Csontok a múltból - Registry

                                                                 Csontok a múltból

                                                                      by Registry

Kate Beckett idegesen dobolt az ujjaival a kormányon, már legalább tíz perce parkolt le az előtt a patinás épület előtt melynek legfelső emeletén Richard Castle tengette a milliomos playboyok kevésbé unalmas életét. Beckett észrevette, hogy a fogát csikorgatja, elterelésképpen újra az órájára nézett és halk szitkot morzsolt szét a fogai között. Eszébe jutottak a tegnapi események, Montgomery kapitány irodája és az elégedetten mosolygó Richard Castle. A kapitány szavai szinte a lány elméjébe égtek, és dühösen gondolt, arra hogy egy gazdag celeb rendőröset fog mellette játszani. A gondolatra újra elkezdte csikorgatni a fogait, legszívesebben füstölő gumikkal hagyta volna itt a parkolót de, nem tehette. Dühösen a kormányra csapott majd újra elővette a telefonját, és megint felhívta az írót. A telefon legalább ötször csengett ki mire valaki felvette és álmos hangon beleszólt.

-Itt Richard Castle baromira álmos üzenetrögzítője, ha valamit mondani akar, akkor gondolja végig, jegyezze jól meg és egy emberibb időpontban hívjon vissza.- Mielőtt Castle letehette volna Beckett beleszólt.

-Castle, ha leteszi azt az átkozott ketyerét akkor magára rúgom az ajtót!- Pár másodpercig csönd honolt a készülék másik végén majd Richard Castle hangja hallatszott.

-Beckett maga az? Jesszusom, pont magával álmodtam! Azt álmodtam, hogy egy nagyon fontos ügy miatt felhívott.- Beckett a fejét a kormánykerékre hajtotta, majd a bal öklével rácsapott a műszerfalra.

-Húsz perce hívtam magát, maga múzsakereső idióta! Azt mondta, hogy tíz perc és a lakása előtt lesz! Nehogy azt merje mondani, hogy visszaaludt!- Castle rémült hanggal felelt.

-Nem! Dehogy! Öt perc és lent vagyok!- Beckett a fogai közt sziszegte a választ.

-Kap hármat, és ha addig nem ér le, akkor én megyek fel magáért! De abban nem lesz köszönet!- Az író hangja felélénkült.

-Bilincset is hoz? Eper és tejszínhab van a hűtőben, Alexist és az anyámat addig kirakom a folyosóra nincs olyan hideg, nem lesz bajuk.- Beckett a szemeit az ég felé fordította.

- Kapja már össze magát és rongyoljon le a kocsihoz!- Beckett az író kopogtatására ébredt.

-Nyomozó, miért alszik a kocsiban? Elvitte a házát a bank? Sebaj, van egy vendégszobám az én hálószobámból nyílik.- Beckett nyújtózkodott, majd az órájára nézett.

-Tizenöt perc! Én ötöt mondtam.- Castle bólintott.

-Aham, és két perc múlva meg már húzta a lóbőrt. Engedjen már be, rohadtul hideg van idekint!- Beckett kinyitotta az ajtót, Castle pedig beült melléje és fázósan dörzsölte össze a kezeit.

-Jön az ősz, kicsit már csípősebbek a hajnalok. Mire idevacogtam a kocsijához sikerült teljesen felébrednem és rájöttem, hogy maga tényleg hívott engem telefonon.

-Ezt az öntudatra ébredést!- morogta gúnyosan Beckett.- És arra is emlékszik, hogy miről beszéltem, vagy hipnotizáljam?- Castle elvigyorodott.

-Valami hulláról, amit Brooklynban találtak valami öreg házban. Oda megyünk?- Beckett az íróra kacsintott.

-Micsoda lángész!- Castle mosolyogva megvonta a vállát majd az oldaltáskájából elővette a laptopját, töltőre helyezte és ujjai szorgalmas táncot jártak a billentyűzeten. Beckett egy ideig elnézte a magába merült írót.

- Maga meg mi a fészkes fenét csinál?- Castle fel sem nézve válaszolt.

-Éppen dolgozok, maga is nekiállhatna a maga melójának, mert így hétszentség hogy nem érkezünk meg Brooklynba!- Beckett a szemeit forgatta majd kíváncsian nézett a képernyőre. Majd hangosan olvasni kezdett.

-„Még mindig ébren volt, nem tudott elaludni. Fázott és az ágya is kényelmetlen volt.  Jobban magára húzta a paplant. Még mindig nem tudott aludni, felkelt, óvatosan az összekötő ajtóhoz ment, bekopogott, mivel nem jött válasz benyitott.
Fent vagy? – kérdezte
Ismét semmi válasz. Közelebb ment az ágyhoz, egészen a nő fejéhez.
Fent vagy? – kérdezte újra” – Beckett az íróra nézett.

-Ugye a rólam mintázott főhőse nem lesz leszbikus?- Castle egy pillanatra értetlenkedve nézett Beckettre majd az írásra, majd hirtelen kacagni kezdett.

-Dehogy! Mondjuk egész jó ötlet, de ezt a Virágok a sírodon című regény javított kiadásához írom. - Beckett vállat vont majd beindította a motort és kikanyarodott a parkolóból.

Egy óra alatt értek a gyilkosság helyszínére, útközben még meg kellett állniuk egy kávéra is. Beckett nem vallotta volna be az írónak, de nagyon jól esett neki a fekete ébresztő nedű, Castle még mindig a kávézóban vásárolt péksüteményt fogyasztotta angyali mosollyal az arcán. Beckett furcsálkodva nézte a férfit, aki értetlenkedve nézett Beckettre.

-Most mi van? Ez a kedvenc sütim, és mire napközben odaérek addigra mindig elkapkodják.- Beckett a férfira vigyorgott.

-És nem tudnak félretenni egy darabot a nagy Richard Castlenek?- A férfi megvonta a vállát.

-Ha a könyvírás helyett netes pornóban utaznék akkor tuti rakna félre nekem az eladó, a fickó nem az a fajta, aki elücsörög egy jó könyv fölött.- Castle sütit majszolva pillantott fel az épületre.

-Ez nem mai darab, szerintem itt még brit katonákat szállásoltak el a függetlenségi háború alatt.- Esposito és Ryan nyomozók ekkor jelentek meg a bejáratban. Esposito a jegyzeteibe nézett.

Az áldozat a ház tulajdonosa Robert Patrik.- Castle eltátotta a száját.

-A színész?- Ryan a fejét rázta.

-Nem az a Robert Patrik, ez egy másik. Ingatlanügynök, vagyis ingatlanügynök volt.- Esposito most jobban szemügyre vette Castlet.

-Az ott vaníliás süti?- Castle bizonytalanul bólintott, Esposito az író kezében szorongatott papírzacskóra nézett.

-És van még belőle?- Castle határozottan megrázta a fejét. Esposito ekkor Ryanhez fordult.

-Te Ryan ez a szerencsétlen flótás aztán jól megjárta, három szúrást kapott a gyomrába. A harmadik szúrás kifordította a gyomrát, olyan buké van ott bent, mint egy vágóhídon!- Castle arca megremegett, Ryan pedig rákontrázott.

-Aham, ráadásul a tartó izma is elernyedt. Múlt héten az őrsön eldugult a WC, na ott voltak hasonló szagok!- Castle elzöldült arccal dobta a két vigyorgó nyomozó felé a sütis zacskót. Esposito nyomozó fél kézzel elkapta majd Ryanel megfelezték a zacskóban talált sütit. Beckett mosolyogva nézte két barátját, akik pillanatok alatt befalták a vaníliás sütit. Beckett most Castlere nézett.

-Na most akkor jön vagy nem?- Castle határozott arccal bólintott, habár az arca még tükrözött egy enyhe zöldes színt. A hulla a nappaliban hevert, Dr. Lanie Parish pedig a hulla mellett térdelt és éppen a máj hőmérsékletét mérte majd a két belépőre nézett és elmosolyodott.

-Szia szívem! Hello Mr. Castle! Valami baja van kissé zöldes a képe, nem kap levegőt?- Castle ránézett a hullára majd hírtelen nagy levegőt vett.

-De hát ezt nem is szúrták le!- Lanie értetlenkedve meredt az íróra.

-Dehogy szúrták le, egy lövés a mellkasba.- Castle hunyorgó szemmel nézett a két vigyorgó nyomozóra.

-Bosszúm utolér titeket, véres revansot veszek a vaníliás sütimért!- Beckett a kíváncsi Lanire nézett.

-Ne is kérdezd.- Lanie elvigyorodott.

-Ne is mondjad.- Lanie abbahagyta a vigyorgást és komolyságot erőltetett magára.

-Az áldozat Robert Patrick, mint látható nem a színész. Egy golyó a szívbe a halál azonnal beállt, a halál idejét hajnali 1 és hajnali 3 közé tudom tenni. Castle leguggolt a hulla mellé és érdeklődve nézte a jobb kezét.

-Gyűrűt visel, de nem jegygyűrű. ÓÓÓ!- Mindenki Castle köré lépett hogy megnézzék a felfedezését, ekkor a fejük felett megreccsent a plafon és több széles repedés futott szét a plafon közepétől pont, ahol álltak. Beckett elkiáltotta magát.

- Mindenki félre!- Ezzel megragadta a még mindig guggoló írót és elrántotta a hulla közeléből, Esposito a szintén guggoló Laniet ragadta meg és rántotta magával. A plafon ekkor adta meg magát és törmelékek és por árasztotta el a szobát. Castle a fejét rázva próbált megszabadulni a kábaságtól, kintről kiáltásokat hallott majd a szobába egyenruhás rendőrök özönlöttek be kezükben zseblámpával. A mellette lévő törmelékkupac megmozdult és Beckett bújt ki belőle, Castle segített a nyomozónak kimászni a törmelékből. Beckett kissé szédelegve felállt.

-Mindenki megvan?- Senkinek nem esett komolyabb baja, ez megnyugtatta Beckettet majd a holttest felé nézett és elakadt a szava. A hullán egy hatalmas régi faláda pihent. A rendőrök tanácstalanul néztek egymásra, majd Beckett óvatosan a ládához lépett és felnyitotta azt. A ládában egy csontváz hevert, csontvázon katonai egyenruha foszlányai voltak láthatók. Esposito megköszörülte a torkát.

-Ez nem mai darab lehet.- Castle bólintott.

A múzeumban láttam hasonló egyenruhát, azon a részlegen, ami a függetlenségi háborút mutatta be. - Castle újra a csontvázra nézett majd megmerevedett, majd mindent tudó mosollyal nézett a többiekre.

-Hölgyeim és uraim! Történelmi fordulóponthoz értünk, nevünk fényesen fog ragyogni a jövő nemzedék történelmi könyveiben.- Beckett értetlenkedve nézett az íróra.

-Maga meg miről hablatyol?- Castle a csontvázra mutatott.

-Bemutatom az ismeretlen katonát, akit több mint háromszáz éve öltek meg, és mellesleg a szabadkőművesek páholyába tartozott.- Majd Castle Robert Patrik holttestére mutatott.

-És bemutatom Robert Patriket, aki szintén e neves társaság tagja. Két szabadkőműves egy helyen. Véletlen? Aligha!- Beckett a szemeit forgatta.

-És mondja Columbo felügyelő, hogyan jutott erre a következtetésre?- A szobában derültség lett úrrá. Castle somolyogva körülnézett.

-Columbo? Ugyanmár! Nem vagyok olyan slampos, miért nem nevez inkább Holmesnak?- Beckett az íróra kacsintott.

-Sherlock Holmes kábítószerfüggő volt. El akar mondani valamit Mr. Castle?- Castle elvigyorodott.

-Oké, a főiskolán kipróbáltam ezt meg azt.- Castle hírtelen megmerevedett.

-El nem mondják az anyámnak!- Beckett a szemeit forgatta.

-Nyögje már ki, hogy mit talált!- Castle fölényesen elmosolyodott, mire Beckett dühösen megráncigálta a férfi jobb fülét.

-Alma! Alma!- A nyomozó elengedte a férfi füleit, mire az fájdalmas kifejezéssel az arcán masszírozni kezdte megkínzott testrészét.

-Oké, látják a gyűrűt a csonti ujjain? És most nézzék meg Mr. Patrick ujjait. Lám-lám, ugyanolyan gyűrűt hordtak. Felismerik a gyűrűn lévő címert? Én felismerem, a szabadkőművesek címere! Ez a két férfi szabadkőműves volt, és lefogadom, hogy valamiféleképpen Mr. Patrick halálának köze van az ismeretlen csontváz halálához.- Beckett elmosolyodott.

-Egész jó agymenés, már látom is magam előtt a következő könyvének a címét: A szabadkőművesek átka.- Castle kihívóan nézett Beckettre.

-És ha bebizonyítom?- A nyomozók közelebb léptek, Beckett a két társára nézett majd Castlere.

-Mégis mit?

-Azt, hogy mindketten tagjai voltak e társaságnak és a haláluk is ugyanaz a dolog miatt következett be.- Esposito elvigyorodott.

-És a gyilkos is ugyanaz lesz mi? Jó vicc!- Castle szemei összeszűkültek.

-Fogadjunk! Ha nekem lesz igazam, akkor vezethetem Beckett nyomozó kocsiját, és akármikor bekapcsolhatom a szirénát!- Beckett elmosolyodott.

-Egy nap.- Castle nem késett a válasszal.

-Öt nap!

-Kap kettőt, de ne feszítse tovább a húrt. És mi van, ha maga veszít.- Castle elmosolyodott.

-Választhat. Az összes eddig megjelent könyvem, amit természetesen én szignózok, vagy a Ferrarim két napra.- Beckett a kijárat felé indult.

-A Ferrarit kérem!- Castle megmerevedett majd a nyomozó után sietett.- Esposito és Ryan egy ideig  nézte a két távolodót, majd Ryan megszólalt.

-Miért nem a könyveket választotta?- Esposito lenézően nézett a barátjára.

-Mert már az összes megvan neki, ráadásul szignózva.

Az őrsre menet Castle elővette a mobil telefonját, Beckett a férfira nézett.

-Kit akar felcsörgetni ilyen korán?

-Ó, csak egy pályatársat. Ilyenkor már nem alszik. Mindig hajnalban szakít időt az írásra, nappal eléggé elfoglalt. A washingtoni Jefferson intézetben dolgozik, a világ legjobb törvényszéki antropológusa Dr. Temperance Brennan.- Beckett szemöldöke felszaladt.

-Személyesen ismeri Brennant?- Castle szerényen elmosolyodott.

-Tudja a sikerlistás írók általában jól ismerik egymást.- Majd mosolyogva a füléhez emelte a telefont.

Temperance Brennan a számítógép képernyőjét bámulta és a kurzor villanásait számolta, teljesen meg volt akadva az új regényével. Angela a múlt héten segített neki összehozni egy romantikus részt, amihez Brennan annyira nem értett. Angela öntött magának egy pohár bort és fél óra alatt megírta neki az egész jelenetet, megmasszírozta a halántékát majd újra a képernyőre meredt. A mobiltelefonja ekkor szólalt meg, Brennan a kijelzőre nézett majd elmosolyodott és felvette a készüléket.

-Brennan!- A telefon túlvégéről a jól ismert hangot hallotta.

- Hello Tempy! Hogy haladsz az írással?- Brennan nagyot fújt.

-Szia Rick! Kicsit belegabalyodtam, az egész egy nagy katyvasz.- Castle felnevetett a készülék túloldalán.

-Segítek, ha segítesz!- Brennan felvonta a szemöldökét.

-Ez érdekesen hangzik, nem nagyon szoktál felhívni a problémáiddal. Oké, áll az alku!- Castle hátradőlt a székében és arcára magabiztos mosoly ült ki.

-Szóval mi a baj a fejezettel?- Brennan felvonta a szemöldökét.

-Nincs vele baj, csak megakadtam. Egy fontos ügy végére értem és elég sokat kivett belőlem az ügy. Ráadásul megint úgy kell magyaráznom az esküdteknek, mintha pár agyalágyult ülne velem szemben.- Castle elmosolyodott.

-Tempy ha belelendülsz a mondókádba, akkor én sem értem a felét.- Brennan értetlenkedő arcot vágott.

-De hiszen mindig hümmögtél és bólogattál!

-Aham, az emberek ezt csinálják, ha elvesztik a fonalat.- Brennan hangja döbbenten szólt a telefonba.

-Néha Booth is ezt csinálja! De miért nem szól, hogy nem érti?- Castle nagyot sóhajtott.

-Tudod Tempy ez a férfi egó, ez van, nem szeretünk hülyének látszani.- Brennan dühösen horkantott.

-De én okosabb vagyok Boothnál és ezt ő is tudja, teljesen fölösleges azt palástolnia, hogy tudatlanabb, mint én.- Castle a szemeit forgatta.

-Oké, lapozzunk. Pontosabban mi is a baj a fejezettel?- Brennan nagyot sóhajtott.

-Rendben felolvasom a kérdéses részt. – „Dobja el a fegyvert! – ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a cserjésen keresztül a tetthelyhez igyekszik.”- Castle egy darabig lélegzetvisszafojtva figyelt.

-Öhmm. Ennyi?- Brennan kétségbeesett hangja hallatszott a telefonból.

-Igen! És ez teljesen megőrjít engem! Nagyon nem tetszik ez a rész!- Castle felnevetett.

-Egyszerűen töröld ki Tempy, és le van a gond!

-Tudod, hogy nem törlök ki semmit, amit leírok, annak úgy kell jónak lennie.- Castle hümmögött.

-Oké. pontosan mi nem tetszik ebben a pár mondatban.- Brennan felsóhajtott.

-A cserjés!

-A cserjés?- Döbbent meg Castle.

-Igen az, valahogy nem illik oda.- Castle elgondolkodott.

-Írjál susnyást az olyan vicces.

-Ez nem vicc könyv lesz.

-Oké, akkor írjál, mondjuk domboldalt.

-Domb oldal?- Brennan hangja érdeklődve csendült.- Mire gondolsz pontosan?

-„Dobja el a fegyvert –ismételte. Ekkor már érzékelte a környezetében történteket. Hallotta, hogy egy autó megállt az úton és néhány ember a domboldalon leereszkedve a tetthely felé igyekszik”- Brennan felnevetett.

-Ez miért nem nekem jutott eszembe! Fantasztikus! Ugye felhasználhatom?

-Természetesen! Szóval az én problémámra visszatérve. Mikor tudsz New Yorkba jönni?- Brennan elgondolkodott.

-Szerdán lesz a tárgyalás, az még két nap. Pontosabban miben is kéred a segítségemet?

-Azonosítani kellene egy több, mint háromszáz éves csontvázat, aki életében a szabadkőműves páholy tagja volt.

Booth lefékezett a fekete terepjáróval a New York-i rendőrkapitányság 12. körzete előtt, majd kissé mogorván nézett Brennanra.

-Mond Csonti, végül is mit keresünk mi itt?- Brennan az F.B.I ügynökre nézett.

-Már mondtam, segítünk egy barátnak. Engem halálosan megfenyegettek, így védőőrizetre szorulok.- Booth idegesen felnevetett.

-Ó, igen! Szóval, ahelyett hogy visszavonulnál a csendes vidéki birtokodra, ahol meg is tudnálak védeni, inkább eljössz a világ egyik legnagyobb városába. Igen, ez baromira ésszerű!- Brennan megrántotta a vállát.

- Nem vagyok ijedős, amúgy sincs vidéki birtokom.- Booth morgolódva szállt ki a kocsiból.

-Vegyél egyet. Ott tudod fogadni az író cimboráidat, és nem kell olyan helyre jönni, ahol megbújhat egy orvlövész.

Castle megszokott helyén ücsörgött és várta hogy Beckett visszatérjen a két betűs kitérőjéről. Az író sunyi pillantást vetett a jobb és a bal oldalára, majd amikor úgy ítélte meg, hogy tiszta a terep villámgyors mozdulattal átült Beckett helyére. Az író hanyag mozdulattal döntötte hátrébb a nyomozólány székének háttámláját és felvette Philip Marlowe hanyag figuráját, rágyújtott a képzeletbeli cigarettájára és a plafont fürkészte. Majd visszaállította a széket és fontoskodó nyomozósan elkezdett kattintgatni Beckett számítógépén ezzel elindítva egy számára ismeretlen programot. Castle felszisszent és sűrű kattintások közepette megpróbált kilépni a programból, ami gyanúsítottak arcképeit nyomta folyamatosan a képernyőre. Az író nem látta hogy a 12-es körzet összes nyomozója kaján vigyorral a képén őt lesi és sűrűn, sőt várakozva pillantgatnak a női mosdó felé. Castle végre ki tudott lépni a programból, ekkor elkezdett csengeni a nyomozó vezetékes telefonja. Castle oldalra hajtotta a fejét és úgy számolt az eshetőségekkel, majd meglátta a többi nyomozó arcát, akik szinte sugallták, hogy vegye csak fel nyugodtan. De azt is meglátta, hogy páran a női mosdó felé tekintgetnek, Castle gyorsan felpattant és visszaült a helyére kiérdemelve ezzel a 12-es körzet nyomozóinak csalódott sóhajtásait. Pár másodperc múlva nyílt a női mosdó ajtaja és Beckett sétált ki rajta, majd unott arccal ült vissza a helyére és nézett Castlere.

-Maga még mindig itt van?- Az író megjátszva magát zavartan fordult hátra. Beckett a szemeit forgatta.

-Nagyon jól tudja, hogy magáról beszélek, ne játssza itt a hülyét!- Castle a nyomozóra vigyorgott.

-Beckett nyomozó, magából csak úgy árad az irántam való szeretet.- Beckett kihívóan előre hajolt és csábosan a férfira mosolygott.

-Ha még ma elhagyja az őrsöt, akkor ígérem, hogy szeretni fogom.- Castle nagyot nyelt.

-Tényleg?- Beckett hátradőlt a székén és a számítógép képernyőjére nézett.

- Nem!- Az író fancsali ábrázata megmosolyogtatta a nyomozólányt. A lift hangjára oldalra fordította a fejét, a liftből egy férfi és egy nő lépett ki, akik élénken vitatkoztak egymással. Castle ekkor vette észre a párost és odaintegetett nekik.

-Hello Tempy! Itt vagyunk!- Becket megrovóan nézett a lelkesen integető férfira, majd érdeklődve vette szemügyre a jövevényeket. Temperance Brennant azonnal felismerte, a könyveinek hátulján lévő fotó alapján. A férfi viszont kész rejtély volt a számára. Szinte ordított róla az, hogy szövetségi ügynök, de Beckettet összezavarta a férfi Cooky övcsatja és a nadrágszár alól kivillanó csíkos zoknija. Brennan odasietett a felálló Castlehez és megölelte az írót. Beckett és az ismeretlen férfi furcsálkodva nézték az egymást ölelgető és kacagó két írót. A férfi végül megvonta a vállát, Beckett felé fordult és felmutatta a jelvényét.

-Seeley Booth különleges ügynök, F.B.I.- Beckett kezet nyújtott a férfinak, aki elfogadta és határozottan, de mégis óvatosan szorította meg azt.

-Kate Beckett nyomozó, New York-i rendőrség. 12-es körzet. Bocsánatot kérek, amiért Mr. Castle a nyomozó iroda erőforrásait pocsékolja.- Booth ügynök elvigyorodott.

-Gond egy száll sem Beckett nyomozó, úgyis régen jártam már a nagy almában.- Castle és Brennan is befejezte a nagy örömködést, és most az író kíváncsian méregette Booth ügynököt.

-Tempy, kitalálom. Az úr a te múzsád!- Brennan és Booth zavartan néztek össze majd nevetve tiltakozni kezdtek. Brennan kissé elpirult.

-Most mellélőttél, az úr a társam Seeley Booth különleges ügynök. És nem, nem róla mintáztam meg a férfi főhőst.- Booth szomorkásan elmosolyodott. Castle közelebb lépett hozzá és kezet fogott vele.

-Szerintem magáról mintázta, letagadni sem érdemes. Amúgy én vagyok Richard Castle.- Booth szélesen elvigyorodott.

-Egyből felismertem a címlap fotóról, örülök, hogy megismerhetem!- Booth ügynök most Brennanhez fordult.

-Bones, megígérted hogy elviszel az IQ Servicesbe.- Castle felkacagott.

-Bones? Ez nagyon jó! Elmentek az IQ Servicesbe? A legjobb bár a Brodwayen!- Brennan csalódott arcot vágott.

-Ma nem lehet Booth, meg kell vizsgálnom a maradványokat.- Castle átölelte Booth ügynököt mintha már ezer éve ismernék egymást.

-A terv a következő, Bones megvizsgálja a csontit addig én, Booth ügynök és Beckett nyomozó végigjárjuk a város legjobb kocsmáit! Kérdés van?- Brennan jelentkezett.

-Most már te is végig így fogsz hívni?- Castle határozottan bólintott.

-Naná! Nagyon tetszik.- Beckett az asztalán tornyosuló aktahalmokra nézett.

-Nagyon úgy néz ki, hogy ketten mennek csak kocsmázni, de ha holnap részegen tántorog be az őrsre, akkor megnézheti magát.

Castle és Booth az IQ Services pultját támasztották, témájuk váltakozva Bones és Beckett volt. A csapos valami zavaros koktélt kevert a két férfi érdeklődve nézte a végeredményt. Castle nem bírta tovább és rákérdezett a műremekre.

-Ez mi?-A csapos mosolyogva Castle elé tolta az italt.

-A neve fülledt erotika! Ez a legnépszerűbb italunk! Csak idd meg! Meglátod, hamar hatni fog.- A csapos kacsintott egyet, és máris továbbment a pult másik végében integető pároshoz. Booth és Castle a fura löttyre sandított, majd Castle felemelte a poharat és aprót kortyolt belőle.

-Hmm, igaz hogy úgy néz ki, mint a híg fos de ízre nagyon ott van! Hé csapos! Keverjen még párat nekünk ebből az izéből!- Booth az író vállára tette a kezét.

-A fickó azt mondta, hogy hamar hat, nehogy sok legyen.- Castle felkacagott.

-Nincs az a koktél, ami kifogna Richard Castle-en!

Castle ismerős hangokat hallott, a hangszínt felismerte de a hangok még nem álltak össze szavakká. Az író szemhéjai mintha ólomból lettek volna, próbálta több-kevesebb sikerrel kinyitni a szemeit. A hangok végre formát öntöttek és Castle felismerte Alexis hangját.

-Apa ébredj! Megjöttünk!

-Mit?- nyitotta ki szemét a férfi.

-Mondom megjöttünk!

-Mi történt?- nézett körül a férfi egy pillanatra. Alexis sokat tudóan nézett az apjára.

- Jól kiütötted magadat, még a párnád is tiszta nyál lett. Minek iszik az, aki nem bírja?- Castle kicsit hunyorgott.

- Milyen nap van ma?- A háttérben hallotta az anyja hangját.

- Ne aggódj csibém, apád jól van. Ha azt kérdezte volna meg, hogy milyen év van, az már aggódásra adott volna okot.- Castle feltornázta magát a kanapéról és a telefonja után kezdett el kotorászni, Alexis a szemeit forgatva szedte fel az író kabátját a földről, belenyúlt a kabát zsebébe és az apja kezébe nyomta a mobiltelefont. Castle hálásan mosolygott a lányára.

-Köszönöm kincsem. Szokd a gondolatot, ha egy nő idős koromban kisemmiz, akkor mindennap pont ugyanígy fogok ébredni nálad.- Alexis szörnyülködni kezdett, Castle pedig vigyorogva nézett rá a telefonja kijelzőjére. Az elmúlt pár órában senki nem kereste, az író Brennan számát tárcsázta. A nő hangja friss és kipihent volt, Castle mintha még egy cseppnyi izgalmat is kihallott volna a nő hangjából.

-Richard, nem is gondoltam volna hogy már ilyenkor a tudatodnál vagy. Booth szerint jól kiütötted magadat tegnap éjszaka. Mennyi koktélt ittál meg? Tízet, tizenkettőt?- Castle az orrnyergét masszírozta.

-Kettőt.- Brennan felnevetett.

-Booth mondta hogy a pultos mindent beleöntött abba a löttybe, aminek az alkoholfoka 60 fok fölött volt.- Castle közbeszólt.

-Oké Bones, nem bírom a piát. Lapozzunk. Szóval megmágiáztad a csontokat?

-Ha arra akarsz célozni akkor igen , megvizsgáltam őket. A csontok egy Lawrence Twistdale nevű őrnagyhoz tartoznak, aki a gyarmati hadseregben szolgált. Dr. Hodgins szerint a lázadó vezérkar futárja volt, és nála volt az a pecsét, amivel lepecsételték a függetlenségi nyilatkozatot.- Castle agyában nyikorogva, de beindultak a fogaskerekek.

- Valami azt súgja, hogy az a pecsét eltűnt.

-Így van, méghozzá 1776. július 5.-én. Egy nappal az aláírás után. És igazad volt, valóban tagja volt a szabadkőművesek társaságának, csakúgy, mint a friss hulla. Dr. Hodgins megvizsgálta mindkettő ékszert, és eredetinek találta őket.- Castle nem tudta megállni és hangosan felkurjantott.

-Igen! Szabadkőműves összeesküvés! Imádom!- Brennan azért megpróbálta lehűteni Castle lelkesedését.

-Viszont akkor is megakadtunk, mivel a társaság titkos így nem tudjuk kideríteni a friss hulla személyazonosságát. A nyomozóitok zsákutcába futottak, semmi nyomot nem találtak.- Castle nagyképűen elmosolyodott.

-Hát persze hogy nem találtak, elvégre kihagyták a nyomozásból az összeesküvés elméletek avatatlan királyát.- Brennan közbekottyantott.

-Az szerintem Hodgins- Castle nem hagyta magát.

-Múltkor azt mondtad, hogy ő a labor királya, két királyi címe meg senkinek nem lehet. Szóval én vagyok a nyerő. És ezt be is bizonyítom a 12. körzetnek.

Beckett a fehér táblát bámulta, a szokásostól eltérően most szinte üresen állt a táblák. Ryan és Esposito nyomozók az asztaluknál ücsörögtek és új nyomokat próbáltak keresgélni eredménytelenül. Beckett összerezzent, amikor megérezte, hogy az író áll mellette, a férfire fordította a tekintetét. Castle is a fehér táblát tanulmányozta. Beckett végül megunta a néma ácsorgást.

-Maga meg mi a fenét keres itt? Nem az ágyikójában kellene forgolódnia az elfogyasztott töménytelen szesztől?- Castle a nyomozólányra mosolygott.

-Egészen fél órával ezelőttig ez volt a helyzet, de két fejgörcs között megoldottam az ügyet. Gondoltam ide tántorgok, nehogy túl sokat agyaljanak rajta.- Ryan és Esposito felvonta a szemöldökét, Beckett pedig összefonta a karjait a mellkasa előtt.

-Szóval egy heveny alkoholmérgezés közben megszállta magát az ihlet? Nagyon kíváncsivá tett. Milyen téveszmékre tett szert az éjszakai tivornya folyamán?- Castle elmosolyodott, majd a Beckett asztalán heverő gyűrűkért nyúlt.

- Ha jobban megnézi a két gyűrűt, akkor talál bennük egy mesterjelet, ami véletlenül ugyanaz. Ez egy neves ékszerész dinasztia pecsétje, aminek történetesen itt New Yorkban van az üzlete. És mivel hogy pár száz éve ez a család készíti ezeket az ékszereket, így valószínűleg közük van a szabadkőművesek társaságához. Nyomot akart? Megadtam. Összefügg a két haláleset? Ha találnak egy régi pecsétet a házkutatás során akkor tutira. Szóval holnap reggelre jöjjön a lakásom elé a kocsijával, ki szeretném próbálni a szirénát. De, most ha a hölgy és az urak nem bánják, én inkább lelépnék a bal fenéken, mert piszkosul szaggat a fejem.