2012. április 23., hétfő

Új kezdet - blankaveronika



Alexis megérkezett a tetthelyre. Ez volt a sokadik áldozat, amit önállóan bíztak rá. Miközben gyakorlottan felhúzta a műtőskesztyűt, visszagondolt a régi szép időkre, mikor még Lanie- vel közösen csinálták ezt New Yorkban. Akkor még nem gondolta, hogy valóban ez lesz a hivatása. Nem hiába, az apja hatással van mindenkinek az életére.
Az egyik rendőrnyomozó mosolyogva eléállt.
-A chicagoi rendőrség felajánlja szolgálatát, hölgyem.
-Danny, ez egy tetthely. Épp egy hullához igyekszem. Több részvétet!
-Igenis! Odakísérlek a helyszínelőkhöz.
-Kösz.
Alexis már látott egy-két csúnya esetet, de ahogy közeledtek a sikátorhoz, érezte, hogy ez más lesz. Amint odaértek, a helyszínelők készségesen felemelték a fehér lepedőt az összeroncsolódott testről. Az illata olyan volt, mint a rothadt alma és az égett csirke keveréke, de azért látványnak sem volt utolsó a dolog. Az áldozat körül rengeteg volt a vér. Az arca a felismerhetetlenségig megégett, de a test többi része viszonylag ép volt. Attól eltekintve, hogy a végtagjai hiányoztak.
-Kicsit szétesettnek tűnik a fickó- törte meg a csendet Alexis. Tudta, hogy az ilyen súlyos esetekben csak a gyilkosságiak morbid humora segíthet. Máskülönben elveszítenék a józan ítélőképességüket.
-Mit tudsz mondani?- kérdezte Danny.
-Meg kell néznem közelebbről. Kim mikor ér ide?
-Negyed órán belül itt lesz.
-Addigra megleszek.
-Valamit azért segíthetnél a helyszínelőknek.
-Nézd, így ránézésre annyit tudok mondani, hogy először feldarabolták, majd, hogy ne lehessen felismerni, felgyújtották a fejét. Hogy azt hogyan csinálták, hogy csak a feje égett el, még nem tudom. Viszont kellenének a végtagok, hogy ujjlenyomat alapján azonosítani tudjuk.
-Oké fiúk, akkor két kezet meg két lábat keresünk. Utcán, kukában, csatornarendszerben, akárhol. Gyerünk!
Alexis felsóhajtott. Mit nem adna most azért, ha beszélhetne Lanie-vel, vagy Kate-tel! A sóhajra Danny visszanézett.
-Jól vagy, Alexis?
-Igen, igen. Csak Így nézve kicsit elképzelhetetlen, hogy ez egykor ember volt.
-Mondd, mi visz rá egy gyönyörű fiatal nőt, hogy halottkém legyen?
-Kijártam az orvosit, de túl sok kíváncsiságot örököltem apámtól, hogy megelégedjek pár műtéttel.
-Apád miatt még dolgoznod sem kéne!
-Épp apám miatt dolgozom.
-Ennyi szörnyűség között?
-Danny, ne akarj megvédeni. Nagykislány vagyok. És minél előbb állok neki a munkának, annál előbb tudjátok elkapni a szemetet, aki ezt tette egy emberrel.
-Már megint min megy a vita?
Kim nyomozó magas volt, hosszú fekete haja a háta közepéig ért. Fekete sportcipőt, szűk famert és egy fehér atlétát viselt. Csak sportosan! Ez volt a jelszava. Sok mindenben hasonlított Kate-hez, de ugyanennyiben különbözött is tőle. Alexis mindenesetre jóban volt vele.
-Danny megint túlaggódja magát.
-Á, szóval csak a szokásos. Mink van?- nézett komolyan Alexisre.
-30 év körüli fehér férfi. Végtagok nélkül, égett fejjel.
Kim kicsit megborzongott.
-A halál oka?
-Fulladás.
-Tessék?
-Jól hallottad. Fulladás. A áldozatot egy drótkötéllel megfojtották, széttrancsírozták majd égették. Látod a nyomokat a nyakán?
-Aham. Milyen eszközzel hajthatták végre a…végtagok eltávolítását?
-Egy bozótvágóval- jött közelebb Danny.- A fiúk épp most találtak egy véres bozótvágót két utcával arrébb egy kukában.
-És a többi testrész?
-Semmi nyomuk.
-És mi van az égéssel?
-Ó, találtunk egy lángszórót is, úgyhogy probléma megoldva.
-Azért a helyszínelők alaposan kutassanak át itt minden négyzetcentimétert. A…maradványokat beszállíttatom a laborba és megnézem, találok-e rajta valami ujjlenyomatot, idegen hajszálat.
-Köszönöm, Alexis.
-Ha van valami, azonnal hívlak, Kim.
-Na, mi van Danny, most nem is duzzogsz, hogy miért nem téged hív?- kérdezte Kim, és gyanakodva méregette először Dannyt, majd Alexist.
Danny titokzatosan mosolygott. Alexis egy év után végre beadta a derekát és hozzá jön vacsorázni. Alexis viszont nem nézett Kimre.
-Mit titkoltok srácok?
-Még semmit- válaszolta végül egy kacsintás keretében Alexis.
Kim meglepetten nézett rá, de Alexis intett és már ott sem volt.
*
Délben fullasztó hőség ereszkedett Chicagora. Alexis ebből nem érzékelt semmit. A dupla légkondicionálóval felszerelt laborban, a műtősasztal mellett ellenőrzött le egy hajszálat. Ahogy a számítógép harmadszorra is ugyan azt az eredményt dobta ki, már tárcsázta Kimet.
-Kim, híreim vannak. Lehet, hogy nem fogsz neki örülni, de jobb ha lejössz és megnézed.
-Az csak jó, ha találtál valamit. Eddig nem találtak semmit a bozótvágón meg a lángszórón. Rögtön ott vagyok.

-Nos, mit tudsz mondani?
-Először is, a haj maradványaiból a tizedik próbálkozásra sikerült használható DNS-t kerítenem, így azonosítani tudtam az áldozatot. Bizonyos Evan Smith, 32 éves, könyvelő. A többit átküldtem. Most jön az érdekesebb rész. Találtam egy idegen hajszálat a nyakon lévő sebben. Lefuttattam, és az áldozat testvéréé, Mila Smith-é.
-És?
-A nő hét éve halott.
-Aham. Így már tényleg érdekes.
Kimnek megcsörrent a telefonja.
-Igen Danny?
-Találtunk egy részleges feliratot a lángszórón. Útban vagyok a boltba kideríteni, hogy ki vásárolt az elmúlt hónapban ilyen cuccot. Meg utánanézek a bozótvágónak is.
-Okos fiú! Amúgy az áldozatunk Evan Smith, 32 éves könyvelő. Most megyek az irodába kideríteni, mit tudunk róla.
-Alexis gyorsan dolgozik.
-Mint mindig. Jó munkát!
Kim Alexishez fordult.
-Hogy bírod, hogy mindig rádakaszkodik?
-És te hogy bírod, hogy folyamatosan vele kell dolgoznod?
-Nálad a pont. Holnapig meg kell oldanunk az ügyet. Ma este egy koktél? Lazítsunk!
-Ma nem fog menni. És ha lezártuk az ügyet úgyis jobban fog esni. Legyen holnap.
-Ahogy akarod- mondta Kim, de észrevette Alexis túl gyors válaszát. Itt készül valami.
*
A kiadós fürdő után egy szál törülközőben állt a tükör előtt. Alexis elbizonytalanodott, mint oly sokszor az elmúlt fél évben. A telefonjáért nyúlt és tárcsázta a számot. Kate a harmadik csengésre vette fel.
-Hello Alexis! Mi újság?- Beckett vidámnak tűnt.
-Kate. Tanácsra lenne szükségem.
-Persze, mondd csak.
-A nyomozók mennyire hasonlítanak az írókhoz? Sokszor találnak ki kamu-történeteket?
-Nem. A nyomozók inkább a tényekre szorítkoznak.
-És lehet hinni nekik? Mármint ugye te eléggé kételkedtél apában és…
-Várjunk csak. Most arra vagy kíváncsi, hogy Castle hogy fűzött meg engem?
-Nem. Fordítva.
-Hogy én…ahha! Alexis Castle. Ki van ott a chicagoi őrsön? De mindegy is. Csak apád meg ne tudja. Amúgy is már helyet keres neked New Yorkban. Alig bírom leállítani. Hát, kislány, az a helyzet, hogy a nyomozók elcsábításában Lanie-nek van nagyobb gyakorlata. Én úgy látszik az írókat kedvelem jobban.
-Köszi.
-Hé, ettől függetlenül mesélhetnél.
-Csak egy név. Danny Caputo.
-Óóó! Kim társa végre meggyőzött? Mivel?
-Csak egy vacsora és békén hagy.
-Kíváncsian várom a fejleményeket. És megpróbálom minél jobban visszafogni Castle-t.
-Végre valaki, akire hallgat!
Mindketten nevettek.
-És milyen az új ügyed?
-Kemény, de egyelőre elbírunk vele.
-Jól haladsz! Büszke vagyok rád.
-Köszönöm, Kate.
-Szívesen.
*
Alexis a megbeszélt idő után három perccel kopogott Danny lakásának ajtaján. A lakás csendes volt. A lány várt fél percet mielőtt újra kopogott volna.
-Danny, én vagyok!
Hangját a zúgó lift nyomta el. Az emeleten megállt és a csapzott Danny szállt ki belőle egy csokor rózsával a kezében.
- Úgy festesz, mint egy kezdő múzeumőr, miután ellopták a leghíresebb festményt és megpróbálta visszaszerezni.
- Köszönöm! Te is jól nézel ki. Ne haragudj. Egészen idáig gyanúsítottakat hallgattam ki, és nem ment könnyen. De semmi ok az aggodalomra. Egy röpke óra múlva minden a legtökéletesebb lesz. Negyed órát kérek tőled, míg rendbe hozom magam- mondta, míg szélesre tárta az ajtót.
-Csak nyugodtan.
-Ülj le, érezd magad otthon.
Danny berontott a szobájába, összekapkodta a szükséges öltözéket, majd berontott a fürdőbe. És amire mindeközben gondolt: „Basszus, basszus, basszus!”

Alexis, miután megbizonyosodott arról, hogy Danny el lesz egy darabig a fürdőben, fölállt és szemrevételezte a nyomozó lakását. A nappaliban letisztult, modern bútorok, és ahogy az egész lakásban, itt is a fekete, a fehér, és a zöld szín dominált. Az egyik oldalt fal helyett ablakok voltak, melyek a városra néztek. Az ezekkel szemközti falon polcok voltak. Az egyiken könyvek, Alexis hosszasan tanulmányozta a science-fiction gyűjteményt és láthatólag elégedett volt vele. A másik polcon képek sorakoztak. A nővére, a szülei, ő és az unokahúga. Egyik sem beállított kép volt. Szereti a spontaneitást- gondolta Alexis. Akkor gyerünk!
Elindult a konyhába. Közben megállt a fürdőszoba ajtajánál. Hallotta, ahogy zubog a tusolóból a víz.
-Amilyen elgyötört volt, még van legalább tíz percem. Lássuk, mit találok.
Kinyitotta a hűtőt és látta, hogy Danny alaposan előkészült a mai estére. Fogta a hozzávalókat és a maga módján kezdett hozzá a vacsora elkészítésének. A fehérbor pedig különösen jól esett.
Mikor Danny ünnepélyes öltözetben kilépett a fürdőszobából, érezte a sülő hús illatát. A konyha felé vette az irányt, ahol már kész volt az előétel.
-Héé, kicsilány, mit csinálsz? Én hívtalak meg. Neked most királynői kiszolgálásban kéne részesülnöd és nem a konyhában dolgoznod! Minden amiatt a hülye feldarabolt ember miatt van!
-Nyugi, Danny. Elszórakoztattam magam. A menü görög saláta, szecsuáni csirke és a tortád. Remélem szereted.
-Istennő vagy. Megterítek és máris visszaváltunk normál kerékvágásba.

Az asztalnál ültek gyertyafényben, mikor Alexisnek eszébe jutottak az emlékek a polcon. A harmadik polcon lévő plüsspingvin nem hagyta nyugodni.
-Mondd, mi van a pingvinekkel?
-Mikkel?
-A pingvinekkel. A polcodon láttam egyet. Ki nem állhatom a pingvineket!
-Hogyhogy?
-Te sem olvastál még Anita Blake-ről, mi? Laurell K. Hamilton, Anita Blake sorozat, második kötet. Anita imádja a pingvineket, gyűjti az ilyen plüssöket. Két zombi megtámadja, vér fröcsög két pingvinre, tönkremennek. Ez volt az a pont, mikor azt mondtam, elég a pingvinekből.
-Egy könyv miatt?
-Nem lényeg. Te hogy állsz velük?
-Jól. Mármint nem vagyok oda értük, csak elfogadom, hogy vannak. Azt a plüsst egyébként az unokahúgomtól kaptam, hogy ne legyek egyedül.
Alexis szemei előtt megelevenedett a kép, ahogy a magas, deltás, felelősségteljes nyomozó, pisztolytáskával az oldalán mosolyogva átveszi a pingvint a törékeny kislánytól. Elmosolyodott.
-Mit mosolyogsz?- kérdezte majdnem nevetve Danny- Nem hiszed el, hogy én is lehetek magányos?
A kérdésből kicsapó komolyság szíven ütötte Alexist.
-Csak, olyan magányos farkasnak tűnsz. Persze attól még neked is van szíved. Mit szólsz egy tequilához?
A nyomozó válaszul elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából.
-Nos?
-Tequilát mondtál? Itt és most?
-Miért ne?
-Hozom.
Az első kortynál Alexis fintorgott, és rájött, hogy ez most nagyon nem jó ötlet.
-Baj van?- kérdezte rögtön Danny, aki a lány minden rezdülését figyelte.
-Nem szoktam így viselkedni…
-Hogy?
Van, amikor nem számítanak a szavak. Csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember. – gondolt vissza apja egyik idézetére Alexis, mégis inkább visszafogta magát.
-Vacsorát főzök egy idegen lakásban…iszom, ráadásul tequilát…
-Mi a baj a tequilával?- kérdezte Danny.
-Tényleg csak sci-fit olvasol.- inkább kijelentés volt, mint kérdés.- Apám első Nikki Heat könyvében a riporter ezzel csábította el a nyomozónőt.
-A könyvek nem sokat jelentenek. Inkább a tettek érdekelnek- mondta Danny.- „Van, amikor nem számítanak a szavak. Csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember.” Látod, nem csak sci-fit olvasok.
De ez nem sokat segített rajta, ugyanis centikre volt Alexistől, és mindkettejükben dolgozott a tequila. Ahogy Danny előrehajolt és finoman megcsókolta a lányt, csak még nagyobb forróságot és éhséget érzett. Basszus.
-Ne! Alexis. Ezt most én nem…
-Mit nem?
-Nem használhatom ki a helyzetet.
-Bocs.
-Mi? Nem, nee nem így értettem. Ez így jó, tökéletes meg minden, de nem vagyok szemét. Ittál és nem szoktál hozzá…
Egyszerre csörrent meg mindkettejük telefonja. Kim.
-Helló emberek, körmegbeszélés, munka van.
-Nekem is?- kérdezte csodálkozva Alexis.
-Megtalálták a testrészeket. Danny, a halott nő rejtélyével még mindig nem tudok mit kezdeni. Minden esetre itt vannak bent a testrészek, Alexis kéne egy alapos vizsgálat ujjlenyomatok után, meg itt van a hapsi akinek a gyanúsítottunk dolgozott. Danny, a te kezeid közé eresztem. Mikorra tudtok ideérni? Danny?
-Tíz perc és ott vagy…ott vagyok.
-Alexis?
-Körülbelül nekem is annyi idő lesz. Sietek.
-Oké. Sziasztok.
Kim bontotta a vonalat.
-Oké, hívok egy taxit- mondta Danny.
-Azt mondtuk, külön megyünk.
-Most őszintén, Kim úgyis lát mindent.
-Jogos.

Mikor kiszálltak az őrs előtt, Alexis az első lépésnél megbotlott, és kificamította a bokáját. Kénytelen volt Danny karján betámolyognia az őrsre. Ráadásul így, kiöltözve!
Danny segített lemennie a laborhoz. Az asztalon már várta a zsák. Megpróbált ráállni a lábára, de fájdalmasan felszisszent. Jól kibicsaklott. De azért elsántikált az asztalig. Körbenézett, hogy hova rakta a tartalék sportcipőjét és a többi kesztyűt. Persze a legtávolabbi sarokban voltak. Danny is észrevette.
- Segítsek?!
- Nem!
- Akkor mit csináljak?
- Menj el!
- Azzal segítek?
- Nem.
- Akkor maradok.
Szó nélkül leültette Alexist, elment a cipőért meg a kesztyűkért, de még mielőtt odavitte volna, keresett kötözőanyagot is.
Letérdelt Alexis elé és elkezdte becsavarni a lábát. Lassan, óvatosan tekerte a fáslit a lány bokája körül. Így talált rájuk Kim.
-Mit történt?
-Alexis a bejárat előtt kificamította a bokáját- válaszolta Danny.
-És gondolom azért kötözöd ilyen lassan, hogy ne fájjon. Danny, drága a lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg! Szeretném már kideríteni, hogy mi folyik itt, és miért történhet meg az Chicago-ban, hogy feldarabolnak egy embert.
Alexis-nek és Danny-nek is feltűnt a különbség a két dolog között. A nyomozó gyorsabb üzemmódba kapcsolt, de attól még ugyan olyan óvatosan bánt a lánnyal. Közben Kim kesztyűt húzott és kicsomagolta a részeket.
-Támaszkodj rám- ajánlotta Danny.
-Kösz.
Odamentek az asztalhoz és Alexis elkezdte a munkát. Akármilyen bizarr is volt a helyzet, Dannyt lenyűgözte a lány precízsége, mozdulatai.
-Nos, azt biztosan elmondhatom, hogy a szóban forgó bozótvágóval darabolták fel. A felkarján látszanak a dulakodás nyomai, ahogy esetleg védekezni próbált. Az ujjain látszik a drót nyoma, ahogy megpróbálta lazítani a fojtogató eszközt. E szerint mindenképpen hátulról fojtották meg. Lehetséges, hogy két támadó volt, de egy ember is elkövethette.
-Ujjlenyomat? Kérdezte Kim mohón.
-Nyugi, Kim. Menj kicsit hátrébb az asztaltól, és vedd fel az egyik pulton lévő szemüveget. A másik kettőt add ide, légyszi. Köszi.
Tessék, Danny. Mindenkin van szemüveg? Akkor lámpát le és lámpát fel.
A kék fényben Alexis alaposan átvizsgált mindent. Az egyik combon megpillantottak egy részleges ujjlenyomatot.
-Tudsz ennyiből dolgozni?- kérdezte Danny.
-Csak figyelj- mosolygott Alexis. Negyed óra múlva megjött az eredmény, miszerint az ujjlenyomat Mila Smith-é.
-És ezzel most mit kezdjek?- kesergett Kim.
-Nyomozók vagyunk, Kim. Kiderítjük. Amint vége van ennek, Alexis, hazaviszlek.
-Nem kell, fogok egy taxit.
-Nem tudnál felmenni négy emeletet! Hazaviszlek. Egy óránál nem tart tovább. Megígérem. Kibírod még addig?
-Persze.
*
Kim és Danny fél óra múlva egy sikoltozó nővel tértek vissza.
-Ő nem tehette!
-Ugyan miért ne tette volna meg? – kérdezte Kim.
-Mert....mert ő nem ilyen. – válaszolt elcsukló hangon a nő.
-Honnan tudod?
-Azt hittem, hogy ismerem! –fakadt ki.
-Talán tévedtél. Mindenkivel megesik. Nézd, ő a gyilkos. El akarom kapni.
- Az nem lehet! – sikított fel újra.
Alexisnek nem magyarázták el az ügyet, csendben figyelte az eseményeket Danny székéből. Egy óra múlva, mikor lezárták az ügyet egy bűnössel és két bűnrészessel gyilkosság vádjával, Danny is érezte, mennyire fáradt. Hajnali három volt. A rendőrség soha nem alszik.
Alexis zöldteával tartotta magát és egész fittnek tűnt.
-Na most akkor hazaviszlek, jó?
-Rendben- mosolygott rá a lány, miközben a nyomozó taxit hívott.
Mikor Alexis háza elé értek, a lány kérte Dannyt:
-Fizesd ki a taxit, légyszi.
-Még megyek haza, csak felkísérlek- mondta a nyomozó.
-Hajnali három van, és te is ugyanolyan fáradt vagy, mint én. Nem mész sehova.
Danny végül vonakodva, de fizetett. Kézben vitte fel Alexist a negyedikre, és mire felértek, ő is érezte, ahogy a fáradtság ólomsúlyával rátelepedett.
A nyomozó egyből a hálóba akarta vinni a lányt, ám az megállította.
-Ne! A nappaliba, légyszi. Meg kell etetnem Sunny-t.
-Hogy mi?- kérdezte Danny, de azért engedelmeskedett.
A nappali egyik sarkában egy nagy kosár volt elhelyezve, melyből egy apró hosszúfülű szőrmók kandikált kifelé. A szőrös kis állatka megmozdult, majd vakarózni kezdett.
-Alexis, honnan szerezted ezt?
-Először is. Ez egy törpenyúl. Másodszor, én is lehetek magányos, nem?
Danny döbbenten nézett rá.
-Soha nem hagynám, hogy magányos legyél- mondta teljesen komolyan.
Alexis felmosolygott rá, és Danny a tekintetéből tudta, hogy ebben már nyoma sincs a tequilának.
-Alexis, én…
-Sss..- a lány Danny ajkára tette aj ujját, majd lassan megcsókolta.
Danny viszonozta a csókot, és ugyan azt érezte, mint nála a kanapén. Még!
Alexisnek nagy franciaágya volt. Pont kényelmes. Danny óvatosan lefektette az ágyra, vigyázva a sérült lábára, majd fölé hajolt.
-Biztos vagy ebben?- kérdezte óvatosan, mintha attól félne, hogy a lány nemet mond.
-Már akkor biztos voltam benne, mikor idejöttem Chicagoba.
-És eddig várattál…
-Azt akartam, hogy bizonyíts.
-Szeretlek, Alexis Castle.
-Én is téged.
Ezzel Alexis megragadta az inget és a gombok szerterepültek a szobában. Danny mosolygott. Finoman lehúzta róla a felsőt és kikapcsolta a melltartóját. Levették a nadrágjukat és bebújtak a takaró alá. Megtették a szükséges előkészületeket és ekkor már mindketten felhevültek.
Tökéletesen passzoltak. Lágyan mozogtak, a szívük adta a megfelelő ritmust. A csúcson testük megfeszült, hosszú csókban forrtak össze.
-Tudod- mondta még mindig zihálva Danny- az élet szép. Rengeteg rossz dolgot kaptunk ma, mégis milyen gyönyörű lett a befejezés.
Alexis mosolyogva bújt hozzá. Egy pillanatra elgondolkodott, majd megkérdezte.
-Danny, hová tüntetted a pisztolyodat?
-Ne haragudj, Alexis, de ez gyilkos poén volt így hajnali négykor.
-Jaj, ne már! Az igazira gondoltam!
Danny vidáman elmosolyodott.
-Észre sem vetted, mi? Mikor ledöntöttelek az ágyra, a párna mögé tettem.
-Így szoktál aludni?
-Szakmai ártalom.
-Még jó, hogy nekem nincs olyan.
-Tudod mit? Mi lenne, ha aludnánk?
-Nem lenne rossz, de még van egy elintéznivalóm- mondta Alexis, és a telefonért nyúlt.
Lefekvés előtt még fel akarta hívni az apját, hogy üzenetet hagyjon neki. Ő azonban felvette.
-Miért nem csodálkozom azon, hogy még fenn vagy?- kérdezte dorgálón.
-Alexis, tudod, hogy ha írok, nem nézem az időt.
-Tudom, apa. És hiányzol.
-Te is nekem. És azt akarom, hogy tudd, ha nem akarsz visszajönni, megértelek. Főleg, ha van valaki, aki ott tart.
Alexis meglepődött és még jobban elhelyezkedett Danny karjaiban.
-Kate?
-Nem. Ismerlek. Ha nem lenne ott valaki, már rég visszajöttél volna. De áldásom rá.
-Köszönöm, apu- könnyebbült meg.
-De csak akkor, ha minél előbb megismerhetjük!
-Rendben. Szeretlek!
-Én is szeretlek. Szép álmokat, Alexis!
-Szép álmokat, apa.
Mikor lerakta, Danny már az igazak álmát aludta. Megérdemelte, hiszen ma három rossz embert is rács mögé juttatott. Alexis ránézett és elmosolyodott. Bizony, neki most itt kezdődött új fejezet az életében. Egy boldog új fejezet.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett, köszi hogy megírtad, jó ötlet volt, hogy itt nem az idősebb Castle-é volt a főszerep!

    VálaszTörlés
  2. nagyon-nagyon jó!Ötletes volt, hogy Alexis életéz vitted tovább.Gratulálok!

    VálaszTörlés