikor felfedte a férfinek iránta való érzéseit. Azt sajnálta az egészben, hogy 4 és fél évet kellett várnia, míg rádöbbent, hogy mit is érez az író iránt. Szerencsés is volt egyben, mert Castle hajlandó volt rá várni. Arcára mosolyt ült ki, majd kimászott az ágyból, hogy az író után induljon, de azonnal megállt, amikor észrevette az éjjeliszekrényen lévő cetlit, amin az állt, hogy „ha esetlég felkelnél, maradj az ágyban”. Kate így aztán visszabújt az ágyba, és várta, hogy Rick bejöjjön a szobába. Míg várakozott azon törte a fejét, hogy vajon Rick mivel fogja őt meglepni, és hogy majd a férfi mit szól az ő ajándékához.

-         Szép jó reggelt – mondta mosolyogva Rick – látom megfogadtad a kérésemet.

-         Most az egyszer, mert reményeim szerint, ma elkényeztetnek – nézett az íróra csillogó tekintettel Kate.

-         Abban nem lesz hiány – nyújtotta Rick a tálcát a szerelme felé, majd bemászott ő is az ágyba a nő mellé, majd lágyan megcsókolta.

-         Huha – nézett Kate az előtte lévő reggelire – ilyet még sosem csináltak nekem – nézett könnyes szemmel az íróra - köszönöm.

-         Mindig – válaszolt Castle – szeretlek.

-         Én is szeretlek – csókolta meg a férfit Kate, de még mindig alig akart hinni a szemének. A tálcán egy szív alakú palacsinta volt, rajta a felirattal: „Boldog Valentint!”, mellette egy szál vörös rózsa, és igen lapult ott egy kis doboz is. Kate arca azonnal megváltozott, miután észrevette a kis dobozkát.

-         Valami baj van? – kérdezte aggódva Castle.

-         Ugye, abban nem az van, amire gondolok? – kérdezett vissza halkan Kate, miközben ujjával a dobozka felé mutatott.

-         Nyisd ki – bátorította a nőt Rick. Kate félve nyúlt a dobozka felé, és amikor kinyitotta, minden félelme elmúlt, mert egy szép nyakláncot pillantott meg benne. Kezével kivette a dobozból, és csak akkor pillantotta meg, a nyakláncon lévő kulcsot. Értetlenül nézett az íróra. – Egyfajta kulcs a szívemhez – magyarázta Rick – de a bejárati ajtót tudod vele kinyitni, így aztán akkor jössz, és mész, mikor jónak látod.

-         Oh….én meg már azt hittem, hogy meg akarod kérni a kezem – mondta Kate.

-         Ezt még te sem gondoltad komolyan ugye? Főleg, hogy két éjszakánál többet nem akarsz nálam lenni, nem beszélve arról, hogy nem is tud mindenki kettőnkről. Szerintem 5 év múlva megmerem kérdezni, hogy nem költöznél-e hozzám, és majd úgy 20 év múlva talán megmerem kérni a kezed – nézett a nőre mosolyogva Rick.

-         Van benne igazság – mosolygott Kate is – bár meg kell, hogy mondjam, tetszik az összeköltözés gondolata.

-         Tényleg? – lepődött meg Rick – akkor azt hiszem, újra kell gondolnom mindent – nevetett az író.

-         Lehetséges, Rick – hangsúlyozta ki az író nevét Kate, amit a férfi észre is vett.

-         Igen?

-         Boldog Valentin napot! – csókolta meg szenvedéllyel a férfit, majd a csókjuk egyre inkább kezdett vadabbá válni. Rick volt az, aki nagy nehezen, de megszakította a csókot, majd egy kicsit félretolta a nőt.

-         És a reggelivel mi lesz? – kérdezte mosolyogva a férfi, majd látva, hogy Kate hozzáfogott a reggelihez, átkarolta őt. Amint látta, hogy végzett, elvette előle a tálcát, és a mellette lévő éjjeliszekrényre tett. – És akkor hol az én ajándékom? – kíváncsiskodott Rick.

-         Mindjárt megkapod te is, csak először kapcsold be légy szíves a nyakláncot – adta az író kezébe az ékszert. Rick amint bekapcsolta a nyakláncot, nem tudott ellenállni a kecses női nyaknak, ezért aztán finoman belecsókolt.

-         Nem is érdekel az ajándék? – kérdezte Kate, miután érezte, hogy Rick szájával már rég elhagyta a nyaka vonalát, és egyre lejjebb halad.

-         Dehogynem, csak más is érdekel most – fordította maga felé a nyomozót Castle, és újra lecsapott az ajkaira.

-         Várj, ki kell mennem a mosdóba – tolta el magától az írót Kate, majd gyorsan, mielőtt még Castle visszaránthatta volna, kifutott a fürdőbe.

Castle addig kivitte a tálcát a konyhába, elrakodott, és megvárta míg Kate végez. Készített addig is kávét mindkettejüknek, kiöntötte őket két pohárba, és leült az asztalhoz. Lassan kortyolgatta a kávét, mikor megjelent mellette Kate.

-         Én is kapok belőle? – kérdezte Kate, majd lehuppant az író ölébe.

-         Igen, ott van az asztalon - mutatott a kávéra Castle.

-         Hmmm, túl messze van, inkább kérek a tiédből, nem szeretnék innen felkelni, túlságosan is kényelmes itt – mosolygott az íróra Kate, és kezeivel átkarolta a férfi nyakát.

-         És az ajándékom? – kérdezte csillogó szemekkel Rick.

-         Itt is van – nyújtott egy dobozkát az írónak, aki mint egy kisgyerek, kezdte el széttépni a csomagolást.

-         De hát ez üres – nézett a nőre Castle értetlenül.

-         Igen, mert a tartalma valahol máshol van – mosolygott csábosan az íróra Kate.

-         Csak nem rajtad van? – kérdezte ledöbbenve Rick.

-         Boldog Valentin napot! – lehelt csókot az író ajkaira Kate.

-         Boldog Valentin napot! – mondta Castle a csók után, majd kezeivel felfedezőútra indult a fürdőköpeny alatt. Azonban mielőtt még Castle keze túl messzire merült volna el, Kate megfogta az író kezeit, mire az író értetlenül nézett rá.

-         Mégis mit terveztél erre a napra? Csakhogy tudjam, nem ütközik-e azzal, mint amit én elképzeltem – nézett a férfira.

-         Hát, gondoltam, hogy összebújva nézhetnénk romantikus filmeket, vagy akár – csillantak fel Castle szemei, az ötlete révén – elmerülhetnénk abban, amitől az élet csodaszép.

-         Határozottan a másik javaslatra szavazok – mondta incselkedve Kate, majd kiszállt az író öléből, és csábítóan belesuttogott a fülébe – Nem akarod megnézni az ajándékod? – majd elindult a háló felé.

Castle-nak még a lélegzete is elakadt, amikor meghallotta Kate hangját, és egyből utána indult. Belépve a hálóba, megpillantotta szerelmét, aki nem messze állt tőle. Ledobta magáról a fürdőköpenyt, Rick pedig áhítattal bámulta a nyomozót, és szinte földbe gyökerezett a lába. Kate egy tűzpiros melltartót viselt, hozzá illő szintén tűzpiros csipke alsóneművel. Elindult az író felé, és szerelemmel teli csókot váltottak. Castle lágyan ledöntötte Kate-t az ágyra, majd fölé magasodott, és csodálattal nézett végig a nyomozón. – Gyönyörű vagy – suttogta Kate-nek. Kezeivel lassan, minden pillanatot kiélvezve levette róla a melltartót és az alsóneműt, miközben ajkaival puha csókokat lehelt a nő bőrére. A levegő felforrósodott körülöttük. Kate sem maradt tétlen, kezeivel letolta az íróról a rajta lévő egyetlen ruhadarabot, majd szorosan hozzásimult az íróhoz. Testük izzott a vágytól, majd mikor már mindketten érzéseik határán voltak, eljutottak a gyönyör kapujába. Pihegve fordultak egymás felé, és csak mosolyogtak egymásra. Nem kellettek most ide a szavak, mert azok nélkül is megértették egymást. Kis idő elteltével Kate szólalt meg elsőként.

-         Még jó, hogy ma nem kell dolgoznom.

-         Miért is? – kíváncsiskodott az író, majd karjaiba vonta a nyomozót.

-         Mert hosszú még a nap, sok mindent tudunk még addig csinálni – mosolygott a férfira Kate, és újra egy hosszú csókban forrtak össze.

Vége!!!