Kate Beckett az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin
nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét.
Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen
társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a
rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A
zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dal kérések
emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Akármennyire is szerette
volna, hogy ez a nap is olyan legyen, mint a többi, bele kellet törődnie, hogy
Valentin nap van. Ezen a napon mindenki lázban ég. A boltok nyálas díszekbe
borulnak, mindenhol ölelkező párokat lehet látni, és a kapitányságon is
mindenki arról beszél, hogy ki hogyan tölti a napot. Az évek során akármennyire
is hozzászokott a magányhoz, most mégis úgy érezte egyedül van. A
gondolatmenetéből a csengő zökkentette ki. Felállt és kinyitotta. Meglepetten
látta, hogy Alexis áll az ajtóban.
- Szia, Alexis.- köszönt meglepetten Kate.
- Szia, beszélhetnénk?
- Persze, gyere be. Ugye nincs semmi baj? – aggodalmaskodott Kate.
- Nem, nincs baj, csak az a helyzet, hogy a nagyinak és nekem is
programunk van, de apa egyedül van otthon és egész nap ki se dugta az orrát.
Megtennéd, hogy benézel hozzá? Persze, ha programod van, megértem.
- Nem, mára nem terveztem semmit, úgyhogy meglátom mit tehetek.
- Köszönöm. Tudtam, hogy rád számíthatok. - mondta Alexis miközben
megölelte Kate-t.
- Nagyon szívesen, és remélem jól fog telni az estéd.
- Én is. Szia.
- Szia.
Miután elköszöntek egymástól Kate öltözködni kezdett és elindult Castle
lakásához. Az odavezető úton azon gondolkodott, hogy vajon a férfi miért nem
szedett fel egy cicababát, akivel együtt tölthetné a napot. Mire jobban
elmerülhetett volna gondolataiban megérkezett. Kiszállt az autóból és felment a
férfi lakására. Amikor bekopogott megdöbbenve látta, ahogy az író nyúzott,
borostás arccal, egy rossz pólóban és egy alsónadrágban nyit ajtót.
- Szia, Beckett. Mi szél hozott? – kérdezte unottan az író.
- Csicseregték a madarak, hogy nem vagy valami jó passzban. Gondoltam
felvidítalak.
- Aha, és a „madarak” alatt az anyámat vagy Alexist érted. –mondta
Castle és beljebb invitálta Kate-t.
- Hát
jó, úgy látszik lebuktam. Alexis kért meg, hogy vidítsalak fel egy kicsit.
- Miért nem mész, és szórakozol, úgy
mint, mindenki más a városban? Biztos van jobb dolgod, minthogy engem ápolgass.
- Uh, úgy
látom ma valaki nagyon morcos. – gúnyolódott Kate – Csak hogy tudd az egyetlen
ami ma rám vár, az az üres lakás.
Castle kezdett felengedni és lágyan nézett
az előtte álló nőre.
- Ez nagyon kedves tőled. Ha
megengednéd, kicsit rendbe szedem magam. Addig ülj le.
Castle két perc múlva tisztán és ápoltan
jelent meg és leült Kate mellé.
- Tudod, azért egy valamire kíváncsi
lennék. – kezdte Kate – Én azt gondoltam, hogy biztos felszedtél egy nőt és
vele töltöd a napot. Ehelyett itthon ülsz, és úgy festesz, mint egy zombi.
- Miért gondolod azt, hogy Valentin
napra felszedek valakit, csak hogy szórakozzak?
- Talán mert eddig is ezt csináltad.
- Ezt meg honnan veszed?
- Onnan, hogy eddig mindig egy nő
oldalán lehetett látni.
- Ez mostanában nem is igaz. Na és mit
terveztél , mit csináljunk?
- Nem tudom, mond meg te.
- Mi az, hogy mondjam meg én? Te jöttél
ide azzal, hogy felvidíts. Tessék, itt a lehetőség.
- Én úgy látom, nincs már rá szükség. –
nevette el magát Kate.
- És akkor most el is mész? – kérdezte
elszomorodva Castle.
- Nem. – mosolygott Kate.
- Remek. Akkor…
Castle felállt és a hűtőhöz lépett.
Kinyitotta és kivett egy üveg bort, majd két pohár kíséretében visszament
Kate-hez.
- Akkor ezek szerint mégis csak
terveztél valamit.
- Oh, nem. Én nem terveztem semmit, csak
úgy kipattant a fejemből. – vigyorodott el Castle, miközben kitöltötte a bort.
- Ah, bocs, elfelejtettem,hogy te nem szoktál
gondolkodni.
A következő
fél órában felforrósodott a hangulat. A bor fele már hiányzott, Castle és
Kate kezdték elfelejteni a Valentin nap
okozta aggodalmakat. Egyre többet nevettek.
- Nem tudom,
hogy vagy vele, Castle, de én kezdek éhes lenni. – szólalt meg Kate.
Felállt és a
konyha felé indult valami ennivaló után kutatva. Két perc után feladta és
Castle-höz fordult.
- Rendben én
feladom. Úgy néz ki a konyhád, mintha valaki kifosztotta volna.
- Igen rég voltunk
vásárolni, de mit szólnál hozzá, ha elmennénk enni? Ismerek egy remek kis
éttermet a közelben és a hamburgerjük valami isteni.
Kate
bizonytalanul nézett Castle-re.
- Na gyere
meghívlak. – kérlelte tovább Castle
- Na jó adta
be a derekát.
Felöltöztek
és elindultak. Öt perc séta után megérkeztek egy nagyon hangulatos étterembe.
Bementek és rendeltek két hamburgert.
- Hm, igazad
volt Castle. Ez a hamburger tényleg isteni. – mondta Kate.
- Ugye. Ők
csinálják a legjobb hamburgert az egész városban.
Miután
megették a hamburgert visszamentek Castle lakásához. Kate Castle-be karolt és
úgy sétáltak.
- Reggel még
nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen jól is végződhet. – szólalt meg Kate.
- Te meg
miről beszélsz? - értetlenkedett Castle.
- Ezzel azt
akartad mondani, hogy milyen nagyszerű társaság vagyok?
- Hahaha csak
szeretnéd.
Felértek
Castle lakására és bementek. Kate a nevetéstől megbotlott és a kanapéra esett,
maga után rántva Castle-t, aki ráesett Kate-re. Az eséstől ajkaik vészeden
közel kerültek egymáshoz.
- Öh, azt
hiszem mennem kéne. – szólalt meg zavartan Kate.
- Ne, maradj
még. – suttogta Castle
Mélyen
belenézett Kate szemébe, kezét végigsimította arcán miközben füle mögé tűrte
haját és megcsókolta. Kate ha akart volna, sem tudott ellenállni. Kizárták a
külvilágot és csak egymásra meg a feltörő érzelmekre figyeltek. Mikor ajkaik
szétváltak és egymás szemébe néztek, Kate megpróbált ellenállni.
- Én most
megyek. – mondta és az ajtóhoz sétált.
Már éppen a
kilincsért nyúlt mikor Castle megragadta a karját és magához húzta. Szorosan ölelte,
esélyt se adva a menekülésre, és szenvedélyesen megcsókolta. Kate most már nem
ellenkezett, csak élvezte a pillanatot. Lassan a hálószoba felé kezdtek
araszolni. Beérve magukra zárták az ajtót és elmerültek egymásban. Egy
érzelmekkel teli éjszaka után Kate felébredve egy szál rózsát talált Rick párnáján.
Felvette és beleszippantott, hogy érezze a rózsaselymes, megnyugtató illatát,
és az előző éjszakára gondolt. Felállt, belebújt Rick ingébe és kiment a
konyhába. Meglepetésére Alexist találta a konyhában.
- Jó reggelt
– köszönt Kate.
- Szia, úgy
hallottam, egész jól telt az este. – mosolygott Alexis.
- Igen. –
mosolyodott el Kate – Castle hol van?
- Úgy egy
órája elment, de azt neked hagyta. – mutatott Alexis az asztalon lévő
rózsacsokorra, ami mellet egy levél volt.
Kate
elmosolyodott és odament, hogy elolvassa a levelet.
Kedves Kate!
Remélem jól aludtál. Sajnálom, hogy nem lehetek ott mikor felébredsz, de
még el kell intéznem néhány dolgot. Ha szófogadó leszel nemsokára találkozunk.
Addig is menj el az étterembe ahol tegnap voltunk és egyél valamit! Ott még egy
meglepetés vár rád.
Szeretettel Rick
Kate
felpillantott a levélből és látta,hogy Alexis kíváncsian néz rá, majd
elmosolyodik.
- Remélem jól
fog telni a napod. – monda Alexis és felment a szobájába.
Kate még egy
percig állt, majd öltözködni kezdett. Elindult a kocsijához és hazament, hogy
átöltözzön és rendbe szedje magát, majd úgy indult el az étterembe. Bement,
leült egy asztalhoz és rendelt. A pincér kihozta a rendelést egy levél
kíséretében. Kate elmosolyodott és olvasni kezdte.
Kedves Kate!
Jó étvágyat a reggelihez. Fogadok rég beszéltél drága barátnőddel,
Lanie-vel. Menj beszélj vele! Biztos sok megbeszélni valótok van.
Szeretettel Rick
Kate eltette
a levelet a táskájába és nekiállt a reggeliének. Mikor befejezte, fizettet és
elindult Lanie-hez. 15 percnyi autóút után megérkezett és becsöngetett.
- Szia Kate.
Hát te? – nyitotta ki az ajtót Lanie.
- Szia, csak
gondoltam beszélhetnénk. – lépett be az ajtón Kate.
- Persze,
gyere csak, ülj le. – mondta Lanie és leültek.
- Hogy telt a
tegnap estéd? – kérdezte Kate – Espo meglepett valamivel?
- Hát mondhatjuk
úgy is. – mosolyodott el Lanie.
- Na mesélj!
- Tegnap este
Espo egyszer csak beállított hozzám és totál részeg volt. Azt mondta, hogy nem
bírja tovább nélkülem. Megpróbáltam megnyugtatni, de ő egyre csak azt
hajtogatta, hogy semmit sem ér az élete nélkülem. Már attól féltem, hogy valami
őrültséget akar csinálni. A vigasztalás odáig fajult, hogy végül megcsókolt és…
lefeküdtünk. – bökte ki végül Lanie.
Kate a
meglepődéstől nagyot nézett.
- De ez még
nem minden. Kiderült, hogy nem is volt részeg csak megjátszotta az egészet. De
ebnek ellenére egész jól alakult a tegnap este. – mosolyodott el Lanie – És a
te estéd hogy telt?
- Egész jól.
- Aha, szóval
egész jól. Ki vele Kate Beckett, látom, hogy történt valami. – faggatózott
Lanie.
- Hát jó.
Tegnap átmentem Castle-höz, mert Alexis megkért, hogy vidítsam fel egy kicsit.
Eléggé nyúzottan nézett ki és magányosnak érezte magát, hát megpróbáltam jobb
kedvre deríteni. Beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Ami mindkettőnknek jól
esett. Aztán elmentünk enni és amikor visszaértünk én megbotlottam, ő rám esett
és aztán megcsókolt. Én megpróbáltam ellenállni és el akartam menni, de ő nem
hagyta és újra megcsókolt és aztán…
- És aztán…?
Mond már!
- Lefeküdtünk.
– bökte ki nagy nehezen.
Lanie tágra
nyílt szemekkel nézett Kate-re.
- Ez az kislány.
Tudtam én , hogy összejön. Oh, jut eszembe, ez a tiéd. – mondta és egy
borítékot nyújtott át Kate-nek. Kate csillogó szemekkel vette el a borítékot és
kezdte el olvasni.
Kedves Kate!
Remélem jót beszélgettetek, de most ideje benézni a kapitányságra és
dolgozni.
Szeretettel Rick
Kate
rámosolygott Lanie-re, elköszönt és elindult. Beérve látta, ahogyan társai
szorgalmasan dolgoznak.
- Sziasztok
fiúk. Mi újság? – lépett oda hozzájuk.
- Van egy
szemtanunk, aki látta, hogy egy nő vonszolja a holttestet oda ahol megtaláltuk,
majd beszáll az autójába és elhajt. – mondta Ryan.
- Személyleírás
van?
- Most készül
a fantomkép. – szólalt meg Espo.
- Remek
mondta Kate.
Ebben a pillanatban
egy egyenruhás lépett oda hozzájuk az elkészült fantomképpel. Kate meglepődve
nézett a képre.
- Fiúk nektek
nem tűnik ismerősnek ez a nő? – mutatta fel a képet.
- De igen, ő
Holly Morgen. Jon Morgen felesége, aki egyben Christina Wolf főnöke. –szólalt
meg Ryan.
- Pontosan.
Hozzátok be! – utasította őket Kate, majd a tábla elé lépett és feltette rá a
képet, aztán az asztalához ült.
Most vette csak észre, hogy egy doboz van az
asztalán egy újabb levéllel. Kibontotta és olvasni kezdte.
Kedves Kate!
Remélem jól halad az ügy és, hogy minél előbb sikerül elkapni a gyilkost,
ha végeztél menj haza és öltözz át! Remélem tetszik amit vettem. Később
találkozunk.
Szeretettel Rick
Kate
félretette a levelet és belenézett a dobozba. Egy gyönyörű ruhát talált benne.
Félretette a dobozt és nekiállt dolgozni. Negyed óra múlva megérkeztek a fiúk
is Holly Morgennel. Bevitték a kihallgatóba és odaléptek Kate-hez
- Innentől
tiéd a pálya. Szorongasd meg! – mondta Espo.
Kate bement a
kihallgatóba és leült a nővel szemben.
- Elmondaná
miért rángattak be. – szólalt meg a nő.
- Van egy
szemtanunk, aki látta magát, amint Christina Wolf holttestét egy kuka mellé
vonszolja és otthagyja. – mondta lazán Kate.
A nő egy
percig habozott, majd belekezdett.
- Képes volt
lefeküdni a férjemmel. Nem hagyhattam, hogy ez így menjen tovább, hogy elveszítsek
mindent.
Beckettnek
nem is kellet több. Felállt és kiment. Fél perc múlva egy egyenruhással tért
vissza, aki kivezette a nőt.
- Na
lezártnak tekinthetjük az ügyet? – Lépett oda hozzá Espo.
- Igen. Fiúk
rátok bízhatom a jelentés?
- Öhm,
igazából abban reménykedtem, hogy majd te megcsinálod. – szólalt meg Ryan.
- Ryan! – förmedt
rá Espo egy tasli kíséretében, majd újra Kate felé fordult – Persze
megcsináljuk. Te menj csak.
- Köszi
srácok., holnap találkozunk. – mondta, felkapta az asztalon lévő dobozt és
beszállt a liftbe.
Hazaérve megfürdött
és felvette a Ricktől kapott ruhát. Negyed óra múlva kopogtattak az ajtaján.
- Ms.
Beckett? – szólalt meg az ajtóban álló férfi.
- Igen.
- A taxi lent
várja.
Kate fogta a
táskáját, bezárta az ajtót és a férfi után indult. Húsz perc után megérkeztek.
Kate a sötéttől nem nagyon tudta kivenni, hogy hol van. Kiszállt az autóból és
körülnézett. Hirtelen két kéz takarta el a szemét. Kate először megijedt, majd
elmosolyodott, megfogta a két kezet, lehúzta a szeméről és szembefordult az
illetővel. Rick mosolygott rá, majd megcsókolta.
- Milyen volt
a napod?
Kate egy kis
gondolkodás után megszólalt.
- Meglepetésekkel
teli. – mondta mosolyogva.
- Kate, ha
már a Valentin napot velem töltötted, velem töltenéd a Valentin másnapot is? –
kérdezte Rick
- Castle,
nincs olyan, hogy Valentin másnapja.
- Tudom, de
ha te velem vagy akkor minden egyes nap Valentin nap, mert szeretlek.
- Szeretlek.
– suttogta Kate is, majd megcsókolták egymást.
Hosszú
csókjuk után kézen fogva indultak el egy közös jövő felé, ami csak az övék.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése