Az
ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az
elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és
a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban,
mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az,
ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító
hatását, csak a szerelmes dal kérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül
van.Pedig most,
volt kivel töltenie a Valentin napot – az elmúlt évekkel ellentétben – most nem
kellett volna egyedül lennie. Kate felállt az ablakból és a konyhába sétált.
Menet közben bekapcsolta a tv-t, hogy hallja a híreket. Nem igazán szerette a
híradót nézni, mert nagyjából a munkájáról adtak tudósítást. Minden megoldott
és megoldatlan gyilkosságot megemlítettek benne. Most mégis úgy döntött, hogy
megnézi, mert egészen biztos volt benne, hogy a szerelme benne szerepel majd.
Amikor Rick elhagyta New Yorkot, Kate még nagyon dühös volt. Tudta, hogy az
írónak nincs más választása. Mégis hatalmas veszekedéssel váltak el. Kate a
konyhában a bögréjét a mosogatóba tette, majd a hűtőből kivett lasagne-t kezdte
melegíteni a mikróban.
- A híres író
Richard Castle repülőgépe, éppen ebben a pillanatban landol a Párizs–Le
Bourget-i repülőtér-en. Az
író azért utazott a szerelem fővárosába, hogy népszerűsítse legújabb könyvét,
aminek a fő témája a szerelem. A híres író vajon csak kitalálta a történetet,
vagy neki is van valaki, akit ezen a napon sok csókkal köszöntsön? – a
bemondó nő hangja hallatán Kate azonnal ki is nyomta a tv-t.
- Persze, hogy van valakije, csak sosem engedik, hogy együtt legyen vele – mérgelődött a nő és a kanapéra hajította a távirányítót. Visszasietett a konyhába, kivette a mikróból az ennivalót, de mielőtt leült volna, megcsörrent a telefonja.
- Beckett! – szólt bele szokásához híven.
- Szia Kate, én vagyok – Rick hangja megtört volt és szomorú. Kate biztosra vette, hogy a veszekedéstől ilyen megviselt szerelme hangja.
- Szia Rick!
- Csak… csak azért hívlak, hogy megmondjam rendesen ideértem és épségben vagyok. Ne haragudj rám – az utolsó mondatra a férfi hangja suttogássá halkult. Kate szíve majd megszakadt, hogy így kell hallani szerelmét. És pont a mai napon.
- Szeretlek Rick. Ez csak egyetlen nap. A többi 364-et együtt töltjük. Nem haragszom – Kate próbált enyhíteni a dolgon, de Rick felsóhajtott.
- Ez egy különleges nap. Nem kellett volna eljönnöm. Már látom, hogy az ajtóban várnak rám a fotósok és a riporterek. Nem itt kéne lennem, hanem veled… Tudom, hogy hibát követtem el.
- Rick kérlek. Nem haragszom, csak ne veszekedjünk. Siess haza. Szia – nem volt tovább ereje beszélni a férfival. Igaz, hogy azt mondta, nem haragszik rá, de ebben a pillanatban nem ezt érezte. Egyrészt örült, hogy egyben odaért, de nagyon dühös volt, mert egyáltalán felszállt a gépre.
- Persze, hogy van valakije, csak sosem engedik, hogy együtt legyen vele – mérgelődött a nő és a kanapéra hajította a távirányítót. Visszasietett a konyhába, kivette a mikróból az ennivalót, de mielőtt leült volna, megcsörrent a telefonja.
- Beckett! – szólt bele szokásához híven.
- Szia Kate, én vagyok – Rick hangja megtört volt és szomorú. Kate biztosra vette, hogy a veszekedéstől ilyen megviselt szerelme hangja.
- Szia Rick!
- Csak… csak azért hívlak, hogy megmondjam rendesen ideértem és épségben vagyok. Ne haragudj rám – az utolsó mondatra a férfi hangja suttogássá halkult. Kate szíve majd megszakadt, hogy így kell hallani szerelmét. És pont a mai napon.
- Szeretlek Rick. Ez csak egyetlen nap. A többi 364-et együtt töltjük. Nem haragszom – Kate próbált enyhíteni a dolgon, de Rick felsóhajtott.
- Ez egy különleges nap. Nem kellett volna eljönnöm. Már látom, hogy az ajtóban várnak rám a fotósok és a riporterek. Nem itt kéne lennem, hanem veled… Tudom, hogy hibát követtem el.
- Rick kérlek. Nem haragszom, csak ne veszekedjünk. Siess haza. Szia – nem volt tovább ereje beszélni a férfival. Igaz, hogy azt mondta, nem haragszik rá, de ebben a pillanatban nem ezt érezte. Egyrészt örült, hogy egyben odaért, de nagyon dühös volt, mert egyáltalán felszállt a gépre.
Rick kifelé ment a terminálról. Mikor kilépett az ajtón fotósok és
riporterek hada kezdte ostromolni. A riporterek franciául beszéltek. Ricknek erről is szerelme jutott eszébe. Ha
Kate itt lenne, segíthetne – gondolta a férfi és közelebb hajolt a tolmácshoz,
hogy hallja mit mond.
- Hogy érzi magát Franciaországban Mr. Castle? – fordította a tolmács. Honnan tudjam. Most érkeztem – Rick fortyogott magában. Nem akarta magára hagyni kedvesét Valentin napon.
- Jól! – jelentette ki.
- Bien! – fordította a tolmács. Rick az autójához furakodott. Beszállt és elindult a szálloda felé. Az idő már késő délutánra járt. Úgy gondolta, még felhívja kedvesét, mielőtt aludna, de aztán eszébe jutott, hogy New Yorkban most teljesen másképp jár az idő.
- Hogy érzi magát Franciaországban Mr. Castle? – fordította a tolmács. Honnan tudjam. Most érkeztem – Rick fortyogott magában. Nem akarta magára hagyni kedvesét Valentin napon.
- Jól! – jelentette ki.
- Bien! – fordította a tolmács. Rick az autójához furakodott. Beszállt és elindult a szálloda felé. Az idő már késő délutánra járt. Úgy gondolta, még felhívja kedvesét, mielőtt aludna, de aztán eszébe jutott, hogy New Yorkban most teljesen másképp jár az idő.
Kate a telefonja csörgésére ébredt. Remélte, hogy Rick hívja, hogy
bocsánatot kérjen a tegnapiak miatt.
- Beckett! – szólt bele unottan. Nem akart újabb vitába keveredni Rick-kel. Ám mikor beleszóltak meglepődött.
- Szia Kate! Alexis vagyok. Segítened kéne!
- Baj van Lex? – Kate hangja komolyra változott.
- Én csak… Ahj ez a Valentin nap kész katasztrófa.
- Nekem mondod? – sóhajtott Kate.
- Mégis elment? Hogy tehette.
- Nem számít Lex. Miben segíthetek?
- Eljönnél velem vásárolni? Mike-ot szeretném meglepni, de semmi ötletem sincs.
- Ez jól hangzik. Mikor? – kérdezte Kate és egy apró mosoly görbítette felfelé a száját.
- Mondjuk délután? Egykor jó lesz?
- Igen tökéletes. Akkor egykor. Szia Lex! – Kate kinyomta a telefont és elindult felöltözni. A konyhában meglátta a maradék Lasagnét, de már teljesen elment az étvágy. Nem erre az ételre vágyott. Felöltözött és mielőtt találkozna Alexis-sel – úgy döntött – beugrik az őrsre. Az út a kapitányságra nem volt hosszú. Autóval 10-15 percre. Kate kiszállt az autóból és a lift felé ment. Megnyomta a hívógombot és várta hogy a lift megérkezzen. Egy halk, csilingelő hang jelezte, hogy a szállító eszköz a földszintre ért. Ryan és Espo lépett ki belőle.
- Beckett, azt hittük szabadságon vagy, mi járatban? – kérdezte Ryan.
- Gondoltam beugrom hozzátok – vállat vont és igyekezett úgy viselkedni, hogy a fiúk ne vegyék észre, hogy valami nem stimmel.
- Már menni készültünk – szólalt meg ismét Ryan.
- Hol töltitek a Valentin napot?
- Én Lanie-hez igyekszem, virágot vettem neki, meg egy romantikus üdvözlőlapot.
- Én virágot és csokit vettem Jenny-nek.
- Nem tartalak fel titeket, menjetek csak.
A fiúk elköszöntek és már tovább is sétáltak. Esposito tudta, hogy valami nem stimmel, de ismerte már annyira kolléganőjét, hogy tudta, úgysem fog beszélni róla, ha rákérdez. Így hát inkább csendben maradt és a napja további részére koncentrált.
Kate még pár percig állt, aztán visszaindult az autójához. Az órájára nézett és megállapította, hogy van még ideje. „Talán Lex nem bánja, ha előbb megyek” – gondolta és már indított is. Szinte csukott szemmel eltalált már az író lakásáig, olyan sokszor tette meg az utat az elmúlt időben. Nem kopogott. egyszerűen csak előhalászta a kulcsait és beengedte magát.
- Alexis! – kiáltotta el magát és abban a pillanatban meg is jelent a vöröshajú lány a lépcsőn.
- Korán jöttél, de nem baj. Mindjárt készen vagyok és indulhatunk is.
- Rendben – válaszolt Kate és leült a konyhában.
- Biztos, hogy nem volt más dolgod? – kérdezte a lány és Kate tudta mire megy ki a játék.
- Tudod, hogy azért vettem ki szabadnapot, hogy apáddal lehessek – lehajtotta a fejét és érezte, ahogy Alexis finoman átkarolja.
- Veszekedtetek igaz? Nem volt szép apától, hogy itt hagyott.
- Már nem számít. Elment és kész. Nem akarok többet veszekedni vele, de ez egy irtó hülye húzás volt tőle Lex. Mi lenne ha most inkább vásárolnánk? Gondolom estére van programotok Mike-al.
- Vacsizni megyünk. Hozom a kabátom és mehetünk.
Az út a plázáig csendes volt, de kényelmes. Egyikük sem igényelte a felesleges csevegést. Alexis tudta, hogy ezért még jól le fogja tolni az apját. Látta Katen, hogy megbántott és fáj neki. Tudta, hogy ezt csak egy hatalmas, önzetlen szerelmi kinyilvánulás törli el. A Newport Center felé vették az irányt. Ott mindenféle üzletet találtak és biztosak voltak benne, hogy Alexis találni fog valamit a barátjának.
- Na, hova menjünk először? – kérdezte Kate mikor beléptek a nagy aulába és körbenéztek az üzleteken. Mindenhol a Valentin napi szívek díszelegtek.
- Menjünk mondjuk… oda – mutatott egy ajándéküzletre Alexis. A kis bolt felé vették az irányt. Nem csak a kirakatban, de odabent is mindenhol szívek és szivecskés dolgok sorakoztak. Kevés ember bóklászott. Alexis az első polchoz húzódott amin szivecskés dolgokat látott.
- Na, látsz valami értelmeset? – lépett mellé Kate.
- Semmit. Igazából ötletem sincs, hogy mit lehetne venni. De azt hiszem itt nem találok semmit.
- MI lenne, ha innánk egy kávét, aztán folytatnánk a keresgélést? – kérdezte Kate és közben már el is indultak egy kis kávézó felé.
- Haragszol még apára? – leültek egy asztalhoz, egymással szemben és a kávéból amire készültek végülis süti lett.
- Nem. Ha logikusan gondolok bele, apádnak ez a munkája. És igen, várhatott volna még pár napot, de most kellett menni. Nem lehet olyan önző hogy kisajátítom magamnak.
- Hisz apa csak a tied – mosolygott Lexi.
- Tudom. És kösz, hogy nem hagytál magamra a délután folyamán – hálásan nézett a mosolygó lányra és egy ötlet körvonalazódott a fejében – Bejössz velem oda?
Egy fehérnemű üzletre mutatott. A kirakatban csipkésebbnél csipkésebb fehér neműk és apró hálóingek voltak kiállítva.
- Aha – a válasz rövid volt, de már félre is tolták üres tányérjaikat. Kate gyorsan kifizette a süteményeket és máris elindultak a szemben lévő üzlet felé. Rögtön az első sorban kezdtek. Sima unalmas fehérneműeket felváltották a csipkés fehér neműk, aztán pedig az apró selyem hálóingek és a több szexibbnél szexibb cuccok. Katenek nem kellett sokat keresgélnie és máris ráakadt egy fekete rövid selyem hálóingre. Az átlátszó darab láttán eszébe jutott, hogy talán túlzás, de aztán a kosarába tette. Úgy gondolta van miért kiengesztelnie Ricket. Régebben sosem hisztizett semmiért. Talán most is csak azért, mert úgy érezte Rick az, aki mellett meg fog öregedni.
- Mit gondolsz én is bevállalhatok egy hasonlót? – kérdezte Alexis miközben nézegette a kihívó ruhadarabokat. Kate elmosolyodott a lány zavarán. Fehér bőrén tisztán látszott, hogy Alexis elpirult. Tudta, hogy a lány bármit megbeszélhet az apjával, de azért csak vannak olyan dolgok, amiben azért jobb, ha nem fordul Rickhez és ezt Alexis is tudta. Örült, hogy van végre valaki, akihez fordulhat. Persze a nagyanyjától is kérhetne segítséget, de úgy gondolta, könnyebb olyantól tanácsot kérni, aki a család tagja is meg nem is.
- Miért is ne. Szerintem az a vörös jól menne az arcod színéhez – mutatott egy hasonlóra, mint amit a kirakatban látott.
Mindketten kiválasztották és miközben kifelé mentek az autóhoz, elmentek egy ékszerüzlet mellett és Alexis-nek azonnal eszébe jutott, mi is az, amivel még meglepheti Mike-ot. Odabent nem is kellett sokat keresgélnie. Kate segítségével gyorsan rátalált egy tipikus férfias karkötőre, ami ezüstből volt.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem – köszönt el Lexi miközben kiszállt a kocsiból a lakásuk előtt.
- Nincs mit. Menj és készülődj. Nem sok időd maradt a randi előtt. Érezd jól magad Lexi. Szia.
Azzal már hazafelé is indult. Nem volt kedve még tv-t nézni sem. Engedett egy kádnyi forró vizet, telerakta habfürdővel és már bele is merült. Lassan kortyolgatta az előzőleg odakészített bort. Úgy érezte minden porcikája ellazul. Normális esetben áthívná Lanie-t, de mivel a többiek előző nap dolgoztak és csak utólag tudtak Valentin napozni. Fogalma sem volt róla, már mióta áztatta magát, de csak azt vette észre, hogy a víz már telesen kihűlt. Kiszállt, belebújt puha pamut köntösébe és a szobájába sétált. Elfeküdt az ágyon és már csörögni is kezdett a telefonja. A kijelzőn Rick neve és képe villogott.
- Szia, te csavargó – köszönt bele Kate vidáman.
- Szia. Szóval már nem haragszol?
- Tudod, hogy nem tudok rád sokáig haragudni. Milyen Párizs?
- Nem tudom, nem volt időm szétnézni. De egyszer majd elhozlak ide. Talán an nászutunkra – magyarázta szórakozottan.
- Hiányzol – elérzékenyülve suttogott a telefonba.
- te is nekem Kate. Menj a szoba ablakodhoz – kérte gyengéden és Kate már fel is állt. Nem tudta mi ez a rejtélyesség. Csak remélni tudta, hogy Rick ott áll az ablaka alatt. Kinézett az ablakon és elállt a szava. Rick ugyan nem volt az ablaka alatt, de a látványtól könnybe lábadt a szeme. A járdán gyertyák sorakoztak szép sorban és a „Je T’aime” szót alkották. Szeretlek. Egy apró szó csupán, de neki mindennél többet jelentett. Képtelen volt beleszólni a telefonba, pedig tudta, hogy valamit válaszolnia kell. A könnyei fojtogatták. Azt kívánta, bár csak vele lenne a férfi.
- Tetszik? – kérdezte Rick, de a hang valahogyan túl közelről jött. Mintha… pillanatok alatt fordult meg saját tengelye körül. Ismét nem hitt a szemének. Rick a szobája ajtajában állt és nem pedig Párizsban. A telefonra nézett, aztán pedig a férfira. A készüléket az ágyra hajította és máris Rick felé tartott. A nyakába ugrott, de képtelen volt megszólalni. Arcát a nyakhajlatához dugta és érezte, hogy könnyei megnedvesítik szerelme nyakát.
- Párizsban kéne lenned – mondta hüppögve.
- Nem. Nekem itt kell lennem. Ott ahol te vagy. Meg tudsz nekem bocsátani? Eszeveszett nagy marha voltam, hogy itt hagytalak.
- Csss – Kate az ujját a szájához emelte csendre intve ezzel az írót.
- Már régen megbocsátottam. Szeretlek Rick Castle.
- Szeretlek Kate Beckett – suttogta és egy újabb szenvedélyes csókot követően a karjaiba vette és az ágyra fektette. Óvatosan, mintha valami porcelán lenne. Csókjuk egy percre sem szakadt meg és Kate már tudta, nincs is szüksége az alig ruhadarabra, amit a délután folyamán vett. Tudta, hogy még ha utólag is, de ez élete legjobb Valentin napja. Azzal van, akit a szívéből szeretett. És tudta, elkövetkezendő életében ennél csak romantikusabb Valentin napok várnak rá. Mindig.
- Beckett! – szólt bele unottan. Nem akart újabb vitába keveredni Rick-kel. Ám mikor beleszóltak meglepődött.
- Szia Kate! Alexis vagyok. Segítened kéne!
- Baj van Lex? – Kate hangja komolyra változott.
- Én csak… Ahj ez a Valentin nap kész katasztrófa.
- Nekem mondod? – sóhajtott Kate.
- Mégis elment? Hogy tehette.
- Nem számít Lex. Miben segíthetek?
- Eljönnél velem vásárolni? Mike-ot szeretném meglepni, de semmi ötletem sincs.
- Ez jól hangzik. Mikor? – kérdezte Kate és egy apró mosoly görbítette felfelé a száját.
- Mondjuk délután? Egykor jó lesz?
- Igen tökéletes. Akkor egykor. Szia Lex! – Kate kinyomta a telefont és elindult felöltözni. A konyhában meglátta a maradék Lasagnét, de már teljesen elment az étvágy. Nem erre az ételre vágyott. Felöltözött és mielőtt találkozna Alexis-sel – úgy döntött – beugrik az őrsre. Az út a kapitányságra nem volt hosszú. Autóval 10-15 percre. Kate kiszállt az autóból és a lift felé ment. Megnyomta a hívógombot és várta hogy a lift megérkezzen. Egy halk, csilingelő hang jelezte, hogy a szállító eszköz a földszintre ért. Ryan és Espo lépett ki belőle.
- Beckett, azt hittük szabadságon vagy, mi járatban? – kérdezte Ryan.
- Gondoltam beugrom hozzátok – vállat vont és igyekezett úgy viselkedni, hogy a fiúk ne vegyék észre, hogy valami nem stimmel.
- Már menni készültünk – szólalt meg ismét Ryan.
- Hol töltitek a Valentin napot?
- Én Lanie-hez igyekszem, virágot vettem neki, meg egy romantikus üdvözlőlapot.
- Én virágot és csokit vettem Jenny-nek.
- Nem tartalak fel titeket, menjetek csak.
A fiúk elköszöntek és már tovább is sétáltak. Esposito tudta, hogy valami nem stimmel, de ismerte már annyira kolléganőjét, hogy tudta, úgysem fog beszélni róla, ha rákérdez. Így hát inkább csendben maradt és a napja további részére koncentrált.
Kate még pár percig állt, aztán visszaindult az autójához. Az órájára nézett és megállapította, hogy van még ideje. „Talán Lex nem bánja, ha előbb megyek” – gondolta és már indított is. Szinte csukott szemmel eltalált már az író lakásáig, olyan sokszor tette meg az utat az elmúlt időben. Nem kopogott. egyszerűen csak előhalászta a kulcsait és beengedte magát.
- Alexis! – kiáltotta el magát és abban a pillanatban meg is jelent a vöröshajú lány a lépcsőn.
- Korán jöttél, de nem baj. Mindjárt készen vagyok és indulhatunk is.
- Rendben – válaszolt Kate és leült a konyhában.
- Biztos, hogy nem volt más dolgod? – kérdezte a lány és Kate tudta mire megy ki a játék.
- Tudod, hogy azért vettem ki szabadnapot, hogy apáddal lehessek – lehajtotta a fejét és érezte, ahogy Alexis finoman átkarolja.
- Veszekedtetek igaz? Nem volt szép apától, hogy itt hagyott.
- Már nem számít. Elment és kész. Nem akarok többet veszekedni vele, de ez egy irtó hülye húzás volt tőle Lex. Mi lenne ha most inkább vásárolnánk? Gondolom estére van programotok Mike-al.
- Vacsizni megyünk. Hozom a kabátom és mehetünk.
Az út a plázáig csendes volt, de kényelmes. Egyikük sem igényelte a felesleges csevegést. Alexis tudta, hogy ezért még jól le fogja tolni az apját. Látta Katen, hogy megbántott és fáj neki. Tudta, hogy ezt csak egy hatalmas, önzetlen szerelmi kinyilvánulás törli el. A Newport Center felé vették az irányt. Ott mindenféle üzletet találtak és biztosak voltak benne, hogy Alexis találni fog valamit a barátjának.
- Na, hova menjünk először? – kérdezte Kate mikor beléptek a nagy aulába és körbenéztek az üzleteken. Mindenhol a Valentin napi szívek díszelegtek.
- Menjünk mondjuk… oda – mutatott egy ajándéküzletre Alexis. A kis bolt felé vették az irányt. Nem csak a kirakatban, de odabent is mindenhol szívek és szivecskés dolgok sorakoztak. Kevés ember bóklászott. Alexis az első polchoz húzódott amin szivecskés dolgokat látott.
- Na, látsz valami értelmeset? – lépett mellé Kate.
- Semmit. Igazából ötletem sincs, hogy mit lehetne venni. De azt hiszem itt nem találok semmit.
- MI lenne, ha innánk egy kávét, aztán folytatnánk a keresgélést? – kérdezte Kate és közben már el is indultak egy kis kávézó felé.
- Haragszol még apára? – leültek egy asztalhoz, egymással szemben és a kávéból amire készültek végülis süti lett.
- Nem. Ha logikusan gondolok bele, apádnak ez a munkája. És igen, várhatott volna még pár napot, de most kellett menni. Nem lehet olyan önző hogy kisajátítom magamnak.
- Hisz apa csak a tied – mosolygott Lexi.
- Tudom. És kösz, hogy nem hagytál magamra a délután folyamán – hálásan nézett a mosolygó lányra és egy ötlet körvonalazódott a fejében – Bejössz velem oda?
Egy fehérnemű üzletre mutatott. A kirakatban csipkésebbnél csipkésebb fehér neműk és apró hálóingek voltak kiállítva.
- Aha – a válasz rövid volt, de már félre is tolták üres tányérjaikat. Kate gyorsan kifizette a süteményeket és máris elindultak a szemben lévő üzlet felé. Rögtön az első sorban kezdtek. Sima unalmas fehérneműeket felváltották a csipkés fehér neműk, aztán pedig az apró selyem hálóingek és a több szexibbnél szexibb cuccok. Katenek nem kellett sokat keresgélnie és máris ráakadt egy fekete rövid selyem hálóingre. Az átlátszó darab láttán eszébe jutott, hogy talán túlzás, de aztán a kosarába tette. Úgy gondolta van miért kiengesztelnie Ricket. Régebben sosem hisztizett semmiért. Talán most is csak azért, mert úgy érezte Rick az, aki mellett meg fog öregedni.
- Mit gondolsz én is bevállalhatok egy hasonlót? – kérdezte Alexis miközben nézegette a kihívó ruhadarabokat. Kate elmosolyodott a lány zavarán. Fehér bőrén tisztán látszott, hogy Alexis elpirult. Tudta, hogy a lány bármit megbeszélhet az apjával, de azért csak vannak olyan dolgok, amiben azért jobb, ha nem fordul Rickhez és ezt Alexis is tudta. Örült, hogy van végre valaki, akihez fordulhat. Persze a nagyanyjától is kérhetne segítséget, de úgy gondolta, könnyebb olyantól tanácsot kérni, aki a család tagja is meg nem is.
- Miért is ne. Szerintem az a vörös jól menne az arcod színéhez – mutatott egy hasonlóra, mint amit a kirakatban látott.
Mindketten kiválasztották és miközben kifelé mentek az autóhoz, elmentek egy ékszerüzlet mellett és Alexis-nek azonnal eszébe jutott, mi is az, amivel még meglepheti Mike-ot. Odabent nem is kellett sokat keresgélnie. Kate segítségével gyorsan rátalált egy tipikus férfias karkötőre, ami ezüstből volt.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem – köszönt el Lexi miközben kiszállt a kocsiból a lakásuk előtt.
- Nincs mit. Menj és készülődj. Nem sok időd maradt a randi előtt. Érezd jól magad Lexi. Szia.
Azzal már hazafelé is indult. Nem volt kedve még tv-t nézni sem. Engedett egy kádnyi forró vizet, telerakta habfürdővel és már bele is merült. Lassan kortyolgatta az előzőleg odakészített bort. Úgy érezte minden porcikája ellazul. Normális esetben áthívná Lanie-t, de mivel a többiek előző nap dolgoztak és csak utólag tudtak Valentin napozni. Fogalma sem volt róla, már mióta áztatta magát, de csak azt vette észre, hogy a víz már telesen kihűlt. Kiszállt, belebújt puha pamut köntösébe és a szobájába sétált. Elfeküdt az ágyon és már csörögni is kezdett a telefonja. A kijelzőn Rick neve és képe villogott.
- Szia, te csavargó – köszönt bele Kate vidáman.
- Szia. Szóval már nem haragszol?
- Tudod, hogy nem tudok rád sokáig haragudni. Milyen Párizs?
- Nem tudom, nem volt időm szétnézni. De egyszer majd elhozlak ide. Talán an nászutunkra – magyarázta szórakozottan.
- Hiányzol – elérzékenyülve suttogott a telefonba.
- te is nekem Kate. Menj a szoba ablakodhoz – kérte gyengéden és Kate már fel is állt. Nem tudta mi ez a rejtélyesség. Csak remélni tudta, hogy Rick ott áll az ablaka alatt. Kinézett az ablakon és elállt a szava. Rick ugyan nem volt az ablaka alatt, de a látványtól könnybe lábadt a szeme. A járdán gyertyák sorakoztak szép sorban és a „Je T’aime” szót alkották. Szeretlek. Egy apró szó csupán, de neki mindennél többet jelentett. Képtelen volt beleszólni a telefonba, pedig tudta, hogy valamit válaszolnia kell. A könnyei fojtogatták. Azt kívánta, bár csak vele lenne a férfi.
- Tetszik? – kérdezte Rick, de a hang valahogyan túl közelről jött. Mintha… pillanatok alatt fordult meg saját tengelye körül. Ismét nem hitt a szemének. Rick a szobája ajtajában állt és nem pedig Párizsban. A telefonra nézett, aztán pedig a férfira. A készüléket az ágyra hajította és máris Rick felé tartott. A nyakába ugrott, de képtelen volt megszólalni. Arcát a nyakhajlatához dugta és érezte, hogy könnyei megnedvesítik szerelme nyakát.
- Párizsban kéne lenned – mondta hüppögve.
- Nem. Nekem itt kell lennem. Ott ahol te vagy. Meg tudsz nekem bocsátani? Eszeveszett nagy marha voltam, hogy itt hagytalak.
- Csss – Kate az ujját a szájához emelte csendre intve ezzel az írót.
- Már régen megbocsátottam. Szeretlek Rick Castle.
- Szeretlek Kate Beckett – suttogta és egy újabb szenvedélyes csókot követően a karjaiba vette és az ágyra fektette. Óvatosan, mintha valami porcelán lenne. Csókjuk egy percre sem szakadt meg és Kate már tudta, nincs is szüksége az alig ruhadarabra, amit a délután folyamán vett. Tudta, hogy még ha utólag is, de ez élete legjobb Valentin napja. Azzal van, akit a szívéből szeretett. És tudta, elkövetkezendő életében ennél csak romantikusabb Valentin napok várnak rá. Mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése