2013. február 11., hétfő

Rózsa, hegyikristály, Valentin-nap - Nedda




Kate az ablakpárkányon ült a csillagokat bámulva, Valentin nap volt és, mint ahogy az elmúlt években, most is egyedül töltötte az estét. Egy bögre forró csokoládé és a rádióból lágyan szálló zene volt az egyetlen társasága. 2 órával korábban, mikor belépett az ajtón rögtön bekapcsolta a rádiót, a lakása csendje volt az, ami még mélyebb depresszióba taszította. A zene azonban nem tette meg felvidító hatását, csak a szerelmes dalkérések emlékeztették rá, hogy mennyire egyedül van. Már éppen lefeküdni készült, kikapcsolta a rádiót, amikor halk zajt hallott a bejárati ajtójánál.

Óvatosan kinyitott az ajtót, de nem volt ott senki, mielőtt becsukta volna, lenézett a lábtörlőre és ott feküdt egy vörös rózsa. Eleinte zavarodva és egy kicsit bizalmatlanul nézte, de aztán eszébe jutott, hogy Valentin-nap van. Felvette a rózsát, amihez nem volt semmi üzenet, csak egy királykék szalaggal volt összekötve a szára. Megszagolta a virágot, a bársonyos szirmok csiklandozták az orrát. Becsukta az ajtót, visszament a konyhába, ahol kiválasztott egy magas, vékony nyakú vázát, amibe bele tette a rózsát. Letette az asztalra, hátralépett, úgy csodálta a virágot és azon tűnődött, hogy ki küldhette neki. Josh, akit egy héttel ezelőtt dobott ki? Az aranyos srác a folyosón, aki mindig mosolygott, de soha nem szólt egy szót sem? Phil, akivel találkozott a bárban szombaton? Vagy ... Castle?


Másnap reggel az aranyló nap csillogott New York utcáin, az ablakon keresztül, megvilágította Kate Beckett alvó arcát. Annak ellenére, hogy a melegnek ígérkezett a nap, Beckett megborzongott a hideg február levegőtől, amikor felébredt és kicsit kinyitotta az ablakot. Még mindig azon tűnődött, hogy ki küldhette a rózsát, de titokban remélte, hogy Castle volt az. Amíg e gondolkozott elkészült, hogy elinduljon a kapitányságra.

- Yo Beckett! – köszönt Espo. – Kaptál egy üzenetet Castle-től.
- Köszi! – mondta Kate és már ment is az íróasztalához, ahol egy kis cetli várta.
Anya úgy döntött, hogy elmegyünk Hamptons-ba. Örülök, hogy, megoldottad az ügyet! Körülbelül öt nap múlva jövök. ;)
Beckett szíve összeszorult. Nagyon hiányzott neki Castle, titokban remélte is, hogy együtt töltik az előző Valentin-napi estét, de most már legalább megtudta, hogy az író nincs a városban. Gyorsan elkészült a napi munkájával, megírta a jelentéseket az előző napi ügyről és úgy döntött, hogy meglátogatja az edzőtermet. Lement az edzőterembe és kinyitotta a szekrényét. A szekrényben egy szív alakú doboz csokoládét és egy kis borítékot talált a ruhái tetején. A borítékra ez volt írva „ A rendkívüli KB-nek" és volt hozzá egy királykék szalag is. Beckett arca elpirult, mosolygott, és beharapta alsó ajkát. - Castle ...- gondolta.  Kinyitotta a borítékot, amiben egy levél volt, vett egy mély lélegzetet és elkezdte olvasni.
Kate,
Mostanra már biztos vagyok benne, hogy rájöttél, ki küldte a csokoládét és a rózsát. Tudom, hogy nem szereted a Valentin-napot, ezért választottam a másnapját. Az igazat megvallva, Valentin-nap soha nem volt különleges a számomra sem. Legalábbis amíg nem találkoztam veled. Négy évvel ezelőtt nem mertem még feléd semmilyen lépést sem tenni az első Valentin-napon, mert rettegtem a visszautasításodtól. 
Aztán rájöttem, hogy mi aggaszt engem. Már rég összegyűjtöttem annyi anyagot annyi könyvhöz, hogy akár 40-50 könyvet is írhatnék. De azt mondtam magamnak, hogy szükségem van további részletekre. Visszatekintve, biztos vagyok benne, hogy csak hazudtam magamnak. A harmadik évben már, mindenki tudta, hogy nem a könyvek miatt vagyok a társad. Esposito, Ryan, Lanie, Montgomery ... anyám és Alexis ... . Én, persze még nem tudtam bevallani neked a miértet. Ez az év tele volt néhány nagyon intenzív esettel. A fagyasztó, a piszkos bomba. És akkor az amikor meglőttek. Nem bírtam, már amikor ez történt. Végül elmondtam mit is, érzek irántad.  Nos, hadd emlékeztesselek rá..
Azt mondtam, hogy szeretlek, Kate. Te ott haldokoltál a karjaimban, és tudtam, hogy most vagy soha, de el kellett mondanom. El kellett mondanom, hogy mit érzek. Mindig is szerettelek, Kate. Amióta találkoztunk én, azóta szerelek téged. Az erőd és a szépséged is magával ragadó.  Te tényleg megváltoztattad az életemet. 
Kérlek, adj egy esélyt. Csak hadd bizonyítsam be, hogy én vagyok az egyetlen és kész.  Tegnap volt Valentin-nap és mivel egyikünk sem szereti, ezért arra gondoltam, hogy mi 15.-én tartsunk egy "anti-Valentin-napot." Találkozzunk a Hamptons-i házamban 5:00-kor ma este. Ígérem, hogy ezt soha nem fogod elfelejteni. Szerelmes vagyok beléd, Katherine Beckett. Én mindig is az voltam és mindig is az leszek.
Always,
Rick.  

Beckett keze remegett, ahogy olvasta a kézzel írott levelet legalább már ötödik alkalommal. A szeme megtelt könnyel. Ez egy őszinte vallomás volt az író részéről és rájött, hogy ő is szereti Castle-t. Tényleg, teljesen szerelmes volt belé. Újból elolvasta a levelet, majd megállt annál a részénél, ahol megkérte őt Castle, hogy menjen el Hamptons-ba. Az anti-Valentin nap ... – mosolygott magában Kate. Beckett megborzongott és hirtelen meggondolásból fogta magát és berontott a kapitány irodájába.
- Asszonyom, kaphatnék négy nap szabadságot? Kész vagyok a papírmunkákkal és …..
- Rendben Beckett nyomozó. – vágott a szavába Gates kapitány mosolyogva, mert Castle már beavatta a tervébe, így tudta, hogy miről van szó. – Érezze jól magát!
- Köszönöm, asszonyom! Biztos vagyok benne úgy lesz. – válaszolt döbbenten Kate.
Beckett visszatért az asztalához és összeszedte a holmiját. Hazament lezuhanyozott a cseresznye illatú tusfürdőjével, hisz ez az illat Castle kedvence. Amikor végzett a zuhannyal megcsinálta a haját és kisminkelte magát, majd kinyitotta a szekrényt és kiválasztott magának pár ruhát, majd azt, amit most vesz fel. Egy sötét farmer, magas sarkú csizma és egy szép zöld ing mellett döntött. Összecsomagolta a táskáját.  
Azon kapta magát, hogy a szíve majdnem kiugrott a helyéről, annyira lüktetett. Úgy érezte magát, mint egy tini lány az első randiján. Vett néhány mély lélegzetet, hogy megpróbálja lelassítani mielőtt beült az autóba.
- Gyerünk! - kiáltotta hangosan a kocsiban. – Ő Castle! Társam, barátom! Nyugodj le Becektt a pokolba is már! - mondta magának.
Ahogy a szívverése lassan visszatért a normális állapotba, elindult. Útközben meglátott egy kis italboltot, megállt és vásárolt egy üveg bort. Visszaült az autóba, bekapcsolt a a rádiót és elindult ki a városból.
Beckett ránézett az órájára. Már 6 óra volt. Felsóhajtott, felismerve, hogy már 1 órát is késett, kicsit jobban rálépett a gázpedálra, hogy hamarabb odaérjen Castle-hez, de nem számolt azzal, hogy a hát mögött megszólalt a sziréna és látta a villogó fényeket. Egy közlekedési rendőr.
- A francba! - kiáltotta, ahogy félreállt az úton.
- Jogosítványt és forgalmit kérek! – mondta a rendőr keresztül az ablakon.
Beckett elővette a jogosítványt, a forgalmit, átadta a rendőrnek, majd rávillantotta a jelvényét.
- Kate Beckett nyomozó, NYPD - mondta, kissé bosszúsan és mosolygott a fiatal rendőrre..
- Sajnálom, nyomozó, de akkor is gyorsan ment! – mondta a rendőr és átadta a bírságról szóló csekket Beckettnek. – Legyen szép napja nyomozó! – búcsúzott a rendőr.
Már 7:45 volt és Castle idegesen fel-alá járkált a nappaliban, mert szerelme még mindig nem érkezett meg. Azzal nyugtatta magát, hogy biztos valami ügy közbe jött, de Gates megígérte, hogy bármilyen ügy is, lesz akkor is elengedi Kate-et. Amíg ezen töprengett hallotta hogy megáll egy autó a ház előtt. Feltépte a bejárati ajtót és kiment, hogy megnézze ki jött.
- Kate! Aggódtam, hogy már nem jössz! – ragyogott fel Castle kék szeme.
- Nos, itt vagyok! És hoztam bort.
Bementek a házba, Castle elővett két poharat a szekrényből, Beckett kinyitotta az üveget Castle töltött a poharakba a borból, majd leültek a kanapéra.
- Jól van, szóval mondd el, miért késtél majdnem három órát? – kérdezte az író, amire Beckett a szemét forgatta.
- Megbüntettek. Gyorshajtásért. – vigyorgott Kate.
- Kate Beckett! Hát szabad ilyet? Na ezt megírom a következő Nikki Heat könyvben! – mosolygott az író.
Kate enyhén odacsapott Castle vállára.
-         Gyere, megmutatom a teraszt, ilyenkor este innen látni legjobban a csillagokat. – mondta Castle, megfogta a nyomozó kezét és kivitte a teraszra. Beckett-et egy kicsit kirázta a hideg.
Castle ezt észrevette és a háta mögé lépett majd átkarolta. A strand sima volt és fehér, a házak a fényekben fürödtek. Sötét hullámok zuhant a partra. Kate nem tudta, hogy a hullámok hangja vagy a bor nyugtatta e meg, d most ahogy Rick átkarolta olyan biztonságérzet kerítette hatalmába, amit még soha nem érzett. Azon kapta magát, hogy nekidőlt Castle mellkasának és csak élvezte a pillanatot.
 - Cseresznye illatod van. – suttogta Castle Beckett fülébe, amitől Kate megborzongott, de most nem a hidegtől.
- Ez annyira gyönyörű. A hold és a csillagok... - mondta halkan Kate.
- Kezd késő lenni. Gyere, menjünk be a házba. – mondta Rick. – Kate én tudom, hogy te sem szereted a Valentin-napot, de én mégi s vettem neked valamit.
- Castle, már adtál nekem egy rózsát és csokoládét ... - mondta halkan a nyomozó.
- Tudom, de van még más is - húzott egy piros bársony dobozt a kabátja zsebéből elő Castle és átnyújtotta Beckett-nek.
Kate keze remegett, ahogy kioldotta a királyi kék szalagot.
- Ó Istenem, Rick, ez gyönyörű! – kiáltott fel Kate ahogy kivette a dobozban lévő nyakláncot, amin egy hegykristályból csiszolt szív alakú kő volt rárakva. - Rick ... Imádom. Nagyon köszönöm! - lépett közelebb az íróhoz és átkarolta a nyakát. Castle viszonozta az ölelést, majd pár percig csak egymást nézték csendben.
Castle óvatosan odahajolt Kate ajkaihoz és finoman megcsókolta a nyomozót. Kate beleborzongott a csókba és egyből viszonozta azt.
- Istenem! – sóhajtott fel Rick a csóktól mámorosan. - Te tényleg rendkívüli vagy! - mosolygott és belecsókolt Kate nyakába.
- Szeretném látni a csábító oldaladat Castle! – suttogta Castle fülébe és harapta be az alsó ajkát Kate.
- Szóval szeretnéd látni a csábító oldalamat? – kérdezte Rick és szenvedélyesen megcsókolta a nyomozót. 
- Arra gondoltam, hogy talán itt az ideje a csábításnak Mr. Castle!- mondta Kate huncut mosollyal az arcán és levette a blúzát, amit rádobott Rick vállára.
- Na ezt az oldaladat nem ismertem Beckett nyomozó. – mondta Rick mosolyogva és nézte, ahogy Kate leveszi magáról a blúzát.
- Rendben Rick, most te jössz! – vigyorgott Kate és ránézett Castle ingére.
- Mi van? Na nem!
- Most mi van cicus? Szégyenlős vagy? – ugratta Kate az írót, amire Castle durcásan nézett és ezt Kate kihasználva szép lassan elkezdte kigombolni az író ingét, majd lecsúsztatta azt a vállairól. Castle szorosan magához húzta a nyomozót, és a fülébe súgta.
- Soha többé ne hívj cicusnak! – suttogta és Kate fülcimpáját, kezdte el harapdálni, majd egyre lejjebb haladt a mellei felé, amire Kate felsóhajtott. Castle úgy érezte, hogy Kate teljesen beleborzongott az érintésébe és simogatni kezdte a nő testét, miközben szenvedélyesen megcsókolta és megszabadította a többi ruhájától a nyomozót majd saját magát is.  A keze már a nyomozó csípőjénél járt és az izgalomtól szinte letépte Kate-ről a fehérneműjét.
Gyönyörű éjszaka volt. Kate a lábaival körülfonta az író derekát, úgy vitte fel a hálószobába Rick Kate-et, ahol Rick finoman lefektette a nyomozót az ágyra és simogatta, csókolta a lány testének szinte minden pontját, amitől Kate forró lázban égett. Kate sem tétlenkedett, kezével bebarangolta a férfi egész testét, majd megállt Castle duzzadó férfiasságánál és egy hirtelen mozdulattal ő került a férfi fölé. Castle megdöbbent, hogy Kate-ből milyen reakciót vált ki.
- Beckett nyomozó, nem istudtam, hogy ilyen vadmacska is tud lenni! Ha én ezt előbb tudom….

- Castle! Shhhhh – csitította Kate az írót. – Sok mindent nem tudsz még rólam! – mondta Kate belenézve az író vágytól csillogó kék szemébe. .
Castle finoman visszafordította a nyomozót, hogy ő legyen felül, és ismét simogatni kezdte a testét. Ahogy a lány belső combját kezdte el simogatni Kate felnyögött.

- Rick, most azonnal akarlak! – suttogta a vágytól elhomályosult hangon. Mire Rick behatolt Kate legérzékenyebb pontjába, így jutottak el akkor éjjel kétszer is a mennyei paradicsomba, majd egymás karjaiban feküdtek az ágyban.

- Te annyira tökéletes és csodálatos vagy Kate! – suttogta Castle és belecsókolt Kate nyakába. - Boldog Valentin-napot!
- Boldog Valentin-napot Rick!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése